Gyűlöllek (befejezett)

14

Június 15.

- Akkor jössz?- kérdezte meg tőlem Márk

- Elmegyek, elvégre úgysem tudnék mit csinálni- rántottam vállat, ám ekkor megérkezett közénk Dávid

- Hova mész?- kérdezte meg tőlem

- Szerintem neked ehez nincsen semmi közöd- vigyorogtam rá. Pontosan tudtam, hogy utálja mikor nem válaszolok neki éppen úgy ahogyan ő szeretné. Pontosan tudom, hogy haragszik rám, amiért szerinte veszélyeztettem az életünket. Pontosan tudom, mivel eddig kb. hozzám se szólt.

- Felesleges ezen vitatkoznotok Joshékhoz megyünk- szólt közbe Márk szemforgatva

- Josh? Ki az a Josh?- kérdezte meg homlokráncolva Dávid

- Nem mindegy az neked?- forgattam meg szemeimet- A lényeg, hogy náluk leszünk- hajoltam le a cipőmért, majd a lépcsőhöz sétálva leültem rá és felvettem a cipőmet

- Elviszlek titeket- jelentette ki

- Mégis minek?- kérdezte meg Márk gúnyosan

- Tudtommal nincs jogosítványod- nézett rá Dávid figyelmeztetőleg

- Na és? Attól még tud vezetni- néztem szemeibe mérgesen

- Ne aggódj Lív, rájöttem már, hogy kurvára nem érdekel az életed, sem a saját testi épséged- jelentette ki élesen Dávid

- Ez azért durva volt- szólt közbe Márk

- A lényeg, hogy nem vezettek- jelentette ki élesen kettőnk között váltogatva szemeit

- Jólvan na, nem kell hisztizni- emeltem fel védekezően kezeimet- Menjünk inkább- nyitottam ki az ajtót

---------------------------------------------------

A kocsiban mondanom sem kell néma csendben utaztunk. Pechemre én ültem elől. Próbálkoztam aféle szánalmas húzásokkal, mint például a "jaj, most rosszul vagyok, jó lesz nekem hátul is" szövegek, de egyiket se hatotta meg. A kocsiban tehát így ültünk, Márk hátul telefonozva, én elöl folyamat nézve az ablakot és Dávid, mint sofőr vezetve az autót.

Joshék házához odaérve Márk egy szó nélkül kiszállt a kocsiból és magunkra hagyva minket rongyolt is befelé a házba. Én csak üres tekintettel néztem utána, nem tudva mégis mi baja van.

Dávid felé fordulva egy rövid szia után már nyitottam is volna ki az ajtót, ám ő megragadva a karomat maradásra késztetett.

- Lív én..- kezdte, de én közbe szóltam

- Értem, kösz a fuvart meg mindent- néztem szemeibe- Itt alszok, tehát nem kell értem jönni- mondtam- Márkról pedig nem nyilatkozok- rántottam ki egy mozdulattal kezei közül karomat, majd válaszát meg sem várva kiszálltam a kocsiból.

Ahogy láttam neki más tervei voltak, ugyanis utánam kiszállva felém közeledett. Ekkor jelent meg Josh, én pedig mosolyogva köszöntöttem egy ölelés kíséretében

- Szia Olív- viszonozta az ölelésemet nevetve- Hello- biccentett egyet a hirtelen megállt és minket figyelő Dávid felé

- Majd...majd megyek utánad, egy pillanat- fordultam Josh felé, aki felmérve a helyzetet felém fordulva bólintott egyet, majd megunkra hagyva megindult befelé a kertbe

- Ő lenne az?- kérdezte meg megfeszült álkapoccsal biccentve Josh után

- Joshra gondolsz?- kérdeztem meg- Hozzá jöttünk, igen- bólintottam