Ne engedj el! [befejezett]

Első fejezet

💖Minden olyan lánynak és fiúnak, akik hisznek a mindent elsöprő első szerelemben.💖

•Lizzy szemszöge•

Kiskorom óta csak én és apa vagyunk egymásnak. Anyát korán elvesztettem , ezért apa két állásban dolgozott , hogy mindenem meglegyen. Nagyon hálás vagyok neki amiért mindig mellettem van. Nem is kívánhatnék jobb apát nála.
Reggel a szokásosnál hamarabb ébredek, hogy legyen elég időm elkészülni. Igazából nem is a készülődés miatt keltem hamarabb hanem , hogy átnézzem a történelem anyagát. Ma dolgozat lesz és nem szeretném lerontani az átlagom.
Minden álmom egy jó egyetem ami álltal jó állásom lehet és meghálálhatom apának a rengeteg dolgot amit értem tett.

A gondolataimat a telefonom hangja zavarja meg. Utána nyulok és a képernyőn a legjobb barátnőm , Sarah neve jelenik meg. Elhuzom a zöld gombot majd belszolok.

- Hallo?

- Lizzy, láttad a videót instán? -kérdezi és a hangja izgatott.

-Nem , miért mi történt? -kérdeztem vissza mert fogalam sem volt miről lehet szó.

-Nate Adamset dobdta Olivia! És a lány mindenki előtt bevallotta, hogy megcsalta! BOTRÁNY!

-Megérdemli. Legalább egyszer valaki helyre tette. Túlságosan nagyra volt eddig magával mint valami király!

-Nem értem, hogy mondhatod ezt hiszen álltalnosban szerelmes voltál belé. -neveti el magát a telefonban.

-Hét éves voltam. -vágtam rá gyorsan.-Akkor még a szőke hercegbe a Hamupipőkeböl is szerelmes voltam! Egyébként is honnan tudod , hogy szerelem volt? Gyerekek voltunk.

-Jolvan ,jolvan.-nevetni kezdtett.-Elmenjek érted vagy talalkozzunk a suliba?-kérdezte.

-Majd találkozunk. -és egyszerre letettük a telefont.

•Nate szemszöge•

A családom igen csak befolyásos és gazdag. Ezálltal soha nem szenvedtem hiányt semmiben sem. Amit csak akartam szó nélkül meg is kaptam. Akár tárgyról volt szó , vagy éppenséggel a csajokról. Soha nem utasított vissza még senki , és soha nem volt olyan lány akit én, Nate Adams ne tudtam volna megszerezni.
Mégis megcsalt az a csaj akivel csak látszatból voltunk együtt. Vagyis inkább megszokásból. Mivel én a focicsapat kapitánya vagyok ő pedig a pompomlányoké. Tudom elég klisé ,de talán csak ez tartott minket össze.
Igazából tökre leszarom mit tett mert igy végre nem kell elviselnem tovább.

- Jóreggelt!! - kopogott az ajtón Grace a házvezetőnő aki szinte a második anyám.

Amióta apa meghalt anya nem igazán lép ki a házból és őszintén nem is nagyon vagyunk már egy család.
Teljesen magába zárkózott alig jön ki a szobából és ha mégis akkor is csak a kertig. De már ott sem járt egy ideje.
Szóval mi vagyunk egymásnak a hugommal Kattel. Érte bármit megtennék a legfontosabb számomra anyával együtt.
Összekapom magam majd lemegyek a konyhába ahol mar Grace megterítette az asztalt a reggelihez.

-Kishugom!-odaléptem Katehez majd egy puszit nyomtam a feje tetejére.

-Neked is jóreggel bátyus!-Ugye nem feljtetted el, hogy jovoheten balett előadásom lesz?

- Nem , alig várom hogy 11 éveseket nézzek ahogy a színapdon botorkálnak. - Kate haragosan nézett rám majd igy folytattam: -Mindenki kivéve téged!
A száján halvány mosoly jelent meg majd tovább ette a piritósát.

Fél óra múlva kitettem a hugomat a sulija előtt majd én is elindultam.
Miközben vezettem a telefonom csörögni kezdett és egy másodpercre elforditottam a fejem , hogy elvegyem a telefont az anyósülésről. Olivia hivott. Mégis mi a francot akar??
A következő pillanatban amikor felnéztem láttam , hogy egy lány lépett az útra de még időben fékezni tudtam.

Lefagytam majd pár másodperc után kipattantam a kormány mögül és az autó elé álltam.
Láttam , hogy a lány a földön fekszik de szerencsére magánál volt.

- Nem tudsz szét nézni mielőtt az útra lépsz? - szegeztem neki a kérdést ingerülten.

Leguggoltam és megnéztem nem esett e komolyabb baja.

-Jól vagy? -kérdeztem lágyabb hangon mire felemelte a fejét.

Egymásra néztünk:
- Lizzy?

-Nate? Auuu a fejem.- panaszkodott majd a jobb kezét a fejére helyezte.

-Gyere hagy segitsek. -Megfogtam a derekánál és óvatosan felemeltem.

-Jól vagyok! Ne érj hozzám! Nem tudsz rendesen vezetni? Az ilyennek minek jogosítvány?

-Mintha az én hibám lenne! Nézz szét rendesen! -vágtam rá határozottan.
-Bevigyelek a korházba?

-Nincs az az isten , hogy beüljek melléd! -kiabálni kezdett mire már szinte mindenki minket figyelt.

- Ne gyerekeskedj! Akkor legalább a suliba hagy vigyelek el nehogy összeess az úton.

Egyfolytában a fejét fogta és láttam , hogy fáj neki. Addig győzkődtem , hogy végül beadta a derekát és beült mellém.