Levelek Hanemiya Kazutorának

Tizennegyedik levél

Tora,

tanévkezdés előtt már nem jöhetek el újra, de boldog vagyok, hogy láthattalak, és végre tudtam veled beszélni! Amikor együtt vagyunk, el tudom felejteni, hogy idekint semmi sincs rendben, és most téged is boldogabbnak láttalak. Magammal hoztam ezt a kedves emléket, a mosolyoddal együtt fekszem le aludni. Ha fura, ne törődj vele, de tényleg sokat jelent, hogy élénk volt a tekinteted.

Vajon a barátaid tették ezt veled, vagy más? Vajon nekem örültél annyira? Örülök, hogy néha képesek vagyunk egymás szemébe nézni, de még mindig kínosan érzem magam miatta.

Már nem tudom, mit hazudjak itthon, hol vagyok, amikor téged látogatlak, mert nincsenek barátaim, akikkel időt tölthetnék, de valójában nem is számít, mert nem sokat érdeklődnek felőlem. Kezdem úgy érezni, bárhol máshol boldogabb lennék, de ez csak ámítás, valójában mindenhol ugyanolyan rossz, ha nem vagy ott, hogy a társaságod felvidítson.

Kérted, hogy beszéljek még magamról, szóval tessék: félek. Rettegek a felső-középtől, az új osztálytársaimtól, az újabb kínos és sikertelen beilleszkedési kísérleteimről – azt hiszem, már meg sem próbálom. Többet rajzolok, néhányat elküldtem most neked – megengedik, hogy kitedd valahová, vagy csak akartad?

Hogyha mi barátok vagyunk, nincs szükségem másra. Elég erőt ad a tudat, hogy vársz, hogy a többi ne érdekeljen, és a tanítás végéig majd csak átvészelem valahogy. Próbálok jól hozzáállni, de tényleg félek, azért menekülök ilyen sehová sem tartó levelek írásába, pedig sokkal szívesebben olvasnék rólad.

Várom, hogy újra lássalak!

Nemrég derült ki, hogy Drakennel és Mikeyval egy iskolába fogok járni, de nem tudom, ettől meg kellene-e nyugodnom. Máris mindenki azt hiszi, hogy valami fura lány vagyok, amiért közöm van hozzád, és még velük is kapcsolatban állok, ha csak érintőlegesen is... Fogalmam sincs, hogy fogom kezelni, egyszerűen nem vagyok kész rá.

Bárcsak mellettem lennél... Vagy én melletted. Nem akarok többé ilyesmin aggódni.

Sokkal jobb lenne elmenni veled egy gyorsétterembe sült krumplit vagy gyozát enni, beszélgetni, és nem törődni semmivel, de ez sokáig csak egy kellemes álom marad (hihetem azt, hogy egyszer eljönnél velem? Nem kell válaszolni.)

Üdvözlettel

Y/N

2006. 08. 24.

U.i.: elseje után találkozunk!