tizenhetedik fejezet

4.7K 138 2
                                    

• Lizzy szemszöge •

- Sarah gyorsan adj valamit inni! - támaszkodtam meg a konyhapultnál. Felém nyújtott egy palack vizet. - Valami erősebbet! - vágtam rá.

- Jesszus mi történt? - közben kiöntött egy pohárba whiskeyt.

- Nate! - lehuztam az alkoholt , de közben még mindig remegtem.

- Jolvan , jolvan. Mély levegő! Be és most ki! - probált nyugtatni.

- Oke oke. Most már jobb. - kifujtam a levegőt. - Nem hiszed mekkora egy paraszt lett belőle pár nap alatt!

- Ahh itt vagytok! - szólt Logan és már ott is volt mellettünk.

- Én megyek. - közölte Sarah majd el is ment , vissza táncolni.

- Jól vagy? Kicsit zaklatottnak tűnsz. - jegyezte meg Logan. Hát akkor nem nagyon használt az az egy pohár whisky.

- Igen minden rendben. - mosolyt erőltetettem az arcomra, ami majdnem le is fagyott, amikor megpillantottam Netet Logan háta mögött. - Amugy Isten éltessen! - mondtam hangosan , majd megöleltem Logant ,aki halistennek ezt viszonozta.
Közben Nate fejet rázva rám nézett én meg csak önelégülten vigyorogtam.

- Táncoljunk? - kérdezte.

- Persze! - megfogta a kezem és elhaladtunk Nate mellett, mintha ott sem lett volna.

Egész éjjel azon kattogok ami ma történt. Hogy Nate még mindig hatással van rám. De ez ellen nem tudok semmit sem tenni. A testem nem érti meg,hogy nem szabad.
És amit mondott ,hogy nem hagyja , hogy mással boldog legyek! Mekkora egy önző ember!
Most már csak azért is szeretnék Logannel lenni.

• Nate szemszöge •

Istenem! Kezdem elveszíteni az eszemet! Amikor láttam ,hogy ölelkeznek legszívesebben ott helyben összevertem volna Logant.
Nem tudom mit akar Lizzy ezzel az egésszel elérni. Ha azt , hogy megőrüljek akkor jó úton halad.

- Bejöhetek? - kopogott a húgom.

- Gyere. - felültem az ágyon.

- Minden az én hiábám. Ha nem mentetek volna le a pincébe, akkor nem derült volna ki..

- Nem a te hibád! Jobb ,hogy megtudtam az igazságot.

- De nem gondolod, hogy több is van emögött?

- Ezt, hogy érted? - ráztam meg a fejem.

- Hát ,hogy csak anya verzióját hallottuk. Mi van ha apa és Lizzy anyukája tényleg szerették egymást?

- Várjunk mivan? Nem hiszel anyának? - kérdőn a húgomra pillantottam.

- De igen. Csak tudod,minden történteknek két oldala van. És nincs itt apa sem Lizzy anyja hogy megvédjék magukat, és elmondják az igazat.

Talán van abban valami amit Kate mond.
Lehet,hogy nem látjuk tisztán a dolgokat. De mégis hogyan deritsem ki az igazságot? Anyát nem kérdezhetem hiszen neki megvan a saját verziója. Ő minden áron Lizzy anyját okolja. És én is. Hacsak nem találok valamit ami ezen változtatni tudna.

Másnap úgy döntök bemegyek a céghez. Nem voltam itt már majdnem egy éve. Az ügyvédek szokták elhozni az iratokat amiket alá kell írnom.

- Jónapot Mr. Adams! - mosolyogva köszöntött a recepciós az épület előcsarnokában.

- Jónapot. Mr. Collins itt van? - kérdeztem a fiatal nőt.

- Igen uram , a harmadikon a tárgyalóban.

- Köszönöm.
A lifthez mentem majd benyomtam a hármas számot.
Rick Collins apa legjobb barátja volt. Miután meghalt őt hatalmaztuk meg a cég vezetésével, amíg elég idős nem leszek ahoz ,hogy átvegyem.
A tárgyalóhoz érve bekopogok és látom Rick arcán ,hogy megvan lepődve a jelenlétemen.

- Nate? Úristen gyere ide! - közelebb jött és megölelt. - De rég láttalak fiam. Jól nézel ki! - mondta.

- Köszönöm,te sem panaszkodhatsz!

- Gyere ülj le. Mi szél hozott erre? - kérdezte.

- Szeretném látni a tizenegy évvel ezelőtti listát azokról akik itt dolgoztak.

- Rendben. De mégis miért? - kíváncsiskodott.

- Családi ügy. - legyintettem, mintha nem az életem múlna rajta.

- Máris szólok a titkárságra ,hogy keressék elő a megfelelő dokumentumokat.

Körülbelül egy óra telik el , amikor Rick aszinszentse kopog.

- Tessék uram , az iratok amiket kért. - nyujtott át pár mappát Ricknek majd azzal távozott.

- Segíthetek valamiben ,vagy hagyjalak magadra? - ajánlotta fel.

- Ha lehet szeretnék egyedül lenni.

- Ahogy akarod. Végtére is ne felejtsd el ,ez a te céged! - és azzal magamra is hagyott.

Sorban átnéztem minden iratot , és felhivtam az akkor itt dolgozókat. Húsz emberből ma már csak egy él itt , a többiek mind szétszóródtak az államban.
Sikerül felvennem a kapcsolatot egy nővel, Mrs. Williamsel és egy találkozót megbeszélnem vele a hétvégére.
Nagyon bízom, benne hogy ő tud olyan információval szolgálni ami közelebb visz ahhoz,hogy sokkal jobban a dolgok mögé lássunk.

• Lizzy szemszöge •

Ma még nem láttam Nateet.
Ami nem baj mivel gyűlölni akarom!
De a szívem mégis csak kíváncsi,hogy hol van.

- Lizzy? - terített vissza a valóságba Logan.

- Igen? Neharagudj ,mit mondtál?

- Azt kérdeztem,hogy nincs e kedved átjönni este?

Egy pillanatra majdnem megtorpantam , de akkor eszembe jutott ahogy Nate Oliviával van.

- De , miért ne?

- Szuper!

Tesi óra felé menet valaki behúz a folyosó jobb oldalára.
Amikor felnézek látom, hogy Nate az.

- Erről már leszokhatnál! - szitkozódom.

- Miről? - két kezével a falat támaszotta a vállaimmal egymagasságban. Beszorított. Nem tudtam menekülni.

- Mit akarsz?

Az egyik keze a szoknyámhoz ért majd éreztem ahogy egyre feljebb kúszik. Becsuktam a szemem majd az ajkát a számhoz emelte.
Éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság. Nem csókolt meg. Kinyitottam a szemem mire Nate egyet hátra lépett.

- Teljesen beindultál! - nevetni kezdett. - De nem érek hozzád!

- Menj a francba! - elrohantam egyenesen az öltözőbe.
Natenek igaza van. Teljesen beindított és most csak arra tudok gondolni ahogy akkor a nyaralóban a nyelvével kényeztetett.  - Ezt még visszakapod! - sziszegtem magam elé.

Ne engedj el! [befejezett]Where stories live. Discover now