A nyaralóba megérkezve Márkkal versenyeztünk a fürdőért, én pedig örömmel konstatáltam, hogy megnyertem ezt a kört.
Frissen mosott hajjal, tisztán, és végre nem sótól ízes testtel szálltam ki a zuhanyzóból. A nagy siettségben elfelejtettem magammal ruhát hozni ezért fújtatva kinéztem az ajtón.
Magamban eldöntve, hogy melyik is a jó időpont arra, hogy végig száguldjak a folyosón egyenesen a szobámhoz, törülközővel körülőttem megindultam.
- Ezt megúsztam- csúsztam le sóhajtva az ajtónak támaszkodva a szobámban
- Livi- kopogott be az ajtón Márk
- Ne gyere be- kiáltottam el magam
- Öhm..oké?- kérdezte furán, mire én jól fejen csaptam magam. Meg is jegyeztem fejben, hogy adhattam volna kisebbet is, ugyanis most kurvára sajog a fejem.- Csak az érdekelt, hogy szabad-e a fürdő, de akkor úgy gondolom mehetek.
- Persze- mondtam, majd felálva eldöntöttem, hogy ez az Olívia, megint sikerült beégetned magadat.
A hajszárítómat bedugva a konektorba szárítgatni kezdtem a víztől összetapadt hajamat. Olyan 20 perccel később késznek nyílvánítva magamat elkezdtem gondolkodni mégis, mit kéne felvennem. Igen, még mindig törülközővel körülőttem állok a szobám közepén.
- Virágos- mutattam fel a kezemben az említett darabot- Vagy fekete- gondolkodtam- Hm..legyen..fekete- dobtam félre a virágos egyberuhámat.
A ruhát felvéve felvettem a kereszt nyakláncomat, majd az anyukámtól kapott karkötőmet is.
A sminkem mindössze egy szempillaspirálból és ajakolajból állt. Esküszöm nektek én ilyen jó dolgot még életemben nem vettem mint ezt az ajakolajat a müllerben. Olyan szép szint ad az ajkaimnak, hogy elájulok. Na mindegy szerintem értitek. Cipőnek egy egyszerű fekete converset vettem fel.
- Na? Hogy nézek ki?- kérdeztem Márk szobájába benyitva
- Huh- nézett rám kifújva az eddig bent tartott levegőjét- Nagyon szép vagy- mondta ki szemembe nézve a szavakat, mire én fülem mögé tűrve egy hajtincset elmosolyodtam
- Köszönöm- néztem szemeibe, majd megköszörülve a torkomat megszólaltam- De elegáns vagy- utaltam ingére, melyet eddig nem gombolt még be, ezzel pedig rálátást nyertem hasizmára
- Csak nem jársz gym-be?- kérdeztem felvonva szemöldökömet szórakozottan
- Csak nem elterelte a figyelmedet a hatása?- jött hozzám közelebb
- Ne túlozzunk- forgattam meg szemeimet- Épphogy csak ránéztem
- Na persze- bólogatott- Láttam ám, hogy kifojt a nyál a szádon- mutatott rá az említett helyre, mire én elütöttem kezét az arcom elől.
- Menjünk inkább. Isa már kérdezte is, mikor leszek ott- mondtam neki
- Akarod mondani leszünk- javított ki
- Nem. Én azt mondtam leszek. Rólad egy csepp szó se esett- mondtam vigyorogva
- Ez szép- tettett sértődést- Egy napja vagy itt és már is elveszed előlem a barátaim
- Nem tehetek róla, hogy szórakoztatóbb vagyok- tártam szét karjaimat, amolyan ez van stílusban
- Na gyere Livi, menjünk inkább- ment el mellettem
- Hah- tátottam el a számat szemforgatva
- Na, nem jössz?- szólt vissza nekem a lépcsőnél állva
- Maradj már csöndben- pisszegtem le
- Mégis minek?- fonta össze maga előtt karjait
- Anyukám nem tudja, hogy elmegyek- néztem le a padlóra
- Ez miatt aggódsz?- nyitotta ki nagyra a szemeit
- Persze, hogy aggódok, hiszen, ha megtudja, hogy ezen az éjszakán a nyaralón kívűl tartózkodtam megöl, ráadásul nem enged el sehova többet
- Ne aggódj Livi, majd én kimentelek- dobta át karját vállamon.
