Formula 1 Never Give Up

December 5. /2./

Na, hát itt a "maradék" :D Mit gondoltok Tóbiásról? Szerintetek nem túl tökéletes miden...? ;) 

-Honap reggel megyek vissza. -Válaszol elkeseredve. -De hívj fel, ha megérkeztél!

-Rendben. -Bólintok, és neki dőlök Tóbinak. Átkarol és gyengéden simogatja a hasam. -Szeretlek. -Súgom a fülébe, mire elmosolyodik, és sóhajt egy nagyot.

-Ma annyit sóhajtasz.

-Mert iszonyatosan fáradt vagyok. Ja, és a csajom most készül egy új élet felé! 

-Hé! -Fordulok felé. -Nem lesz új életem! Akkor se, ha kapok egy ülést a Red Bulltól! 

-Persze... -Néz el oldalra. -Emlékeszem, amikor először nálad aludtam. -Mosolyodik el. 

-"Ha hagysz aludni örökké veled maradok". -Elevenítem fel az ígéretemet.

-Igen... olyan mások voltunk... -Beleharap az ajkába, és megfogja a térdem.

-Ezt hogy érted? -Nézek bele a szemébe.

-Hát, mindketten tanultunk, és minden álmod volt egy lovardát nyitni. -Na, hát kösz Tóbi...

-Erről ne beszéljünk... -Csuklik el a hangom -Tudod, hogy...

-Nem tudom Gabi! -Emeli fel a hangját, én pedig felugrok. -Sosem voltál képes elmondani, hogy mért dobtad ki minden lovas cuccodat, hogy mért követted ki a lovardai barátaidat... csak annyit mondtál, hogy befejezed! 

-Nem csak ennyit mondtam! -Védem magam. -Elmondtam, hogy a közösség miatt! -Elkezdenek folyni a könnyeim. Hátat fordítok Tóbinak, és megfogom a könyököm. 

-Ne, csak ezt ne! Ne zárkózz már megint el!

-Elmondjam?! -Ordítok fel.

-Esetleg!

-Oké! A csajokkal hoztuk fel a lovakat, amikor valamelyikük a közelben lévő gokart pályán versenyzőket kezdte szidni, hogy hangosak, meg hogy károsítják a környezetet, mire én kiakadtam. Elkezdtünk veszekedni, és a fejemnek vágta az oktató, hogy döntenem kéne már... lovak, vagy autók. Gondolkozás nélkül rávágtam, hogy autók. Másnap totál bunkók volt velem mindenki a lovardából, és elkönyveltek hisztis picsának... elegem lett az egészből, de kurvára szégyelltem , mert azt hittem igazuk van! -Sírásban török ki, és belerúgok a földön nyugvó focilabdámba. Visszapattan pont a sípcsontomra. -Jól van még ez is! -Kapok a lábamhoz. -Remélem örülsz! 

-Gabó! -Szólal meg lágyabb hangon.

-Hagyj! -Leülök a forgós székembe és jobbra-balra lökdösöm magam.

-Hé, baba! -Guggol le mellém. -Nem akartalak felzaklatni! -Simítja meg a még mindig sajgó lábam. -Csak...

-Ismerlek. -Szipogok. -Tudom, hogy nem bírod ki, ha nem tudsz valamit. 

-És utálom, ha nem mondasz el valamit. 

-Tizenhét voltam! -Akadok ki újra. 

-Jó, sajnálom. -Néz mélyen a szemembe.

-Semmi. Úgy sem lehetek egy rinya gép, ha a forma1-be készülök, nem? -Mosolyodok el.

-Kiminek szóltál már?

-Majd ha hazajöttem. -Erre Tóbi felnevet, és átölel. 

Új karakter a láthatároon! :o Mindenki véleményére kíváncsi vagyok!