Gyűlöllek (befejezett)

24

augusztus 11.

Hűha. Hihetetlen milyen gyorsan eltelt a nyár. A házibuli óta ugyancsak semmi érdekes nem történt. Leszámítva azt az apró dolgot, hogy Blake még másnap elkérte az insta és snap nevemet is.

Biztosított róla, hogy csak barátkozni akar és semmi több, mivel szimpatikus voltam neki tegnap este és mivel a fiúkat már ismeri, így csak tőlem kérte el.

Állítása szerint Isaét is elkérte volna, de Alex miatt inkább nem tette.

Mai napban is ez az érdekes. Azt mondta rendez egy tábortűzes bulit. Inkább privát bulit, hogy így fogalmazzak. Nem lesznek sokan. Talán olyan 25-30-an, ha leszünk.

Isa sajnos nem tud jönni, ahogy Josh sem, ugyanis a családjával még tegnap elutaztak nyaralni Egyiptomba. Blake azt mondta jöhet velem még valaki, ha szeretnék még embert hívni, így mivel Rebit sajnos nem tudom magammal vinni, így megkérdeztem Sophiet, hogy eljönne-e velem, aki megörülve a hírnek boldogan jelentette ki, hogy szívesen elkísér.

Azt írta 21:00 előtt pár perccel itt lesz értem. Dávidot nem láttam ma sehol, Márk pedig már elment Alexékkel, így tehát egyedül voltam már csak a házban.

Anett és az anyukám egy étteremben vannak bent a városban, így ők most nincsenek itt, tehát az én dolgom bezárni a házat. Vagy ötször visszamentem, hogy biztosan meggyőződjek róla, mindent zárva hagytam.

Épp indultam volna már hatodjára is, amikor Sophie gurult be elém az útra.

- Szia- köszöntem neki

- Sziaa- üdvözölt vidáman

- Mi ez a nagy vidámság?- kérdeztem meg tőle már az autóban ülve

- Így keltem- rántott vállat- Kérdezhetek valamit?

- Persze, mond nyugodtan

- Hogy lettél te jóban Blakel? Mármint ne érts félre nem azért kérdem, csak érted..elég nehéz bejutni a bulijába

- Egy buliban ismerkedtünk meg, nem volt fuvarunk így nála aludtunk, hogy őszínte legyek pár részlet kiesett, de azt tudom, hogy vidám este volt- adtam választ kérdésére

- Azta..hogy én miért, nem vagyok ilyen szerencsés a bulikban

- Barátod van Sophie, szerencsés vagy- mondtam neki mosolyogva

- Áh- legyintett- Semmi izgalmas- én erre csak elnevettem magamat

- Jut eszembe, Isa hol van?- kérdezte

- Nyaral

- Áh értem- bólintott- Dávid nem is említette, hogy jóban vagytok Blakel, pedig sok mindent emleget mostanában, de ezt a részletet kihagyta

- Miért említette volna ezt Dávid?- kérdeztem meg tőle kínosan nevetve

- Blake és Dávid közeli barátok- mondta- Nem is tudtad?- kérdezte meglepődve

- Nem- ráztam meg a fejemet- Ezt nem tudtam

- Most már tudod- mosolygott- Már egy ideje ott van pedig

- Ezt honnan tudod?- kérdeztem

- Küldte snapen- válaszolta

- Áh, snapen- bólintottam lassan

-----------------------------------------------------

Blakehez megérkezve Sophieval összenéztünk mielőtt bementünk volna a házba.

A ház előtt állt pár ember akik cigiztek, de mi csak kikerülve őket bementünk a házba.

- Lív, Soph..ti meg mit kerestek itt?- szólalt meg hirtelen Dávid, ám mielőtt válaszolhattunk volna megjelent előttünk Blake, aki karjai közé zárva minket, jobbra-balra kezdett el velünk dülöngélni.

