• Lizzy szemszöge •
Amikor kiszállunk a liftből Nate megragadja a karomat és rám néz.
- Csukd be a szemed. - mondta és én becsuktam. - Ezt nem így terveztem de hát. - folytatta majd éreztem ahogy mögém lép és előre teszi a hajamat. - Kinyithatod.
Egy nyakláncot tett a nyakamba amin egy kis szív volt, a hátoldálába bele vésve N+L.
- Köszönöm , imádom! - megcsókoltam de újra felszisszent. - Menjünk, fertőtlenítsük le a szemedet. - kivettem a kulcsot a táskából és kinyitottam az ajtót. Felkapcsoltam a villanyt Nate ott állt mellettem. - Nagyi? - állt előttünk, karba tett kézzel de látszólag nyugodtan.
- Lám ,lám! - tapsolt kettőt majd Natere pillantott. - Nem meg mondtam neked ,hogy soha ne kerülj az unokám közelébe?
- Asszonyom mégis, hogy tudnék távol lenni tőle? Hiába hozta el ide és próbált elválasztani minket nem jött be a terve! - mondta lazán Nate , aki megfogta a kezemet és maga után vonszolt ki az ajtón.
- Mit csinálsz?
- Magammal viszlek nem hagyom, hogy újra elválasszon tőled! - határozott volt és ettől csak még vonzóbbnak találtam.
Húsz perc múlva megérkeztünk a hotelbe ahol Nate tegnap megszállt.
- Annyira elegem van ! - fakadtam ki sírva, Nate magához húzott.
- Cshhhh. Minden rendben lesz. Nem kell félned itt vagyok.
Két nap telt el azóta, hogy Nattel itt vagyunk a hotelban. A nagyi egyszer sem keresett , nem hívott semmi hírt nem hallottam róla. Biztos vagyok benne ez nem jó jel. Tervez valamit , és még csak elképzelésem sincs arról, hogy mit.
Éppen a zuhany alól lépek ki amikor megcsörren a telefonom.
- Hallo? - szólok bele , a szám ismeretlen.
- Jónapot , én Elizabeth Whiteot keresem. - mondta egy női hang.
- Igen én vagyok. - közben levettem a hajamról a törülközőt.
- A kórházból telefonálok , a nagymamáját tegnap este behozták szívrohamot kapott.
- Hogy mi? - kérdeztem döbbenten,mire Nate felpattant az ágyról és elém állt.
- Mi az? - kérdezte Nate értetlenül.
- Igen rendben azonnal indulok. - tettem le a telefont. - A nagyi kórházban van , szívrohama volt. Most bekell mennem hozzá nincs más rokona rajtam kívül.
- Rendben akkor menjünk.
- Biztos, hogy velem akarsz jönni?
- Igen. Nem engedlek el egyedül! - Nate elkezdett felöltözni , én gyorsan megszáritottam a hajamat és egy fél óra múlva már a korház felé tartottunk.
Eligazítottak minket a 136os kórterem felé.
- Jobb lesz ha egyedül megyek be. - Nate egyetértően bólintott , és leült kint egy székre.
- Haho? - szóltam be amikor kinyitottam az ajtót. A nagyi ott feküdt az ágyon.
- Gyere ,gyere! - mondta halkan.
- Hogy vagy? - léptem közelebb az ágyhoz.
- Jól. - sóhajtott. - Űlj le kérlek. - Leültem az ágy melletti székre. - Ő is itt van? - kérdezte.
- Kicsoda?
- A fiú...
- Nate? Igen ,itt van.
- Hívd be kérlek. - meglepődtem, de gyorsan felálltam és behívtam Nateet is a szobába.
- Gyerekek. Sajnálom. - megdöbbentem. - Sajnálom azt amit az elmúlt időszakban tettem. Hogy megpróbáltalak szétszakítani titeket. Most már látom milyen az igaz szerelem. Soha nem feledtétek egymást , bármit is tettem. Unokám. - nézett rám a nagyi. - Sajnálom ,hogy nem voltam jobb nagymamád és anyukádnak sem voltam jobb anyja. De kérlek soha ne feledjétek el mennyire is szükség van arra ,hogy valaki szeressen és melletted legyen. Ne haragudj rám, ne így emlékezz rám. - potyogtak a könnyeim, megfogtam a kezét és megszoritottam. Ekkor a gépek sípolni kezdtek majd beszaladt pár nővér és orvos.
