A mai tanítási nap viszonylag hamar eltelt. Ofőórán Haller hozta az elkészült osztályfényképeket. Kiosztás után már esélye sem volt arra,hogy bármit is megbeszéljen velünk,ugyanis mindenki azzal foglalkozott,hogy kielemezzük és ezzel együtt kiröhögjük a fotón látottakat. Végül aláírattuk egymással a kép hátoldalát.
Suli után a lépcső aljában négyen várakoztunk a többiekre,hogy elinduljunk a mekibe,ahogy tegnap megbeszéltük. Elsőként Reni és Virág csatlakozott hozzánk.
-Mit egyek?-elmélkedett Zsolti
-Még van időd kitalálni-mondta neki Reni. Persze ő még nem tudta,hogy Zsoltinál ez másképpen működik. Nem ez az első alkalom,hogy a fiúkkal elmegyünk a mekibe suli vagy deszkázás után. Mi már megszoktuk,hogy Zsolti elég körülményes. Ha tehetné kienné az egész készletet. Mindent enne egyszerre.
-Á,felejtsd el. Egész nap ezzel foglalkozott-reagált Dave Reni kijelentésére.Na ez meg a másik. Mivel tudja,hogy mindent nem ehet meg,ezért egész nap ezzel fárasztott minket,hogy ő mit fog enni. Ezzel csak az a baj,hogy kb. 2 percenként mást talált ki. Ha valaki nem tudná,hogy mik a lehetőségek,akkor nyugodtan kérdezze meg Zsoltit,mert tutira fejből vágja.
Persze nap közben Andris és Robi is meghallotta Zsoltit,így közölték,hogy ők is jönnek.És mielőtt bárki is azt hinné,hogy a társaságunk miatt csatlakoztak,azokkal közlöm,hogy erről szó sincs,csupán valami játék miatt jönnek,ami a menü mellé jár.
Rájuk várva egyszer csak megállt mellettünk Jacques.
-Zsák mit csinál itt?-kérdezte Zsolti
-Elhívtam.Baj?-válaszolta ijedten Reni. Most komolyan azt hiszi,hogy rosszat tett? Ha Neményit hívta volna,na az baj lett volna. Azt hiszem,akkor fordultam volna egyet és indultam volna haza vagy bárhova,de a mekitől minél távolabb. Nem hiszem,hogy valaha is eljön az a nap amikor én Neményivel veszek részt bármiféle programon.
-Nem-nyugtatta meg Ricsi,miközben Jacques mosolyogva tekintett ránk.
-Kit várunk még?-kérdezte Dave,miközben a lehető legfeltűnőbben nézte meg az óráját. Persze úgy,hogy mindenkinek feltűnjön,hogy megint új órája van. Szerinte ez most jobb,pontosabb,menőbb mint bármelyik. Reni többször megdicsérte amit Dave nagyon élvezett.Fürdőzött a dicséretekben,akár egész nap elhallgatta volna,de valószínűleg Reni megunhatta,mert elhallgatott.
-Most már senkit-válaszoltam meg Dave előző kérdését,mert megláttam,hogy a srácok kijöttek a suliból.
Tíz perc alatt elsétáltunk a plázáig. Jó hangulatban telt. A kockák a Guitar Heróról vitáztak,mi pedig Tony Hawkról. A lányok csendben haladtak velünk. Sajnos az időjárás elég pocsék volt.Rettentően hideg volt és még ráadásképpen ónos eső is szemerkélt,emiatt eléggé csúszott a járda.
A plázában végre kellemes hőmérséklet fogadott minket.Lehúzhattuk a kabát cipzárját,sapkát és kesztyűt levehette az aki viselt.
Várható volt,hogy pénteken suli után sokan lesznek,de leginkább az volt a baj,hogy mi is elég sokan voltunk,így nem sok esély volt arra,hogy találunk olyan ülőhelyet ahol mindannyian elférünk. A sorba beállva várakoztunk,hogy mi következzünk,közben forgattuk a fejünket abban reménykedve,hogy találunk egy megfelelő asztalt.Mikor a sor elejére kerültünk mindenki egyszerre kezdte el mondani a rendelését. Hamar rájöttünk,hogy ez így nem fog működni.Mivel Zsolti egész nap be volt zsongva,ezért megadtuk neki az elsőbbséget,amit azonnal meg is bántunk,mert csak mondta és mondta a rendelését. Ennek ellenére Ricsivel mégis magunk elé engedtünk mindenkit. Zsolti után Reni és Virág adta le a rendelését. Közben Andris és Robi átállt egy másik kasszához ahol szinte azonnal sorra is kerültek. Miután a lányok is végeztek,félreállva várták,hogy mindenki végezzen. A sorban Jacques következett. Szegény eladó segítségkérően nézett körbe,mert egyetlen szavát sem értette a francia osztálytársunknak. Ennek bizonyára az lehetett a legfőbb oka,hogy Jacques még mindig alig beszél magyarul. Reni rögtön indult segíteni,de Zsolti gyorsabb volt és gondolta szórakozik egyet.Közölte az eladóval,hogy Zsáknak lesz egy „lö hamburger",egy „lö krumpli" és egy „lö kóla". Persze nem bírtuk ki röhögés nélkül. Közben Reni arrébb lökte Zsoltit és érthetően leadta Jacques rendelését. Az eladó és Jacques is nagyon hálás volt Reninek.
