Miután visszaérünk a szállodába mindketten bemegyünk a saját szobánkba. Veszek egy forró fürdőt, és akaratlanul is, de csak Daniel szavaira tudok gondolni. "Mert egy angyal vagy" "Van valaki, akinek nem nagyon tetszik az érkezésed..."
Ki utálhat már most? Honnan ismer az a személy, és egyáltalán mért hirdeti, hogy nem bírja a képem? Nem mintha valaha is láthatott volna... ki lehet ennyire gyökér? Tippem sincs... az összes fiú szimpi. Persze, persze van akit, mint versenyzőt nem bírtam, de már felnőttem, és kollégák leszünk! Na, most totál beparáztam!
Reggel energiával telve nyitom ki a szemem. Ma végre vezethetem a kocsimat! Felülök, és beletúrok kócos hajkoronámba. Megnyalom száraz számat, és megállapítom, hogy utálom a telet, a hideget, a sötétet... bőven elég lenne egy hónapnyi tél, amikor minden havas, és csendes, de ez a három hónap (plusz-mínusz két hét) átlépi a tűrőképességem! Sóhajtva megyek el fürdeni, majd csinálok magamnak egy kávét. Miközben szürcsölöm a forró italt, bekapcsolom a tévét, és elűzök minden fáradtságot magamból. Fogat mosok, és felöltözök. A sminkelésnek nem látom értelmét, így csak egy kis szempillaspirált használok.
A hotel előterében álldogál Daniel, és a telefonját nyomkodja, viszont amikor észre vesz mosolyogva indul meg felém.
-Reggelt, Gabi.
-Szia. -Mosolygok. -Chris? -Nézek körül.
-Elment telefonálni. Jól aludtál?
-Ekkora ágyban? Még szép! -Nevetek fel.
-Jól van kölykök, indulhatunk. -Érkezik meg Chris is. -Szervusz, Gabi. -Biccentek, és megindulunk a kijárat felé.
Kint vár ránk egy fekete Renault Kombi.
-A csapat szállító autója. -Magyaráz Chris, és kinyitja az ajtót.
Kicsit kínosan érzem magam, mikor beül mellém Daniel, és érzékelem, hogy én is hátul ülök, mint egy gyerek...
-Te sem bírod, ha hátul ülsz? -Fordul hátra Chris.
-Hát, most mit mondjak? -Nevetek fel.
-Jól döntöttél, Chris. -Szólal meg a sofőr, és elindulunk.
"Röpke" negyven perc alatt megérkezünk, és bemegyünk a gyárba. Igen, ez egy nagyon menő hely, egyszerűen imádom az itteni légkört!
-Gabi, a te részleged arra van. -Mutat Chris Balra. -Bent van már a csapatod, beszélj velük, aztán öltözz át.
-Okés. -Bólintok, és elindulok a folyosón.
Egy nagy ajtó előtt állok, amin a "2-es csapat; garázs, öltöző" felirat áll. Veszek egy mély levegőt, és kinyitom az ajtót. Ahogy belépek a hatalmas nyitott terembe az ott lévők elhalkulnak.
-Gabi! -Indul meg felém Tom. -Fiúk, lányok, ő itt Gabi, a pilótánk! -Mindenki köszön, én pedig végignézek a kb. tíz mérnökön, tizenöt szerelőn, és a rádióson. -Akit ismerned kell, az Carl, a rádiósod. Nagyrészt ő tőle fogod megkapni az utasításokat, csak a komolyabb dolgoknál fogsz velem beszélni. Amúgy talán Baklura emlékszel, ő is ott volt tegnap a bemutatón.
-Igen. -Mosolygok, és Baklura nézek. Mondtam én, hogy borzasztó nevük van...
-Menj átöltözni, és utána vezessünk!
-De... -Kezdeném, de Tom közbe szól.
-Chris mondta. Szerintem is szimulátoroznod kéne. De a főnök dönt, szóval irány öltözni!
-Rendben. -Bólintok, és elmegyek.
