Kérlek... [n.j.h. hun]

Untitled Part 77

70. fejezet

Március

Már több mint egy hónapja nem láttam Christ. Jobb is így. Nem is akarom látni soha többé.

Niall egyre többet jár hozzánk. A többiek és anyu is azzal nyaggatnak, hogy mondjam el neki az igazat, de valahogy nem megy. Félek. Félek a saját érzéseimtől. A szívem mélyén tudom, hogy szeretem, de magamnak is félek ezt bevallani.

Fáradtan dőltem be az ágyba. Bellenek már adtam jó éjt puszit. Niall már vagy egy fél órája elment.

Bedőltem a hatalmas francia ágyba, majd a gondolataim társaságában aludtam el.

Másnap reggel korán ébredtem. Bevittem Bellet az oviba, majd siettem dolgozni. A napom unalmasan telt. A számlákat néztem át, majd délután hazamentem.

Amikor hazaértem anyu épp a játszótéren volt Bellel. Helyettük más fogadott. Niall...

Nagyon dühösen nézett rám.

- Szia – mondtam mosolyogva – mi a baj?

- Szerinted? Találgass!

- Niall, nincs kedvem barchobázni. Nyögd ki, mit akarsz!

- Magyarázatot!

- Mire?

- Vajon mire?

- Niall! Mit akarsz?

- Már mondtam!

- Nekem ehhez nincs kedvem!

- Nincs? Tényleg? Nekem meg a hazudozáshoz nincs kedvem!

- MI van?

- Mia! Hogy tehetted?

- Mit? Niall, mi bajod van? Nyögd már ki végre!

- Ez a bajom! Ez itt! - mutogatott saját maga és én köztem.

- Kérlek, érthetően!

- Mit mond neked az, hogy május, szálloda – lefehéredtem.

- Te-tessék? E-ez hogy jön ide?

- Úgy, hogy titkolóztál, a barátaimat rávetted arra, hogy hazudjanak nekem. Becsaptál és ami még rosszabb, becsaptad a lányodat... a lányunkat – a mondat végére lecsillapodott a hangja.

- Niall... én...

- Nem! Hagyj elmenni! Soha többé nem akarlak látni! Szerettelek Mia! Eddig a pillanatig! Most inkább csalódott vagyok! Végre azt hittem, hogy találtam valakit, de... te is ugyan olyan vagy, mint a többi!

- Niall –kiáltottam utána sírva – kérlek, hallgass meg! Niall... - a könnyek áztatták az arcom. Zokogtam és összeroppanva néztem, ahogy a fekete Range Rover elhagyja az utcát. Ahogy az ember, akit szeretek, elhagy engem. Elrontottam. Nagyon elrontottam.

Bezárkóztam a szobámba. Csak sírtam és sírtam.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám...

- Tessék, itt Mirande Scott.

- Jó estét. Dr. Adams vagyok a Londoni kórházból. Ismeri ön Niall James Horant?

- I-igen. Mi-mi történt vele? – estem kétségbe.

- Sajnálom, de... Mr. Horan autóbalesetet szenvedett

- Ho-hogy van?

- Sajnálom, de Mr. Horan életét vesztette... - NEM! Az nem lehet! A telefon kiesett a kezemből. Nem... nem... nem... Nem halhatott meg... Nem...

Izzadtan ébredtem. Ránéztem az órára. Hajnali 3. Csak egy rossz álom volt. Csak egy rossz álom volt. Nyugtatgattam magam. Mély levegőt vettem, majd kimentem a fürdőbe. Megmostam a könnyes arcom, majd megpróbáltam visszaaludni.