Felpattantam a székből és csak sírtam. Nate ölelt , de már nem tudtak mit tenni. A nagyi meghalt.
- Megbocsájtok. - mondtam sírva , és Nate kivitt a szobából.
* 1 héttel később *
- Kész vagy?
- Igen. - húztam ki magam.
- Kicsim , nem kell erősnek látszanod. - tette a vállamra a kezét apa. - A nagymamád volt. Igaz soha nem jöttem ki vele ,de mégis ő volt az anyja annak a nőnek akit a világon mindennél jobban szerettem , és aki egy ilyen csodálatos lányt adott nekem mint te.
Apa nyakába borultam és sírtam.
Nem emlékszem már anyára , félek minden nap ,hogy egyszer teljesen elfelejtem az arcát és a hangját.
Már nem haragszom a nagymamára , úgy fogok rá emlékezni mint aki szeretett még akkor is ha ezt nem is nagyon tudta kimutatni.
A temetés után , hazamentem Nateel együtt hozzánk.
Itt temettük el a nagyit , ahol anya is van.
Két napja kaptuk meg a nagymama végrendeletét ,amiben mindent rám hagy.
Egy New Yorki lakást , egy házat Bostonban , egy hotelt és különböző cégeknél részvényeket.
* 5 hónappal később *
• Nate szemszöge •
- Boldog karácsonyt! - szalad le a lépcsőn Kate aki egyből a fa alá vetette magát az ajándékok után.
- Neked is! - Lizzyvel a kanapén ülve figyeltük a húgomat ahogyan kibontotta az ajándékait.
- Jóreggelt , boldog karácsonyt. - jött le anya is hozzánk a nappaliba. - Gyerekek , tudunk egy kicsit beszélni? - nézett ránk.
- Persze. - mondtuk szinte egyszerre.
- Én felmegyek a szobámba és kipróbálom az laptopot! - közölte Kate.
Anya velünk szemben foglalt helyet egy fotelben. Lizzyvel egymás kezét fogtuk ,mint az elmúlt hónapokban minden egyes nap.
Az egyetemet levelezőre váltottuk át , és itt maradtunk itthon.
- Nem is tudom hol kezdjem. Gyerekek , én sajnálok mindent. Most már belátom, akkor aznap túlreagáltam. Lizzy te és Nate semmiben sem vagytok hibásak. Végre megértettem ,hogy a férjem és az anyád szerették egymást. Most már arra is rájöttem,hogy nem voltunk már szerelmesek a férjemmel csak a család tartott minket össze. Ezért is szeretném ha ti ketten kitartanátok egymás mellett. Nate Lizzy előtt soha nem láttalak ennyire boldognak és ha te boldog vagy akkor én is. Lizzy , mégegyszer sajnálom. Te egy fantasztikus lány vagy.
Lizzy felált odament anyához és megölelte.
- Köszönöm. - mondta és mindketten pityeregni kezdtek.
Pár órával később elkezdett esni a hó , és felkapcsoltuk a kinti világitást.
Lizzyvel felöltöztünk és kimentünk az üvegházba.
• Lizzy szemszöge •
Amikor bementünk az üvegházba egy pillanatra sötét lett minden aztán megláttam Natet.
- Hozzám jössz feleségül? - térdelt le előttem és elővett egy kis dobozt amiben a világ legszebb gyűrűje volt.
- Igen! - potyogtak a könnyeim, de most végre a boldogságtól.
Nate felhúzta az ujjamra a gyűrűt, és megcsókolt. Hihetetlen, hogy a felesége leszek annak a férfinak akit a világon a legjobban szeretek.
* 4 hónappal később*
- Huh nagyon izgulok! - remegett a kezem és nem sikerült felvennem a fátylat.
- Várj majd segítek! - lépett oda Sarah aki felhelyezte a fátylat. - Csodálatosan nézel ki. - ölelt meg hátulról.
