Levelek Hanemiya Kazutorának

Negyedik levél

Kedves Kazutora-kun!

Megtaláltam egy barátodat, aki azt mondta, átadja neked a levelem, kérlek, a fáradozásai miatt is olvasd végig!

Nem hittem, hogy valaha válaszolsz még, de reménykedtem benne. Aggódtam érted, bármilyen furán hangzik, mert annyi vad és valótlan dolgot hallottam arról a balesetről. Mert baleset volt, ugye..?

Nincs jogom firtatni, mi történt, nagyon sajnálom. Egyszerűen tudni szeretném, jól vagy-e, mert bármit kérsz is, képtelen vagyok elfelejteni téged. Ez olyan, mintha azt kérnéd, hagyjalak magadra, amikor odabent biztosan rettentően magányos vagy.

Tudom, ehhez sincs jogom, hiszen nem vagyunk barátok és valójában nem is ismerjük egymást, de akkor is aggódom érted, és nem bírom felfogni, hogy az a kedves fiú, aki megvédett és megvigasztalt, amikor sírtam, meg az a veszélyes, akiről olyan sok mindent mondanak az iskolában, ugyanaz a személy lett volna..! És ha mégis? Nem számít. Nem hiszek nekik, és nem tartalak rossz embernek.

Szeretném, hogy boldog legyél, mert senki, így te sem érdemelsz szenvedést, Kazutora (bárcsak magamra értve is el tudnám hinni), és nem érdemled meg azt sem, hogy mások hátat fordítsanak neked.

A barátod azt mondta, rosszul vagy, szóval próbállak felvidítani, ha bármivel képes vagyok rá. Küldtem egy csomag cukorkát, remélem, megkaphatod. Ha nem, legközelebb mást találok ki.

Kérlek szépen, tarts ki. Tudom, hogy közhelyes ostobaságokat kívánok, amiket még én sem tudom teljesíteni, de ez a normális, nem? Alapvető a lehető legjobbat kívánni másoknak...

Kérlek szépen, válaszolj, ha tudsz. Az elmúlt hónapokban sokszor gondoltam rád.

Y/N

06. április 11.