Az öltözőmben ki van már készítve a ruhám, és a sisakom egy polcon pihen. Leveszem és megforgatom. Gyönyörű. Már most kötődök ehhez a darabhoz. Visszarakom a fejvédőt, és átöltözök. Az alá öltözet szorosan rátapad a testemre, ezért minden izmom jól láthatóvá válik. Na, meg nem csak az izmaim... felveszem az overált is, ami úgyszintén fantasztikusan néz ki. A cipő is rám kerül, majd leülök a tükör elé. Küldök egy képet Timinek, amire perceken belül jön egy "Ne törd össze magad, puszi!" válasz. Felkötöm a hajam, és ráhúzom a Balaclavát (vagyis a maszkomat). A szemeim fényesen csillannak meg a szűk nyíláson, és elmosolyodok. Felveszem a sisakomat is, ami masszívan tartja a fejemet, és még ehhez jön egy nyakvédő is... hát, igen jól fel vagyunk szerelve... egészen pontosan ebből áll az öltözékünk:
A fejünkön van egy Balaclava maszk, ami hasonlít egy sí maszkra (ezen átmegy egy cső, hogy tudjuk inni versenyközben), és kesztyű. A nyakunkra és a vállunkra van rögzítve egy Hans fej- és nyakvédelmi rendszer, ami olyan, mintha a kocsi egy alkatrésze lenne, mert a kocsihoz színezik. Van ugye kesztyűnk, és füldugónk, alá öltözék, (ami bármilyen vékony, a melegebb időkben, olyan, mintha megfojtana) tűzálló overál, tűzálló zokni, meg cipő, ami tapadókorongos, hogy ne csússzon le a pedálról a lábunk, ja meg ez is tűzálló.
Kisétálok a garázs részbe, ahol egy fiatal nő fogad.
-Szia, Gabi Shara vagyok, az egyik mérnököd.
-Szia. -Mosolygok. -Mit kell tudnom?
-A kocsi ott van. -Mutat egy ajtó felé. -A srácok most melegítik a gumikat. Ne izgulj, most még csak kipróbáljuk, hogy egyáltalán megy-e, inkább délután lesz dolgod, most csak vezesd óvatosan, és ne kínozd a motort.
-Nem volt tervbe véve. -Vigyorgok.
-Amúgy nagyon jól áll az overál. -Néz végig. -Szóltam a szabónak, hogy valami derekat csináljon a ruhának, mégis csak egy nő fogja hordani.
-Ó, köszi, ez kedves!
-Gabi, gyere! -Hallom meg Tom hangját, és belépek abba az elkerített garázs részbe, ahol a kocsi áll.
Ahogy meglátom az autót leguggolok mellé, és alaposan szemügyre veszem. Az első szárnyak bonyolult rendszerét nézem, majd a kocsi hasa alá rakom a kezem.
-Te meg mit csinálsz? -Kérdezi nevetve Tom.
-Ha nagyon leér ugyanúgy fog szikrázni, mint tavaly.
-Feljebb raktuk. -Szólal meg Baklu.
-Jól mutat, bár az orra elég otromba...
-Nem szépségversenyre visszük. -Nevet Carl.
-De a festés szép lett. Na, kezdhetjük? -Nézek körbe.
Rám rakják a rádiót, és bekötnek a kocsiba. A nyakvédő kicsit magasan van, de hamar korrigálunk, és az ülést felemelik.
-Mondta Chris, hogy alacsony vagy, de erre nem számítottam. -Nevet Balku, mikor végre jól ülök a kocsiba.
-Akkor most már mehet. -Emeli fel a hangját Tom, és leengedik a kocsit a tartókról.
Beindítom a motort, és felbőg a turbó motor. Beleborzongok a hangba, majd óvatosan rálépek a gázra, és a kormányt jobbra fordítom. Kihajtok a rövidke boxutcára, elmegyek Daniel garázsa előtt, ahol éppen most veszik le a gumimelegítőket.
-Hallasz? -Kérdezi Carl.
-Igen. -Válaszolok röviden.
-Melegítsd fel a gumikat, majd körözz egy adott tempón. Ne a leggyorsabban, azon amelyiken minden optimálisan megy.
-Rendben.
A kérésnek megfelelően két kör alatt felmelegítem a gumikat, és elkezdek gyorsulni. Először 280-al megyek az egyenesben, majd 295-el, és végül itt megállok.
-Jó a tempó? -Kérdezem.
-Igen, ezen maradj. A kijelzőn vannak a legfontosabb információk, miután biztos vagy a kocsiban nézd át azokat is.
Megszakítom a rádió kapcsolatot, és megyek két kört, utána elkezdem lapozgatni a kijelzőt a kormányon. Az egyik oldalon az autó sebessége km/h-ban látható, és az, hogy hányas sebességben megyek, a másikon az aktuális beállítás van, és a turbó töltöttsége, egy harmadikon pedig számadatok ugrálnak.
-Rendben Gabi, eddig minden rendben van. -Hallom meg Tom hangját.
-Hány kört menjek még?
-Húszat minimum. -Kapom meg a választ, amitől elmosolyodok.
-Okés, a sebességemet növelhetem?
-Majd a végén, most még maradj ezen.
Tizenöt körön át próbálgatom a kanyarokat, és hallgatom Tom utasításait, amikor meglátom Daniel kocsiját. Eddig nem igazán találkozunk össze, mert elég sokat állt a garázsban, most viszont ott van előttem, és ez furcsa izgalmat okoz.
-Tom... megelőzhetem?
