- Mi történt? -akadtam ki.
- Lenn elmesélem. -mosolygott, majd felállt, és a szekrényéhez ment. Elhúzta a hatalmas tolóajtót, találomra kikapott egy nadrágot, egy felsőt, majd gyorsan felkapta őket. - Neked kell egy nadrág?
- Igen. -mondtam halkan, mert ha bár a pólója igen csak nagy volt rám, és eltakart, de mégis kínosan éreztem magam.
Delon bólintott, majd kiment a szobából. Később aztán visszajött egy fekete rövidnadrággal. Ha tovább villog itt a felsőtestével, komolyan mondom összenyálazom az ágyneműjét.
-Ez a húgomé. -adta oda.
- Köszönöm. -vettem el. - Ő amúgy hol van? -kerestem témát.
- Nyaralni az egyik barátnőjével meg a szüleivel. Majd holnap után jön. -rendezte le egy legyintéssel.
- Értem. -bólintottam. -Őhm... letusolhatok?
- Persze. Benn találsz törölközött. -intett a fürdőszoba felé és vettem is az irányt.
Becsuktam az ajtót, majd mikor körül néztem, ennyit tudtam kinyögni. - Azta! -motyogtam halkan. A fürdő nagyobb volt, mint a szobám. Hatalmas kád, külön tusoló résszel, vécé, sőt, még piszoár is volt. Jobb kéz felől egy nagy pult húzódott, amit gránit borított, benne pedig kettő kézmosó volt. Sőt, az egész fürdőt gránit borította csempe helyett. Egyszerűen gyönyörű volt. A pult felett, ahol a kézmosók voltak faltól-falig egy hosszú tükör húzódott, ami felülről meg volt világítva, és még belepte az egészet a pára, amely Delon tusfürdőjével keveredett, aminek elképesztően jó illata volt.
Gyorsan fogtam magam, letusoltam, és felöltöztem. Valamennyire jobban éreztem magam, és jól esett a zuhany. A hálóba érve Delon már sehol sem volt, tehát kimentem a szobából. Egy hatalmas folyosón voltam. Jobbra a lépcső, balra pedig még ajtók, és egy elágazás mind két irányba. A lépcső felé indultam. Egy ki-bebaszott nagy nappaliba értem, ami nyitott volt a konyhával, és az étkezővel is. Bal kéznél a nappalinál lévő fal végig üveg volt, így kilátást adott a kertre, ami gyönyörű volt, és még egy bazinagy medencét is láttam. Jobb kéznél volt a konyha, aminek szintén egyik fala csak üvegből állt, ami csakugyan teraszajtónak is szolgált. Ez gondolom hátsó kert, és innen látszik egy másik épület. Garázs, vagy valami ilyesmi lehet. Mekkora az a ház...ház...inkább luxus villa. Bőségzavarban voltam, azt sem tudtam merre nézzek, mikor egyszer csak kizökkentett egy hang.
- Hát szevasz, kislány! -vigyorgott rám maga Levi, aki történetesen a banda szólógitárosa. Úgy Delonnal lehet egy magasságban, talán valamivel alacsonyabb. Világosbarna haja a válla alá ér, ami igen csak hanyag volt. Fekete acélbetétes bakancsot viselt, egy barna halásznadrággal, plusz egy ujjatlan pólót, így látszott, hogy mind két karja tele van tetoválással. - Nem néztem ki volna belőled, amiket tegnap este műveltél, de ha jobban belegondolok, akkor nagyon is tettszett. - jött közelebb, én meg köpni-nyelni nem tudtam. Valaki mondja már el, mi történt tegnap este!!!
- Levi, hagyd már. -jött be Delon a teraszról.
- Hagy tippeljek. Semmire sem emlékszel, ugye? -nevetett, miközben zöld szemeivel vizslatott.
- Hát...nem nagyon. -húztam fel a vállam kínosan, és védtelenül.
- Megesik. -veregette meg a vállam.
