Gyűlöllek (befejezett)

18

Július 20.

- Hova megyünk?- fordultam Dávid felé kérdőn

- Nyughass már Szörnyella- sóhajtott fel- Amióta elindultunk ezzel fárasztasz- nézett rám fél szemmel, mire én csak vigyorogva lesütöttem a szememet

- Csak érdekel hova viszel- túrtam hajamba

- Higgy nekem, tetszeni fog- szorította meg gyengén térdemet

- Ha te mondod- dőltem hátra az ülésen

-------------------------------------------------

- Ez most...- álltam meg egyhelyben amikor kiszálltunk az autóból

- Igen- bólintott egyet rám nézve, majd mellém jőve a derekamra tette kezét- Nézzük meg közelebbről is jó?- mosolygott rám

- Pe..persze- bólintottam boldogan

- Ha vezetni szeretsz, gondoltam élveznéd ezt is- nézett rá az előttünk elterülő gokartokon és azokhoz szolgáló pályán.

- Ez..imádom- öleltem meg hirtelen, majd a gokartokhoz menve tüzetesen átnéztem őket

- Ez talán biztonságosabb lesz rád és az elvárásaidra nézve- szólalt meg mögöttem

- Nagyon vicces- néztem rá gúnyosan

Ekkor jött oda hozzánk egy idősebb pasas. Valamit kérdezett tőlünk, amire én válaszolni nem tudtam, ellenben velem Dávid egyből megszólalt.

- Ülj bele az egyikbe Szörnyella- mondta nekem mosolyogva- Mindjárt kapsz egy sisakot

- Nem is mondtad, hogy tudsz horvátul- karoltam át a nyakát

- Nem kérdezted- tette kezeit derekamra, majd közelebb húzva magához egy csókot nyomott ajkaimra- De most szállj be valamelyikbe, hogy utána elgyepáljalak- távolodott el tőlem vigyorogva

- Csak szeretnéd- suttogtam neki élesen, majd egy nekem tetsző gokartba beszállva vártam is a sisakomra

----------------------------------------------

- Kész vagy Szörnyella?- jött mellőlem egy a bukósisak miatt tompa hang, mire én válasz helyett bólintottam egyet, mire elkezdett visszaszámolni

- Három- kiáltottam fel, majd a gázra lépve nyomni kezdtem azt

- Csaló- kiáltotta

- Ha így haladsz csak a hátamat látod- kiáltottam neki vissza

- Ne legyél biztos benne- jelent meg mellettem

- Azt már nem- mentem közelebb hozzá, mire arrébb rántotta a kormányt én pedig felnevettem

- Így játszunk?- kérdezte meg

- Így- kiáltottam, majd elmenve mellőle elé kerültem.

Még messzebb voltunk a következő kanyartól, tehát nyugodtan kötöszködhettem. Akárhogy is próbált megelőzni engem, vagy esetleg elém jönni én az útját álltam

- Ne már Lív- kezdett el nevetni

- Ez van- rántottam vállat, majd a kanyarhoz érve jobbra rántottam a kormányt.

A kanyar vége után akárhogy nézelődtem sehol sem láttam meg Dávidot.

- Milyen a vesztesség Szörnyella?- kiáltotta nekem mellettem elmenve

- Mocsok- kiáltottam utána, mire ő feltartva egyik kezét a levegőbe öklözött.- Ne örülj előre- kiáltottam utána, majd a kanyarhoz érve balra fordítva a kormányt szorosan utána mentem, majd kihasználva a helyet és az egyenes utat jobbra rántva a kormányt lejjebb nyomtam a gázpedált ezzel mellé, kicsivel később pedig elé kerültem volna, ezzel megnyerve a versenyt, ha nem rant egyet felém a kormányán. Hiába tudtam csak megakar félemlíteni és soha nem jönne direkt belém, megilyedtem amitől a bal helyett jobbra rántottam a kormányt egyensen a körülöttünk lévő gumik közé.

- Picsába- kiáltottam fel, majd egy hatalmasat sóztam a kormányra, aztán cammogva ugyan, de végig néztem ahogy Dávid a célhoz érve leveszi a sisakját, beletúr a hajába, majd rámnézve dob nekem egy csókot.

Mondanom sem kell én erre lekapva a fejemről a sisakot úgy ahogy volt ott hagytam csapot papot és jó idegesen oda siettem Dávid elé.