Az autójához leérve megállt bennem az ütő.
- Csapjatok el és élesszetek újra- kapkodtam a levegőt
- Most meg miaz?- kérdezte meg nevetve
- Mióta van neked ilyen jó verdád?- ámultam el, miközben végig simítottam rajta
- Ja, um..az nem az enyém- vakarta meg homlokát
- Mi?- néztem rá értetlenül- Akkor meg kié?
- Dávidé- mondta. Oké. Ha nem is tudom ki ez a Dávid, rossz ember nem lehet. Ilyen ízléssel. Ezért a sport kocsiért ölnék is akár. Biztosan nagyon drága volt.
- Na jössz?- kérdezte, majd egy fekete cabriohoz vezetett- Ez az én kocsim- nyitotta ki előttem az anyósülés felöli ajtót- Legalábbis idén
Beszállva az autóba be csatoltam magamat.
- Indulhatunk?- nézett rám, majd beindítva az autót elindult az úton
- Ez a te bátyád- mondtam
- Dávidra gondolsz?- kérdezte fél szemmel rám pillantva
- Igen- bólintottam
- Mivan vele?- kérdezte miközben váltott egyet
- Olyan furcsa- jelentettem ki- Mármint, az, hogy még soha sem találkoztam vele
- Ez mondjuk tényleg elég érthetetlen
- De most komolyan- fordultam felé- Egész életemben hallottam róla, még a kedvenc színét is tudom basszus- nevettem el magam- De, hogy ki ő, vagy mégis, hogyan néz ki. Az számomra örök rejtély
- Nem hiszem, hogy örök rejtély maradna- mondta elgondolkodva- Úgy tudom, ma is kint lesz a bulin
- Áhh, szóval azt mondod, találkozok vele?- kérdeztem meg
- Nem tudom- rántotta meg a vállát- De úgy hiszem, hogy igen valószínű
- Kérdezhetek valamit?- szólaltam meg
- Persze mond csak
- Honnan a fenéből van neked jogosítványod?- bukott ki belőlem a kérdés, ami azóta foglalkoztatott, hogy csak megtudtam kocsival megyünk
- Nincsen- kezdte, de én elnevetve magamat megállítottam- De..nem az a lényeg
- Oh, tényleg?- kérdeztem nevetve
- A lényeg, hogy tudok vezetni nem?- kérdezte
- Végülis..mit számít egy kis büntetés
- Na látod?- mondta nevetve
A helyszínre megérkezve Isaval találtam magamat szembe
- Na végre- ragadta meg a kezemet- Menjük táncolni
- Oh..oké- mentem utána
Úgy egy óra táncolás után én elérkezettnek láttam az időt arra, hogy leüljek egy kicsit.
- Iszok valamit- kiáltottam oda nekik, mire Josh felém fordulva megkérdezte, hogy jöjjön-e velem, de én csak megrázva a fejemet jeleztem neki, hogy nem szükséges
Sétálva az emberek között kiszúrtam egy zöld szempárt, melyhez társult még egy igen vonzó arc is. Barna haja hosszúra nőve lógott rá homlokára. Igazi rossz fiús hatást keltett.
- Egy colat szeretnék, köszi- mosolyogtam a pultban álló lányra
A colamra várva észre vettem, hogy a mellettem eddig üresen álló széket elfoglalták
- Hey- köszönt valaki mellőlem
- Nem igaz, hogy senki se lehet magyar- morogtam az orrom alatt- Csak hozzátok van türelmem komolyan- sóhajtottam rá se nézve a mellettem levőre
- Hogy mondod?- kérdezte meg angolul
- Kopj már le- csattantam fel- Nem igaz, hogy nem lehet az embert békén hagyni- morogtam
- Ne aggódj, nem kell bájologni- szólalt meg mellőlem magyarul, mire én rákaptam a tekintetemet. Az a srác volt az. Akit idefelé jövet a tömegben kiszúrtam.