- Srácok! -lépett be az ajtón Milán, aki szintén banda tag. Ő a basszusgitáros. Ahogy nézem a srácok közt ő a legalacsonyabb, de még így is magasabb nálam, bár nem sokkal. Hófehér térdig érő nadrágot viselt, fekete övvel, és egy sötétkék pólóval. Fekete haja gondosan be volt állítva, kék szemei ragyogtak, karjain pedig rengeteg karkötő díszelgett. Első látásból senki sem mondaná meg, hogy egy rockbanda tagja. Ő az, aki igazán ad magára.
- Te hova tűntél a tegnap este, ratyi gyerek? -fordult felé Levi. - Vagy buzulni voltál? -és ahogy látom a fiúk ezért szívatják is.
- Nagyon vicces vagy. -mondta gúnyosan. -Szóval azt akartam mondani, hogy autóversenyre megyünk. -nézett végig a srácokon, majd rajtam állapodott meg a tekintete.
- Zsír! -csapta be a hűtő ajtót Marci, a banda dobosa, akit eddig észre sem vettem, és kissé meg is ijedtem. Nos, ő teljesen ugyan olyan stílusú, mint Márk. Iszonyat magas, fültágítós, pirszinges tetovált srác, acélbetétes bakanccsal. Csak neki talán sötétebb haja, és göndör. - Ezt is Endre bá' rendezi? -kérdezte teli szájjal, majd megpillantott. - Ó, helló. -nézett végig rajtam mosolyogva, én meg csak visszaintettem. - Azt hittem holnapig nem fogsz felkelni. -nevetett, majd kivett egy sört is. Úgy van... alázzatok még jobban.
- Akkor, írhatok, hogy ott leszünk? -pillantott Milán Delonra. Ezek szerint nem csak a bandában front ember, hanem ahogy látom rajta állnak a döntések is.
- Felőlem. -vonta meg a vállam.
- Király. -kezdett azonnal pötyögni a telefonján.
- Akarsz jönni? -pillantott rám Delon. Először meglepett a kérdés, nem tudtam mit kéne válaszolnom, de mégis csak egy autó verseny, én meg imádom a kocsikat. Persze csak nézni. Vezetni félek egy régi, kis kori ok miatt, így nincsen jogosítványom.
- Hát...nem is tudom.
- Gyere már! -csapott a fenekemre Levi, én meg visszakézből felpofoztam, a fiúk pedig csak mosolyukat visszatartva figyeltek.
- Te vagy az új kedvencem. -vigyorgott rám, én pedig megforgattam a szemem.
Miután ettem valamit, Delonnal felmentünk, hogy adjon nekem egy pólót a húga szekrényéből, mert hát csak nem mehetek el az ő pólójában. A srácok mind beszálltak a saját autóikba, mi meg Delonnal a garázsba mentünk. Elképedtem a látványtól. Három gyönyörű szép kocsi fogadott. Egyből elemezni kezdtem őket a fejemben.
- Na. -mosolygott rám Delon. -Melyikkel menjünk?
- Azzal! -mutattam az ezüst, de brutal fényes mustángra. Pontosabban egy Mustang Shelby-re, ami még egy kicsit fel is volt tuningolva. Nem mintha a többi "szar" kocsi lenne. Van itt egy fekete Maserati Ghibli, és egy Lamborghini Aventador fehér színben.Ha belegondolok hány lóerő van most előttem...
- Jó ízlésed van. -vette le a kulcsot, majd a kocsi felé indult.
- A Mustán Shelby az egyik legszebb autó. Meg ugye szíve egy V8-as 5,4 literes kompresszoros motor 540 lóerővel. Gyönyörű autó. -nézegettem, Delon meg le volt sokkolva.
- Ez igen...le...le vagyok nyűgözve. -bólintott elismerően, majd beszálltunk.
- Akarod vezetni?
- Nincs jogsim.
- Szoptasz? Ennyit tudsz a kocsikról, és nincs jogsid?
- Félek vezetni...de hagyjuk, oké? -kérleltem, mire bólintott, és indultunk.
A verseny eszméletlen volt. Még én is éreztem az adrenalint, és az egész testembe beleremegett a kocsik búgása. Plusz Delonék még külön helyet is kaptak, mert a szervező hívta meg őket, akivel jóban vannak, ahogy nézem. Ez a "külön" hely, na jó, hívjuk VIP-nek... még jól is jött. A tömeg nyílván lerohanta volna a srácokat. Még így is egy csomóan kiabáltak, és integettek oda nekik.