- Olívia- mosolygott rám- Te pedig biztos Sophie vagy- mosolygott rá a mellettem álló lányra

- Igen én vagyok, szia- mosolygott rá az említett

- Gyertek igyatok valamit- vezetett minket a konyhába, ahol Dávid is állt.

- Honnan ismered Blaket Lív?- jött oda hozzám egyből

- Egy buliban találkoztunk- válaszoltam- De nem hiszem, hogy magyarázattal tartoznék neked

- Ő a haverom, te meg..- itt megakadt

- Én mi? Mi vagyok én Dávid?- kérdeztem

- Te meg fontos vagy nekem

- Ez kedves- mosolyodtam el gúnyosan- De hiába vagy ilyen féltékeny nincs köztünk semmi- jelentettem ki végig a szemeibe nézve

------------------------------------------------------

Több feles is lecsúszott az este folyamán. Táncoltam Sophieval, Márkkal, Alexel, Blakel és még egy másik sráccal is aki egész éjszaka karattyolt hozzám valamit horvátul, amiből őszintén egy szót sem értettem, de mindenre csak bólogattam és azt mondtam "Da", de volt amikor olyan hangsúllyal mondott valamit amire én részegen azt éreztem nemet kell mondanom, így lett az, hogy a végén már azt is mondtam, hogy "Ne" az igen és nem rám ragadt az itt töltött idő alatt. Más nem igen, de ez viszont megmaradt.

- Jössz játszani Olív?- kiáltotta oda nekem Blake, mire én bólogatva oda mentem hozzájuk.

- Mi a játék?- kérdeztem

- Kártyázunk- mondta- Tudsz játszani?- kérdezte, én pedig ránézve a lapokra eldöntöttem magamban, hogy teljesen felesleges volt odanéznem, mert úgysem ismerem ezt a játékot, az unon és a magyar kártyán kívűl semmihez nem értek.

- Nem hiszem, hogy tudnék vele játszani- szólaltam meg, mire Dávid csak elnevette magát, a többiek pedig zavartan nézegettek, mire Dávid megismételte ugyanezt nekik angolul is. Ekkor jöttem rá, hogy magyarul beszéltem nekik és még lehet többeknek is, csak nem emlékszem rá. Annyira természetesen jön már mind a két nyelv, hogy nem tudom követni milyen nyelven is beszélek.

- Ülj ide Lív, majd elmondom, hogy kell játszani- invitált magához Dávid, mire én kétkedve ugyan, de oda ültem mellé.

Dávid tényleg el kezdett beszélni a játékról, meg a szabályokról, de őszintén semmit nem jegyeztem meg belőle. Olyan hányingerem volt, hogy majdnem elájultam. Nem féltem attól, hogy hányni fogok, mert sosem bírok hányni semmitől, viszont attól eléggé féltem, hogy rosszul leszek egész este.

Dávid felém nézve észre vehette, hogy valami nem okés, mert így szólt.

- Kiszálltam- dobta le lapjait- Így legalább nyerhettek- vigyorgott rájuk, majd engem felsegítve arrébb húzott tőlük- Jól vagy?

- Egy kicsit rosszul vagyok- vallottam be- És fázok is- amint ezt kimondtam besietett a házba, majd pár másodperc múlva megérkezett kezében egy pulóverrel

- Ezt vedd fel- nyomta a kezembe, én pedig csak álltam ott és azon gondolkodtam, hogy lehet valaki ennyire figyelmes- Jól van akkor- mondta, majd kikapta a kezemből a pulóvert- Emeld fel a karod- tettem amit kért, mire belebújtatott a púlóverbe- Jobb már?- kérdezte, mire én se szó se beszéd megöleltem.

- Ezt ne szokd meg- motyogtam a pólójába, mire ő csak körém fonva karjait szorosan magához szorított.

Ebben a pillanatban semmi más nem volt csak mi ketten. Sem üvöltő zene, sem ordítozó emberek és végső soron semmilyen rosszul lét sem.