- Hogy mondtad?- vontam fel a szemöldökömet
- Nem hiszem, hogy belehalnál egy kis kedvességbe
- Kedves vagyok azzal aki megérdemli
- Huh, de nagy mákom van- szavai csak úgy úsztak a gúnyban
- Ne félj ettől, mert téged ez a veszély egyáltalán nem fenyeget- vigyorogtam rá gúnyosan
- De jó, hogy kiderült milyen hisztis vagy
- Hogy mondod?
- Azért jöttem, ide, hogy felszedjelek, de szerencsémre idejében kiderült milyen is vagy te- vágta a képembe gúnyosan
- Mekkora egy rohadék vagy- csattantam fel
- Te kezdted, Szörnyella- emelte fel kezeit
- Minek hívtál engem?- fordultam felé idegesen
- Jól hallottad, Szörnyella
- Akkora egy tapló vagy- köptem arcába a szavakat
- Na mivan, csak nem megsértettem őfelségét? Még senki sem állt ellen neked igaz?- kezdett el gúnyosan beszélni
- Rohadj meg- fogtam meg italomat, majd felállva a helyemről megindultam Márk felé
- Csak nem kiskorú vagy még Szörnyella? Ha nem lennél ilyen hisztis, talán vettem volna neked valamit- kiáltott utánam, mire én hátra fordulva, az idegtől forrva néztem rá
- Mit mondtál?- szorítottam meg üvegemet
- Na mivan? Csak nem vagy ideges?- vigyorodott el gúnyasan
- Áh, dehogy- varázsoltam magamra egy angyali vigyort, majd kivettem a szívószálat az üvegemből
- Most meg mit csinálsz?- nézett a kezemben tartott üvegre- Meg ne próbáld- emelte fel hangját egy fokkal
- Sajnálom az ingedet, de tényleg- mondtam nagyokat bólogatva- De azt a nagy pofádat egyáltalán nem- mondtam, majd úgy ahogy volt az egész üveget ráöntöttem
- Te kis..- törölte le arcáról cukros italomat
- Én a helyedben vigyáznék- mondtam- Cukorra jönnek, ám a szúnyogok bőven- vigyorodtam el, majd megfordulva kidobtam a kukába üvegemet és Márk keresésére indultam
- Ezt nem úszod meg Szörnyella- kiáltott utánam, mire én hátra se nézve felmutattam középső ujjamat
Márkot kiszúrva a tömegben oda mentem hozzá.
- Márk- kocogtattam meg vállát
- Igen?- fordult felém- Livi, mi a baj?- nézett a szemembe aggodalommal teli tekintettel
- Mehetünk légyszi?- kérdeztem a cipőm orrát kémlelve
- Persze, de történt valami?- fogta meg a vállamat, mire szemébe néztem
- Majd elmondom- nyögtem ki végül, mire bólintva jelezte a többieknek, hogy mi léptünk. Isa még megkérdezte, hogy holnap is találkozunk-e, mire biztosítottam róla, hogy rám számíthat, majd egy ölelés után Márkkal magunk mögött hagyva a sok fiatalt el sétáltunk a kocsijáig.
Az autóban ülve becsatoltam magam, majd kibámulva az ablakon megse szólaltam. Jobbnak láttam a tájat figyelni, mintsem beszélgetést kezdeményezni
- Na? Elmondod mi történt?- kérdezte meg, mikor megálltunk nyaralójuk előtt
- Csak találkoztam egy barommal, de semmi több- legyintettem
- Nem hiszem, hogy semmi, mivel akkor nem viselkednél így- fogta meg kezemet- Mi történt?