A nézőtér már teljesen kiürült, a versenynek is vége. A srácok beszélgettek pár arccal, én meg csak türelmesen vártam, hogy mikor megyünk, mikor Delon közel hajolt, és megéreztem nagy tenyerét a derekamon.
-Gyere. -suttogta, és forró leheletétől amit magamon éreztem kirázott a hideg. Végül aztán követtem. A többiek észre se vettek minket, annyira bele voltak merülve. Delonnal a kilátó legtetejére mentünk, ahol már senki sem volt. Az egész pályát be lehetett látni, és figyeltük a lemenő napot.
- Szóval? -ültem le mellé. -Elmeséled? -néztem rá.
- Elmeséljem? -mosolygott rám, én meg csak halványan bólintottam. - Az még meg van, hogy meghívtalak? -ismét csak bólintottam.
- Addig van meg, hogy Szabri egyszer csak eltűnt, és volt valami nyomulós srác.
- Na, igen. Annak húztam be egyet.
- Micsoda? -kerekedett el a szemem.
- Láttam milyen állapotban vagy, és ezt ő is ki akarta használni, én meg nem bírtam nézni. Utána nagy nehezen kirángattalak a helyről, és ahogy kiértünk, seggre is estél. Ezért sáros a ruhád. - tette hozzá egy biccentés keretében.
- Jézusom. -temettem arcom a tenyerembe. - És hogy szakadt el?
- Mikor kiszálltál odacsuktad a kocsiajtónak.
- És utána? -kérdeztem félve.
- Utána felvittelek és aludtál. -Mért érzem azt, hogy valamit, valami nagyon lényegeset nem mond el? Sőt, biztos is. De jobb is így. Biztos jobb, ha nem tudom.
- Én... nagyon sajnálom. Tényleg.
- Ugyan. -legyintett.
- És mért vittél el magadhoz?
- Hova vittelek volna? -vágta rá. Erre nem szóltam semmit, csak bólintottam egy aprót. - Mindegy is. -túrt nevetve a hajába. - És, mi a terved a nyár után? Fősuli? -váltott témát.
- Ez bonyolult...
- Megpróbálom felfogni.
- Nos... -néztem rá. - A szüleim erőltették, hogy jelentkezzek főiskolára, és addig nyúztak, míg bele nem mentem. Felvettek, de megbeszéltem velük, hogy halasztani szeretnék egy évet. Mert most még nem akarok oda járni. Angol szakon lennénk, és én meg azt nem akarom. Sőt, fogalmam sincs mit akarok. És erre kell ez az egy év, hogy hátha megtalálom azt, amit szeretek. Ha meg nem, akkor végső esetben ott a suli. -vontam meg a vállam. - Hülyeség, de... -túrtam a hajamba
- Egyáltalán nem hülyeség.
- És szerinted rossz döntés, hogy nem akarok tovább tanulni, pedig van rá lehetőségem?
- Hát...-húzta a szót. - Tetszik a gondolkodásod. Mármint, nem úgy csináltad mint mások, akik csak úgy otthagynak mindent, hogy majd lesz valami. Te be vagy biztosítva, és van egy éved, hogy átgondolj mindent, megtaláld, amit szeretsz. Ebből rosszul nem jöhetsz ki. És kitudja? Lehet, hogy majd pont a sulin fogod megtalálni, amit keresel. Hogy ott ihlet meg valami, vagy találkozol valakivel. Soha nem tudhatod. De annyit tapasztalatból mondok, hogy az a legboldogabb, akinek a hobbija a munkája. -nézett mélyen a szemembe, és nagyon tetszettek a szavai.
- Igen, igazad van. -néztem rá, ő pedig csak mosolyogva bólintott, és csak figyelt. - Mi az? -kérdeztem nevetve, egy kis idő után.
- Tetszel nekem. -mondta ki egyszerűen.
Sziasztok! Tudom, ez a rész nagyon fos lett, de ehhez nem igazán volt ihletem, de köszönöm ha elolvastad, és végig bírtad xd. A következő rész viszont már teljesen meg van, és abban már össze is fognak melegedni.