Kérlek... [n.j.h. hun]

Untitled Part 26

26. fejezet

December van. December 22–e. El se hiszem, hogy hazamehetek Leicesterbe.

- Ezt nem hiszem el – hallottam Niall éles hangját, amint megtörte a csendet.

- Mi történt? – léptem mellé, miközben a telefonját bújta.

- Leállították az össze Írországba tartó gépet a hóvihar miatt.

- Sajnálom.

- Hát még én – nevetett fel fájdalmasan – nekem semmi sem jön össze mostanában – hajtotta le a fejét.

- Ez nem igaz – próbáltam lelket önteni belé.

- Nem? Akkor mondj legalább egy jó dolgot, ami mostanában történt velem.

- Hát... én... izé... amikor...

- Na, látod? Erről beszélek – mondta, majd bement a szobájába duzzogni.

Pár perc múlva utána mentem.

- Attól, hogy játszod az óvodást, nem lesz jobb. Inkább gyere, mert kihűl az ebéd és... - léptem be a szobájába, de bár ne tettem volna. Csak egy törülköző lógott csípőjén és épp a szekrényében matatott, gondolom, alsógatya után – ne haragudj – léptem ki, magam után becsukva az ajtót. Atya ég. Már egy ideje nem csináltuk, így kissé elszoktam attól, hogy így lássam...

Pár perccel később belépett a konyhába.

- Mia, én... ez tolakodó lesz, de... nem tölthetném veletek a karácsonyt?