- Hát..oda jött hozzám- kezdtem el mesélni- Aztán veszekedtünk, majd leöntöttem colaval.- néztem bele szemeibe ahogy kimondtam az utolsó szavakat
- Hogy mit csináltál?- húzta vigyorra ajkait
- Ne röhögj, ez..ez nem volt vicces
- Jaj, Livs, de jó, hogy itt vagy- ölelt magához, amennyi ez lehetséges volt persze, ugyanis még mindig a kocsiban ültünk.
- Márk- szólaltam meg, mire hümmögött- Elengednél légyszi, mert nem kapok levegőt.
- Jaj, bocsi- távolodott el mosolyogva- Na gyere Livi, menjünk be- szállt ki a kocsiból
A szobámban már átöltözve pizsamában gondoltam át, mi is történt velem ma. Igazán tevékeny napom volt mit ne mondjak.
A telefonomra ránézve eszembe jutott, hogy én megígértem Rebinek azt, hogy amint ideérünk felhívom és amilyen hülye vagyok én ezt szépen szólva el is felejtettem. Az instába belépve már csörgettem is.
- Hát szia- szólt bele barátnőm a telefonba- Azt hittem már nem is fogsz hívni
- Te meg mit csinálsz?- kérdeztem meg nevetve, ugyanis feltűnt, hogy nagyon keneget valamit az arcára
- Valamivel meg kell gátolnom a korai ráncosodást nem de?- kérdezte
- Rekeka- sóhajtottam- Még csak 16 éves vagy. Sehol sincs ránc rajtad ebben biztos vagyok
- Jobb később, mint soha. Na, de mesélj csak. Hogy néz ki Márk? Na és Dávid? Vele találkoztál már?
- Márk még mindig nagyon jófej és képzeld el..- itt csöndbe maradtam, majd felállva az ágyamról becsuktam az ajtót, nem kell ezt a beszélgetést mindenkinek hallani- Na itt is vagyok
- Az miatt a srác miatt csuktad be az ajtót?- kérdezte
- Mi?- kérdeztem- Te meg miről beszélsz
- Hát a srácról, aki az ajtódban állt. Bár mintha azt mondtad volna, hogy Márknak szőke haja van, de biztos csak tévedtem
- Srác az ajtómban? Rebi te meg miről beszélsz?- kérdeztem meg zavarodottan
- Hát..a srácról, aki az ajtódban állva figyelt eddig téged. Kicsit creepy volt, de én azt hittem, hogy Márk az és, hogy tudsz róla, ezért sem szóltam
- Rebeka- montam- Márknak kurvára szőke haja van- jelentettem ki
- Akkor ez a másik lesz- kezdett el vigyorogni- Biztos nem találkoztatok ti ketten még soha?
- Esküszöm- mondtam ki, miközben a szempillaspirállt próbáltam eltávolítani egy vattakorong segítségével.
- Tudod mit? Inkább mesélj valamit. Mi volt ma?
- Uh, um..- kezdtem, majd mindent elmeséltem neki, a halastótól egészen a ma esti buliig
- Ez, de bunkó- csattant fel
- Én is ezt mondtam
- Viszont figyelj Olív- kezdte- Mindenki tudja, hogy az enemies to lovers tropok a legjobbak
- Rebeka én kinyomlak- figyelmeztettem
- De most miért? Lehet, hogy igazam lesz és tényleg lesz köztetek valami, még nem tudhatod- kezdte el a szokásos összeboronálásait
- Nem kell a kerítőt játszani- mondtam, mire csak elnevette magát- Viszont én most szerintem le is teszem- ásítottam egy nagyot
- Oké, szia- köszönt el
- Szia- mondtam én is majd kinyomva a hívást kiejtettem a kezemből a telefont, majd egy párnát átölelve elnyomott az álom.
___________________________________________
Sziasztok!
Remélem tetszik eddig nektek a történet. Olívia első napja itt véget ért, de még hátra van a nyár további része, mely rengeteg érdekes dolgot tartogat a számára.
Vajon ki nézte Olíviát az ajtóból? Ami pedig még fontosabb, ő ezt, hogy nem vette észre?
A következő részig pedig szép napot/estét nektek! 😽