Drága anyu!
Több esztendeje már, hogy nem látlak, nem beszélünk!
Halványul minden rossz, s jó emlék is egyaránt.
Életem legnagyobb álma volt, hogy megírjam életed történetét, de sok dolog a múlt árnyékába vész el, s úgy érzem; Egy élet nem lenne elég ahhoz, hogy mindent pontosan feltudjak idézni!
Na meg időközben lett két gyermekem, igen..
Én is anya lettem!
Lett egy fiam, és egy lányom.
S ha nem is sikerül majd tökéletes anyának lennem, szeretném ha tudnák;
Szeretem őket, és mindig számíthatnak majd rám!
Őket valószínűleg soha nem mutatom be neked!
Soha nem tenném ki őket a sötét, keserves múltamnak!
Szeretnék mindent máshogyan csinálni mint ti gyermekkoromban velem .
Már nem haragszom rád, talán mélyen belül Te is szerettél engem!
Persze... Két pofon, s a földönvaló rúgdosás közepette is!
Vagy mikor azt a jelzőt illetted rám, hogy;
"Cigánypurdé!"
Vagy mikor nagyon jól tudtad, hogy "apu" miket tett velem KISLÁNYKÉNT!! - Mégsem történt semmi...
Nem védtél meg!
Csak sírtál egymagadban tehetetlenül.
Tudnod kell, hogy sokat gondolok rád!
Sokszor gondolkodom rajta, hogy milyen lett volna, ha csak kettőnknek éltünk volna akkortájt!
S ha szegényesen is, de szeretetben, megértésben támaszkodhattunk volna egymásra...
Bár kitudnám törölni a múltat, bàr tudnék veled beszélni!
De nem megy ...