Hanemiya Kazutorának
Kedves Kazutora-kun!
Szerettem volna ismét megköszönni, hogy megmentettél engem. Tudom, hogy régen volt, és korábban kellett volna köszönetet mondanom, de akkor rettentően féltem, és az elmúlt pár hét is csak arra volt elég, hogy levelet merjek írni neked.
Túlságosan jó voltál hozzám, nem érdemeltem meg. Nem vagyok rá érdemes, hogy bárki kiálljon értem, mégis hálás vagyok, hogy megtetted, soha azelőtt senki nem volt ilyen jó hozzám. Te egy remek ember vagy, és életem végéig hálás leszek neked.
Nem tudom elégszer megköszönni, hogy akkor egyszer vigyáztál rám. Furcsán néznek rám miatta, de ez a félelemmel vegyes tartózkodás sokkal jobb, mint a korábbi megvetésük... Szóval, köszönöm, Kazutora-kun, még egyszer. Nem vagy ijesztő, és ha legközelebb találkozunk, nem leszek gyáva, és személyesen is elmondom neked, amit itt, és amit még azóta szerettem volna.
Kérlek, ne haragudj rám ezért a levélért. Azt viszont kérnem sem kell, hogy ne élj vele vissza – te egyáltalán nem tűnsz olyannak, mint az osztálytársaim, és nem akarhatsz nekem még több rosszat.
Üdvözlettel
Y/N
(a lány a 2–2-ből, ha még emlékszel rám)
2005. november 02.