- Jó volt nézni a győzelmem, Szörnyella?- fonta össze kezeit mellkasa előtt vigyorogva

- Tudod mindjárt mit lesz jó nézni?- másztam bele a képébe morogva a szavakat- Az öklömet a pofádban. Igazán szép látvány lenne- emeltem meg végszóra a jobb karomat, amit ő csak mosolyogva megragadott és magához húzott egy hosszú csókra.

- Higgadj le Szörnyella- mosolygott bele a csókba, mire én megharapva alsóajkát belemorogtam ajkaiba

- Gyűlöllek, kicseszettül gyűlöllek- mondtam neki, majd elmélyítve a csókot közelebb mentem hozzá

-------------------------------------------------------------

Jelentés következik. Időszerint nézve 18:05 perckor hagytuk el a gokart pálya területét. A kezdeti bukás után szépen felhoztam magamat. Nem hagyhattam, hogy több vereség csorbuljon a hírnevemen. Na jó csak szivatlak, vagy 5x vesztettem, de 4 kört én nyertem. Még tovább is maradtunk volna csak sajnos már zárniuk kellett, így tehát úgy döntöttünk autóba ülünk és bevesszük a várost. Így lehet az is, hogy most egy mekiben ülve eszegetjük a megrendelt ételünket.

- Nem hiszlek el, ki iszik teát cola helyett a mekiben?- nézett rám Dávid hitetlenül

- Az aki szerint a mekis cola fullra felvizezett?- néztem rá felvont szemöldökkel

- De..na jó ez igaz, de akkor sincs meg benned az igazi feeling- mutatott rám- Igen..nincs meg az a kép- nézett rám összehúzott szemekkel

- Oh, fogd be- forgattam meg szemeimet- Ez csak egy kicseszett tea- mutattam fel a poharamat

- Ez körülbelül olyan volt, mintha azt mondtad volna a kfc-s krumpli jobb mint a mekis- mutatott rám- Ellenséges vagy

- Te pedig idióta- néztem végig rajta

------------------------------------------------

- Olyan szépen beértem a célba- kezdte el regélni mikor a nyaraló ajtajához értünk

- Beképzelt vagy tudod?- kérdeztem meg tőle

- Irigy vagy tudod?- nézett mélyen a szemeimbe, mire én szemforgatva belőktem az ajtón amire csak nevetve reagált

- Hát itt vagytok- nézett felváltva Dávidra és rám anyukám

- Igen- bólintottam- Szeretnél valamit?- kérdeztem meg

- Én csak..csak arra lettem volna kíváncsi van-e kedvetek eljönni velünk holnap hajókázni- kérdezte meg tőlünk- Márk a barátaival lesz és gondoltuk megkérdezünk titeket is

- Oh, ez..ez igazán kedves, de...- mondtam neki

- Semmi baj, gondolom ciki a szülőkkel lenni. Sebaj, megértem- emelte fel védekezően kezeit

- Anya, te azt a jelzőt használtad, hogy ciki?- ragadtam le a mondat elején

- Akkor jöttök vagy sem?- mosolygott ránk

- Holnapra már terveztem programot nekünk Lívvel- szólalt meg Dávid- De áttehetjük- jelentette ki

- Nem, dehogy- rázta meg a fejét anyukám- Ha már van programotok oké. Két öregedő nő miatt ne mondjátok le- rázta meg a fejét

- Anya ne mondj ilyet- ráztam meg a fejemet, ám erre csak mosolyogva ott hagyott minket

- Elhiszed, hogy nem is akarják, hogy menjünk?- fordult felém Dávid

- Száz százalékig biztos vagyok benne- bólintottam, mire összenézve elnevettük magunkat

_____________________________________

Sziasztok!

Úristen, el sem hiszem, hogy már több, mint 10.000-en olvassátok a könyvemet. Ez..egyszerűen hihetetlen számomra. Olyan boldog vagyok, hogy ennyien olvassátok és még messze a vége.

Mikor elkezdtem Dávid és Olív történetét nem hittem, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok rá tőletek. Egyszerűen imádlak titeket és nagyon jó látni, hogy nektek is tetszik amit csinálok.

Millió puszi nektek és szép estét/ napot kívánok számotokra! 😽💕