-Egy kis segítséget kérnék -szólt felénk a másik kasszánál az eladó. Szokás szerint Andrissal és Robival volt a gond akik addigra többször összevesztek és ezáltal módosították a rendelésüket. Szerencsétlen eladó csak kapkodta a fejét, tanácstalanul álldogált és fogalma sem volt,hogy mit tegyen.Ricsi megkérdezte,hogy már megint mi a gond,és Robi nagy sóhaj közepette felvilágosított minket,hogy nincs két egyforma akciófigura. Esküszöm irigylem a problémáikat. Dave türelmetlenül toporgott és ennek hangot is adott. Közölte velük,hogy vegyenek különbözőt és,hogy végre üljünk már le,mert ehetetlen lesz a kaja ha kihűl. Mondjuk ő csupán sültkrumplit vett.
Persze üljünk le,de vajon hova.Gyorsan körbenéztem és pont megláttam,hogy egy nagyobb társaság éppen elhagyni készül az asztalukat.Gyorsan megragadtam két kézzel Reni vállát és menetirányba fordítva mutattam nekik,hogy felszabadult két asztal.Virág gyorsabban reagált mint Reni. Megfogta Reni karját és húzni kezdte az asztalok felé.Elég szűkösen fértünk el az asztaloknál.
-Zsolti,a két tálcádtól nem férek el -nyafogott Dave.
-Akkor menj arrébb -szólt vissza Zsolti.
-Nem tudok. Zsák,húzzál arrébb -bökte oldalba Jacques-ot Dave.
Ricsivel hamar végeztünk,majd visszatértünk a pénztárhoz. Mindenkinek vittünk fagyit. Fagyizás közben sokat beszélgettünk,de még többet nevettünk. Virág annyira nevetett,hogy majdnem leesett a székéről amikor Dave kifigurázta Gazdag tanárnőt,persze én sem hagytam ki azokat a gyilkos pillantásokat amiket Kardos szokott felém megejteni,mikor magyaráz. Zsolti a büfés néniről mesélte el,hogy miként csipkedi meg minden reggel Zsolti arcát mikor meglátja.A hitelesség kedvéért még be is mutatta a saját arcán.Szóval mondhatni,hogy nagyon jó kedvünk volt. Nem szépítem a dolgot,nagyon hangosak voltunk.Valósággal zengett tőlünk a meki.Még az se érdekelt semelyikünket sem,hogy Andris és Robi megint összeveszett az egyik akciófigurán. Addig tépték egymás kezéből,hogy az lett a vége,hogy kettétört.
Zsolti volt az első aki észrevette,hogy belépett a mekibe Kinga vagy ahogy Zsolti hívja a ló.Kíséretként mögötte jött a négy a-s lány. Lehetséges,hogy nem vettek észre minket,mert a meki kínálatát kezdték nézni.
-Köszönjük nekik,vagy majd észrevesznek? -kérdezte Dave.
-Már észrevettek -mondta halkan Reni.
-Nem,nem.Nézd,nem is láttak -erősködött Dave továbbra is.
Nem tudom,hogy melyiküknek volt igaza,de hidegen is hagy,hogy láttak e minket vagy sem. Ha akarnak tőlem csatlakozhatnak csak hozzanak maguknak asztalt.
-Mi megyünk -tolta el maga előtt Reni a tálcát. Oké,hogy mondta,hogy csak 6-ig maradnak,mert Virágért jön az apja,de tényleg ilyen gyorsan eltelt volna az idő?
-Oké,sziasztok-engedte őket utukra Ricsi. Őt annyira nem hatotta meg,hogy már mennek is,én jobban szerettem volna ha mégis maradnának.
-Sziasztok-állt fel Reni,majd Virág is. Ezzel egy időben az asztalunknál megjelent Kinga és Edina.A többi a-s lány sorba állt a kasszánál.Persze Kinga nem tudta megállni,hogy ne szóljon be Zsoltinak.
