Ne engedj el! [befejezett]

huszonegyedik fejezet

3 héttel később

• Nate szemszöge •

Tegnap végre levették a gipszet a kezemről. Nem is kell mondanom,hogy sokkal jobb érzés.
Kisebb hegek még vannak rajtam de azok is befognak gyógyulni.
Lizzy az én orvosságom mindenre, ha ő velem van bármit túlélek.

- Kész vagy? - léptem oda hozzá amig bezárta az ajtót.

- Aham mehetünk. - mondta.

Megfogtam a kezét és a kocsihoz mentünk.

- Egyébként hová megyünk? - kérdezte kíváncsian.

- Meglepetés! - mondtam mire csak a szemeit forgatta.
Megfogtam a kezét és egy puszit nyomtam a kézfejére.
Nem sokkal később rajtakapom magam , hogy bámul.

- Miaz? Van valami az arcomon? - kaptam a jobb kezemmel az arcomhoz.

- Nem. Nincs semmi. - rázta meg a fejét.

- Akkor?

- Csak nézni akarlak. Amikor a beleseted volt azthittem soha többé nem látlak.

- Értem. - bólintottam és rápillantottam. - Olyan jó, hogy vagy nekem. - odahajolt és megpuszilt.
Egy óra múlva meg is érkeztünk.

- Na ne! - tátotta el Lizzy a száját. - Ez most komoly? Paintball?

- Igen. Tudom, hogy mindig is kiakartad próbálni.

- Sziasztok. - köszöntünk oda Zacknek , Jamienek , Sarahnak és Logannek.

Igen Logannek.
Lizzy a kórház után egyből szakított vele és Logan nem volt mérges.
Nos én meg kvázi neki köszönhetem az életemet, így amikor kijöttem a kórházból felkerestem és megköszöntem.
Szóval elhivtam ma , hogy ezzel is kifejezzem a hálámat felé.

- Nos akkor? - néztem a többiekre. - Ki kivel lesz?

- Én a jószívűvel! - vágta rá egyből Sarah és oda állt Logan mellé.

- szerintem ez akkor egyértelmű. - fogta meg Zack Jamie kezét.

- Várjunk csak! Ti ketten? - mutattam rájuk. - Wow! Gratula tesó! - öklöztünk össze Zackkel.

• Lizzy szemszöge •

Örülök, hogy Nate jobban van és, hogy elhívta Logant is.
Ő tényleg jó ember.
Megmentette az életét a szerelmemnek és ezért örökké hálás leszek neki.
Viszont Nate anyja még mindig utál.
Nem is tudja ,hogy ujra együtt vagyunk.

Paintball után hazafelé menet sikeresen bealudtam , és mire már felébredtem a házunk előtt álltunk.

- Talán le kellene zuhanyoznunk. - dobom fel a dolgot. Nate meglepődik.

- Mármint. - megköszörűli a torkát. - együtt? Együtt zuhanyozzunk?

- Igen. - most már aztán végképp meglepődött de tetszett neki az ötlet. Mi sem bizonyította volna jobban mint az a kaján vigyor az arcán.
Kiszálltunk az autóból és megfogjuk egymás kezét.
Boldogan , nevetve , együtt lépünk be az ajtón. Ám ekkor hatalmas meglepetés ér.

- Nagyi? - böktem ki pár másodperc után.

- Szia unokám. - lépett oda és adott két puszit. - Nem akarsz bemutatni a barátodnak? - nézett Natere mosolyogva.

- Nate ő a nagymamám. Nagyi ő a barátom Nate.

- Nagyon örülök. - nyújtott kezet Nate. - Nate Adams vagyok.

- Adams? - nézett nagyi kérdően ránk , aztán végül ő is a kezét nyújtotta.

- Mi elmegyünk zuhanyozni , mindjárt jövünk. - mondom és megfogom Nate kezét és magammal vonszolom a lépcsőn felfelé a szobámba.

- Nem is tudtam, hogy vannak nagyszüleid. - jegyezte meg Nate miután bezártam a szobám ajtaját.

- Anya anyukája. És nem láttam már évek óta. Sosem bocsájtotta meg igazán anyának amiért összejött apával. - hadartam. - A pénzét sem fogadtuk el soha! Pedig nagyon gazdag. Láthattad a testőröket mögötte. - legyintettem.

- Azta! Nem is tudom mit mondjak! - kereste a szavakat , de többet ért abban a pillanatban minden szónál az ölelése.

- Olyan jó, hogy vagy nekem. - motyogtam miközben öleltük egymást. - Na jolvan elég a szomorkodásból , menjünk zuhanyozni. Még az arcom is festékes.

Beléptem a zuhany alá , megnyitottam a forró vizet és éreztem a hátam mögött Nateet.
A hajamat elsimitotta a nyakamból majd csókolgatni kezdte.
Majd felé fordultam és megcsokoltam.
Megfogta a derekamat majd közelebb húzott.

- Annyira hiányoztál! - suttogta a fülembe.
És akkor végre ennyi idő után újra egymáséi lettünk.

Egy óra múlva lementünk a nappaliba majd nagyi közölte,hogy beszélni akar velem négyszemközt.
Nate udvarias volt és felment vissza a szobámba.

- Tessék. - karbatettem a kezeimet. - Mit kersel itt ennyi év után? - kérdeztem.

- Hiányzott az egyetlen unokám. - mondta majd folytatta. - Azonnal szakítani fogsz vele! Nem tudod ,hogy az apja..

- De tudom! - vágtam közbe. - Mindenről tudunk! Ahogyan arról is , hogy képtelenek vagyunk egymás nélkül élni! Szeretjük egymást!

- Szerelem? - nevetni kezdett. - Ugyan már! Azt túl értékelik! Vagy szakítani fogsz vele vagy tönkre teszem őket!

- Hogy mi? - egyszerre voltam döbbent és ilyedt. Mert tudom, hogy Nagyi bármire képes és szinte mindig eléri azt amit akar.

- Igen. Jól hallottad. Egy hívásomba kerül és a cégük a csőd szélére kerül! Tudod ,hogy mennyi kapcsolatom van szerte a világon. És hogy mindenki tisztel az üzleti világban. Szóval én a helyedben okosan döntenék! Holnap visszajövök és bizom benne , hogy  helyes döntést hozol. - Felvette a napszemüvegét majd kiment az ajtón, nyomában a testőreivel.