-El fog engedni.
-De ne máár! -Nyafizok.
-Gabi, még nem versenyzünk ezzel a kocsival, értetted?
-Délután? Csak egy gyorsulásit! Kérlek, tudom vezetni!
-Azt látom. Megbeszéljük, okés?
-Rendben. -Sóhajtok egyet, és elmegyek Daniel mellett, aki meghagyja nekem a belső ívet.
Mikor elé kerülök ösztönösen gyorsítok, de eszembe jut a feladatom... vissza kell fognom magam, még lesz időm versenyezni, de előtte ezt kell csinálnom. Beleharapok az ajkamba, és beleszólok a rádióba.
-Még mennyit menjek?
-Egy levezetőt, és gyere le. -Utasít Carl.
A garázsban kikapcsolom az övem, és lekapcsolom a nyakvédőm, ami egész végig nyomott.
-Kezdjetek valamit a nyakvédővel, mert nagyon fáj. -Fogom meg a tarkómat.
-Délutánra meglesz. -Mondja az egyik szerelő, én pedig hálásan mosolygok rá.
-Elég információt gyűjtöttünk. -Kezdi Baklu. -Végsebességet még nem fogunk tudni mérni, csak teszten, mert ez nem olyan gyors pálya, viszont délután felcsavarjuk és megnézzük mire vagy képes vele. -Néz rám.
-Tudom vezetni! -Jelentem ki keményen.
-Ezt bárki tudná, le van tekerve. Időmérő beállítással máris nehezebb lesz.
-Ez nem ellened szól. -Vág közbe Tom. -De most mindenki tanul. Nem csak neked új ez az autó, nekünk is az. De jó munkát végzünk, szóval menjünk ebédelni.
Mindannyian elindulunk az ebédlő felé, miközben próbálom lenyomni a torkomon a nem kis sértést. Persze, hogy bárki képes lenne vezetni... akkor mért nem ül bele Baklu?! Ja, mert, hogy megölné magát! Hülye mérnökök, mind olyan kurva okos, hogy leszólhatják a pilótákat! Ha szarul megy a kocsi a pilóta hibája, ha jó a gép, akkor a mérnököket kell isteníteni... Oké, ez így nagyon ki van sarkítva, mert Shara is nagyon aranyos, meg Baklu is szimpi, csak nagy a felelőssége, persze, hogy félti a kocsit, és próbál visszafogni, csak ezzel a viselkedéssel pont az ellenkezőjét váltja ki belőlem. Na, mindegy inkább leülök Tom mellé és csendben megeszem az ebédem, aminek fantasztikus illata van.
-Jó étvágyat Gabi, Johan vagyok, a szakács. -Mosolyog egy szakállas férfi, amikor megkapom az ebédem.
-Köszönöm. -Nézek fel. -Csodásan néz ki. -Pillantok az ételre, és meglátom a szemem sarkából Danielt.
A szakács elmegy, így minden figyelmemet a körülöttem beszélgető emberekre fordíthatom. Carl Sharával nevetgél, de közben engem figyel, Baklu az egyik szerelővel beszélget, Tom csendben eszik. Egy másik asztalnál Daniel magyaráz valamit a versenymérnökének, aki figyelmesen néz az Ausztrál szemébe. Chris is megérkezik Newey-el. Felém bök a főnököm, mire Newey int egyet. Zavartam viszonozom a mozdulatát, és beletúrok a hajamba. Mindig is utáltam én lenni az "újonc", de el kell viselnem a kritikus tekinteteket.
Ebéd után Chris kap el.
-Gabi! Láttam az utolsó hat körödet, és csak azt akartam mondani, hogy meg vagyok elégedve. Nem fékeztél el egyetlen kanyart se, követted az utasításokat. Remélem most is így fog menni.
-Kösz. -Mosolygok. -Mikor kezdünk?
-Egy óra múlva, pihenj addig. Nekem még beszélnem kell a szállítókkal.
-Rendben. -Bólintok, és előveszem a telefonom.
Leülök az ebédlő mellett lévő társalgóba, és sóhajtok egy nagyot.
-Na, hogy ment? -Ül le mellém Daniel.
-Jól. -Válaszolok röviden. -Csak nagy a nyakvédőm.
-Most eszembe jutott valami, de tuti megölnél érte. -Mondja nevető hangon.
-Ha a méretemmel kapcsolatos inkább hallgass.
-Tényleg ennyire zavar a magasságod? Mert például ott van Felipe Massa, ő is eléggé alacsony, mégse zavarja. Pedig egy kicsi pasi cikibb, mint egy apró lány.
-Igen, zavar. -Vágom rá elég idegesen, és megszorítom a telefonomat. -Neked ment a kocsi?
-Igen, jó lesz minden. Hallottam meg akartál előzni...