- Olyan jó, hogy vagy nekem. Tudod nekem nincs testvérem, de te mégis inkább a nővérem vagy mint a barátom. Nagyon szeretlek. - mondtam könnyes szemmel.
- Én is , de nehogy sírj! Hiszen sokáig tartott megcsinálni a sminket! Majd sírunk az esküvő után! - viccelődött.
Ahogyan haladtam a sorok között a templomban az idegességem minden egyes lépéssel, amit Nate felé tettem elmúlt. Ott volt mindenki aki fontos nekünk , és végre mindenki megértette hogy minket majd csakis a halál választ el egymástól.
- Gyönyörű vagy! - súgta oda Nate amikor mellé értem. Megfogta a kezemet és kezdődött a szertartás.
- Igen!
- Igen! - vágtuk rá hangosan majd egy csókkal megpecsételtük az eskünket.
Ez volt életem egyik legboldogabb napja.
Az esküvő után Hawaiira utaztunk két hétre. Ennél szebb nászutat elképzelni sem tudtam. Valóra vált egy kislány álma. Megkapta a herceget és azt a szerelmet amiről mindig is álmodott.
* Fél évvel később *
- Nate! Nate! - kiabáltam a fürdőszobából.
- Mi történt? - rohant oda.
- Nézd!
- Miez? - nézett rám értetlen arccal. - Várjunk! Ez most..? Úristen Lizzy , apa leszek?
- Igen. - sírtam el magamat , mire ő is sírni kezdett.
- Te jóságos ég! Annyira boldog vagyok , hogy azt elmondani sem tudom! - ölelt át, de én csak tovább sírtam.
- Félek.
- Nincs mitől! Fantasztikus anya leszel! Én pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jó apa legyek.
- Most mégjobban szeretlek. - mondtam.
* 4 évvel később *
Az elmúlt évek egyszerre voltak nehezek és a legszebbek.
Nekem és Natenek lett egy csodálatos kislányunk , aki a Natalie nevet kapta.
Nate szerint rám hasonlít, de szerintem meg rá. Annyira aktív, vidám kislány minden percét imádom az anyaságnak. Féltem kicsit ,hogy változni fog Nattel a kapcsolatunk miután megszületik a baba , de rákellett jönnöm kár volt ezen izgulnom. Natenél nincs jobb apa a világon, elhalmozza mindennel a lányunkat és engem is. Ugyan úgy szeret ahogyan a legelső perctől kezdve.
Tavaly költöztünk át ide , Washingtonba mivel Nate tovább terjeszti a cégét.
Most ,hogy Natalie már négy éves így az óvoda mellett befejezhetem az egyetemet, amiben a férjem maximálisan támogat. Nem akarok egy itthon ülő anyuka lenni hiszen attól,hogy anya vagyok még lehet a családom mellett karrierem is.
• Nate szemszöge •
- Apu! Apu! - rohant a karjaimba a lányom.
Hihetetlen érzés az amikor az embernek már saját családja van.
Olyan szeretetet érzek amit ezelőtt még soha. Lizzy a legjobb anya a világon , és annyira hálás vagyok neki ,amiért egy ilyen családdal ajándékozott meg.
Ez Lizzyvel még nem a történetünk vége,hiszen most kezdődik csak a közös életünk együtt, mint egy család.
Azthiszem majd ha idős koromban megkérdezi a lányom vagy az unokáim , hogy miért is érdemes élni ,őszintén mondhatom nekik a szerelemért.
Mert volt egy lány akit mindennél jobban,szerettem és ő volt az ,aki megtanított igazán szeretni.
V•É•G•E✓
Sziasztok!❣️
Hát igen , végül ennek a történetnek is elérkezett a vége! Hihetetlen!
Nagyon szerettem írni ezt az egészet, Nate és Lizzy is nagyon a szívemhez nőttek!
Azthiszem abban mind egyetértünk, hogy megérdemelték a boldog befejezést együtt.😇
Köszönöm szépen azoknak akik végig kísérték a szereplőket az útjuk során, és engem is miközben írtam.💓
Nem fogom abbahagyni, biztos hogy lesznek újabb sztorik!!😇
Azért remélem, hogy mindneki elégedett lett így a végére.😇
❗ Folytatása olvasható Ne törj össze! Címmel ❗