Tora,
ha valahogy jóvá tehetném a sérülésed, azonnal megtenném, bármit kívánsz tőlem. Szeretném megfogni a kezed, megsimogatni, hogy ne fájjon, de képtelen vagyok rá, és dühös vagyok, hogy ezt művelted miattam.
Úgy fogok élni, hogy soha többé ne kelljen, mert minden ilyen nekem is fáj. Tényleg. Őszintén sajnálom. Megpróbállak érte kiengesztelni.
Arra pedig ne hallgass, amit a fiúk mondanak, mindegyik túloz. Hanemiya csaja jól van, igazán.
Bárcsak látnád az arcom ilyenkor, Tora, és tudnád, mennyire mélyen ironizálok.
Y/N
9. 19.