-Ne vedd a szívedre, ha kocsiban ülök mindenkit le akarok előzni.
-Nem zavar. Szerintem hagyni kellett volna, hogy húzzuk egymást.
-Még él bennem a rally, lehet, hogy tényleg nem lenne jó ötlet. -Mosolygok.
-Félnem kéne? -Néz a szemembe.
-Lehet. -Húzom össze a szemem, és beleharapok a szám szélébe.
-Mért érzem úgy, hogy imádod ezt?
-Mit? -Döntöm meg a fejem.
-Ezt a folytonos versengést. Tegnap is, ma is... kóstolgatsz?
-Tudod, én vagy szeretek valakit, vagy gyűlölök, de nem akarom elsietni. Nem akarok senkit sem megbélyegezni.
-Ezért játszol?
-Keresem az emberséget. Mert, oké, hogy itt vagyok, de nekem mindenki idegen. Te is, Tom is, Chris is, és nem szeretek idegenek között lenni.
-Megértelek. Amikor idejöttem Sebastian mellé egy világi nyomoréknak éreztem magam. A csapattársam egy többszörös világbajnok, én meg egy pattanásos senki. De lassan beleolvadtam ebbe a környezetbe, és most már imádok ide jönni.
-Lassan mennem kell. -Nézek a telefonom órájára.
-Rendben, sok sikert.
-Te nem jössz? -Kérdezem miközben felállok.
-Még van időm. -Ránt vállat nyugodtan.
Elsétálok, és a garázsban a fejemre húzom a maszkot, majd a sisakot. A kocsihoz lépek, és egy rövid mosollyal köszönök a gumi melegítősöknek.
-Fel van tekerve. -Lép mellém Tom. -Ismerd ki ezt a beállítást, és utána ami a csövön kifér.
-Értem. -Bólintok, és beülök a kocsiba.
Jól van, tényleg nehezebb most vezetni, de azért nem tud kifogni rajtam. Hat kör után engedélyt kapok egy gyors körre, így amikor a starthoz érek erősen rálépek a gázra, és az egyenes végén nagy ívben kanyarodok el. A lassabb, kanyargós részen finoman gyorsítok, de nem lépek rá a fékre, csak a gázzal játszok. A második hosszú egyenesen megint letaposom a pedált, és a levegőt a tüdőmben tartva nézem ahogy egyre közelebb érek az utolsó kanyarkombinációhoz. A szívem a nyakamban ver, még nem fékezek. Tudom, hogy a garázsban mindenki azt hiszi a falnak fogok menni, de épp ez a célom. Meg akarok ijeszteni mindenkit.
Az utolsó utáni pillanatban felhúzom a lábam, és a motorfék nagyot fog az autón, de mivel a fékre csak gyengéden lépek rá, így a gumik egésze életben marad. Gyors mozdulatokkal átmegyek a kanyarokon, és a cél előtt még egyszer megnyomom. Amikor áthaladok a célon benyomom a rádiót.
-Na? Megfelel?
-Te egy vadbarom vagy! -Nevet Tom. -Azt ne mondd, hogy így akartad!
-Pedig pont így képzeltem el ezt a kört. A gumikra vigyáztam, a lefulladás gátló aludhatott, ti pedig jól leizzadtatok! -Kuncogok gonoszul.
-Miattad fogok megőszülni!
-Hát az a hajó már elúszott! -Nevetek.
-Hé, én se kritizállak a magasságod miatt, te se bántsd a hajam!
-Jól van, be ne sértődj!
-Ó te nő, mi lesz versenyen... -Sóhajt Tom, és megköszörüli a torkát. -A gumikkal tudsz mit kezdeni?
-Persze, tök jó állapotban vannak!
-Akkor a következő is lehet gyors kör, utána gyere be egy új szett gumiért.
-Rendben!
A következő gyors köröm végén találkozok Daniellel, aki hirtelen rágyorsít. Azonnal megértem, és én se veszek vissza a tempómból. Mellé érek, és ránézek. Ő is engem néz, és teljesen egyszerre vesszük be a kanyart.
-Gabi ő a csapattársad...
-Vigyázunk egymásra. -Sziszegem és kinyomom a rádiót.
Gondolom Danielre is rászólhatnak, mert egy pillanatra visszalassul, majd újra a nyakamba zuhan. Az egyenesben mindketten tövig nyomjuk, de én egy hajszállal gyorsabb vagyok nála, ezért a célon két ezred másodperccel előbb hajtok át.
Átöltözve, és a győzelemtől felpörögve lépek Daniel mellé.
-Meg ne szólalj. -Mosolyodik el halványan.
-Nem mondom el senkinek...
-Kösz szépen! -Nevet fel, és átkarol. -Legyőzött egy nő...
-Le. -Bólintok.