-Zsolti,hagytál másnak is enni? Hihetetlen -mutogatott Kinga a pult fele. Zsolti nem szólt neki vissza,csupán kiröhögte.
-Csatlakozhatunk?-kérdezte Edina kissé nyávogva.
-Felőlem-rántotta meg a vállát Dave miközben inkább azzal foglalkozott,hogy mennyien állnak a kasszánál,majd közölte,hogy hoz egy kólát. Alighogy Dave felállt mellőlem Virág le is huppant a felszabadult helyre. Meglepődtem,mert fél perce még indulóban voltak Renivel,aki most Virág mellett ácsorgott.
-Figyu!Segítenél? -szólított meg Virág.
-Miben?-kérdeztem,mert hirtelen fogalmam sem volt,hogy én miben tudnék neki segíteni. Egy pillanatra ránézett Renire majd folytatta.
-MySpace.Akartam üzenetet írni,de nem tudom megfogalmazni angolul. Nem hosszú,csak tényleg bénáztam,és nem akarom,hogy kinevessenek-mondta gyorsan egy szuszra.
-Oké,persze.Küldd át msn-en,hogy mit fordítsak -mondtam neki.Persze,hogy szívesen segítek neki,hisz nekem ez semmiség,mivel anyanyelvi szinten beszélem az angolt.
-Tényleg?-kérdezte fellelkesülve
-Aha-erősítettem meg a segítő szándékomat
-Tényleg?-kérdezte újra,de már örömében tapsolt is. Na ez már egyre furább volt. Hányszor fogja még megkérdezni? Azt hiszem Virág kezd megőrülni.
-Igen,csak küldd át -mondtam neki újra,és reméltem,hogy már felfogta.
-De nem gond? -fárasztott tovább. Tévedtem még mindig nem fogta fel.
-Virág,csak küldd át. Nem gond. Komolyan.Komolyan! -mondtam neki,jól megnyomva a végét,hogy végre felfogja. Nagyon untam már,és ha ezek után még egyszer megkérdezi,akkor kifutok a világból.
-Szupi -tapsolt Virág. Örültem,hogy végre eljutott az agyáig,de továbbra is fura volt,mert ezek után is engem nézett. Ez a jelenetet simán be lehetne rakni egy horrorfilmbe.
-Van még valami? -kérdeztem tőle,mert elég zavaró volt a bámulása.
-Asszem,ez minden -válaszolta. Azt hittem,hogy feláll majd távozik,de ennek ellenére meg se mozdult,és valami megmagyarázhatatlan okból továbbra is engem bámult. Már pont megakartam kérdezni,hogy miért néz,mikor Reni mondta neki,hogy menjenek. Erre már Virág is magához térve felpattant mellőlem. Szinte még el sem hagyta a széket ,de Kinga már el is foglalta azt.
-Beszélnünk kell -nézett rám Kinga
-Igen?-kérdeztem vissza,mert én nem tudok róla,hogy nekünk bármiről is beszélnünk kéne.
-Cortez.Te sötét vagy irodalomból -jelentette ki,mire én elröhögtem magam.
-Megvesztetek?Aki ideül mellém,mind őrült? -kérdeztem elképedve. Most komolyan!Mit követtem el,hogy minden őrült engem talál meg?
-Ha gondolod,cserélhetek Kingával -szólt Edina,aki időközben leült Jacques mellé. Az ötletére csupán Kinga reagált egy határozott leintéssel,majd közölte vele,hogy maradjon csendben,mert mi most komoly dolgokról beszélünk. Szerintem ez inkább csak neki komoly,mert engem egy cseppet sem érdekel a hülyesége.
-Szóval érted. Teljesen sötét vagy irodalomból.Ami rossz jegyet eredményez.A rossz jegyed rossz átlagot,ami rossz osztályátlagot,amit nem engedhetünk meg magunknak! -oktatott ki Kinga. Körbenézve próbáltam segítséget kérni Kinga ellen,de nem jártam sikerrel. Feladtam.Más megoldást nem látva,elővettem a zenelejátszómat,és inkább zenét hallgattam. Mondjuk Kingát még ez se érdekelte,mert zenehallgatás közben még mindig engem nézett és igen még mindig folyamatosan nekem magyarázott.Annyit azért még láttam,hogy Reniék elhagyták a mekit.A lányok távozása után mi még maradtunk egy darabig,de egy pillanatra se vettem ki a fülhallgatót a fülemből,sőt egész hazáig hallgattam.Nem bírtam volna ki még egy őrültet.Sajnáltam,hogy legalább Reni nem maradt ott velünk,de ez tipikus a lányoknál,hogyha az egyik megy akkor a másik is vele tart. Viszont amíg jelen voltak az nagyon klassz volt.Talán ezt többször is meg kéne ejteni.