Kaminari, Sero és Mineta a közös társalgóban beszélgettek, Bakugo és Kirishima csak csöndes nézőként üldögéltek a kanapén.
– Szóval te már csókolóztál, Kaminari-kun? – kérdezte nyál csorgatva Mineta.
– Nem, de azt beszélik, hogy az első citrom ízű – mondta büszkén – biztos forrásból hallottam.
– De hát ez szörnyű, én szőlő ízűnek képzeltem – borzadt el Mineta.
– Szerintetek van íze? – nevetett Sero.
Bakugo idegesen forgatta szemeit, amikor Ashido lépett Kaminari mögé.
– Előbb próbáld ki, csak aztán beszélj – nevetett.
– De higgyétek csak el, ez biztosan igaz – bizonygatta Kaminari.
– Bakugo – mondta Ashido – Szerinted milyen íze volt? – kérdezte ártatlanul, amitől a fiú arca ismét eltorzult. Közben Todoroki vonult be a háta mögött. Nem sokat törődött a társasággal, amíg észre nem vette, hogy minden tekintet rá szegeződik. Még Bakugo is döbbenten nézte az őt bámuló perverzeket, amikor a tekintetük követni kezdte a fiút.
– Todoroki – kiáltott Mineta, mire a fiú lassan ráemelte merengő tekintetét.
– Mi van? – kérdezte ártatlanul. Csak vacsoráért indult, megéhezett, miközben a nap nagy részében azon őrlődött, hogy milyen lehet egy randi, amitől egy lány és egy fiú... nem, egy nő és egy férfi... összetartozik. Misuzu azt mondta, hogy csak akkor lennének együtt, ha megvalósulna ez a randi. De vajon ő mire gondolhatott?
Valójában Todoroki nagyon jól tudta, hogy mi az a randi, mert Natsu bátyja is mesélt már róla Fuyuminak, amikor végre megismert egy lányt. Ám azt nem tudta, hogyan kell csinálni a randit ahhoz, hogy Misuzu úgy érezze, hozzá tartozik.
– Csak arról beszélgettünk, hogy milyen ízű az első csók – magyarázta Ashido.
– Értem – mondta Todoroki egykedvűen.
– Mina csak meg akarta kérdezni, hogy szerinted milyen – tette hozzá Sero.
– Ó.
– Hogy milyen volt a kis tüzes – egészítette ki Kaminari. Todoroki nem vette sértésnek a fiú benyögését, az alig, hogy megérkező Iida viszont igen.
– Tiszteletlen vagy, Kaminari-kun – mondta. Bakugo morgott egyet és felállt.
– Most meg hova mész? – Kérdezte a hozzá legközelebb ülő Kirishima.
– A szobámba, nem hallgatom tovább ezt a baromságot – azzal mérgesen megindult, de senki más nem törődött velük. Mindenki Todoroki meglepett arckifejezését nézte, és várták a választ.
– Nem tudom – mondta egyszerűen, és elsétált. Éhes volt. A többiek döbbenten ültek ott hátrahagyva, megválaszolatlan kérdésekkel.
– Lehet, hogy meg sem csókolta a lányt, nem gondoljátok? – ötletelt Mineta – Biztos nem volt bátorsága hozzá.
– Vagy csak nem is jutott az eszébe. Tudjátok, hogy milyen – ragozta Kaminari.
– Ez igaz – állapította meg Ashido, a szerelem guru – lehet, hogy azt mondta neki, hogy elolvadok, ha rám nézel és Todoroki szó szerint vette – gondolkodott el, mire a fiúk felnevettek.
A lányt nem hagyta nyugodni a dolog, és követte túlontúl együgyűnek vélt osztálytársát a konyhába. Todoroki nem nézett fel rá, akkor sem, amikor észrevette.
– Todoroki-kun – kezdte – Így kettőnk között... kérdezhetek valamit? – A fiú bólintott.
– Ugye kedveled azt a lányt? A C osztályból... – billentette el a fejét cserfesen. Akkor sem lehetett rá haragudni, ha az ember magánéletében vájkált – Reggel te voltál az utolsó, aki beért az órára. Ugye a gyengélkedőn jártál? – Todoroki bólintott – és szereted őt? – lelkesedett váratlanul, de a fiú figyelmen kívül hagyta a kérdést, és kérdéssel válaszolt.
– Ashido-san, a lányok, hova akarnak menni randira? – kérdezte egykedvűen és tálcára pakolta a tányérokat, amiket használni készült.
– Randira? – lelkesedett a lány – Akkor ezt vehetem igennek?
– Gondolom – sóhajtotta közömbösen a fiú és türelmesen várta a választ, Mina pedig lányos vágyakról kezdett ömlengeni.
– A lányok szeretnek virágot kapni, és bonbont. Puccos helyen vacsorázni, és ... – Shoto összeráncolta szemöldökét, és a lány további szavai az érdektelenség tengerébe merültek. Azon tűnődött, hogy Misuzu egyáltalán nem olyan lány, amilyen Ashido, így valószínűleg az igényei is mások. Végül illedelmesen megköszönte a tanácsokat és elbúcsúzott a lánytól.
¤¤¤
Ahogy a szobája irányába haladt, ő és az étel, amit a kezében tartott, Kaminari, Sero és Mineta még mindig a társalgóban ücsörögtek, a rendesebbek, már nyugovóra tértek. Todorokinak volt egy olyan érzése, hogy képtelenek leakadni a csókos témáról, így nem tervezett beszélgetésbe bonyolódni velük.
– Todoroki, még mindig nem válaszoltál a kérdésre – kiáltotta Mineta.
– Igen – kontrázott rá Sero – Vagy lehet, hogy még meg sem csókoltad? – Miért olyan fontos ez?, gondolta Todoroki, és mélyet sóhajtott, de nem hagyta ott őket. A tálcáját letette a dohányzóasztalkára, és leült a fiúk közé.
– Inkább arról beszéljetek, hogy ti hova vinnétek egy lányt randira – mondta.
– Én a szobámba – lelkesedett Mineta, aki ezzel a hozzáállással és magassággal biztosan nem fog barátnőt találni. Tododroki undorral elhúzta a száját.
– Koncertre – jelentette ki Kaminari közepesen elfintorodva Mineta ötletétől.
– Lássuk csak, én valami vidámparkra gondoltam – tűnődött Sero.
Mineta velőtrázó kuncogása megkongatta a vészharangot.
– De akkor ez azt jelenti, hogy – kezdte volna el, de Shoto nem hagyta érvényesülni. A tanulmányaira hivatkozva gyorsan elbúcsúzott a fiúktól. Ahogy befordult a sarkon, még hallotta Mineta nyivákolását, amiért nem tudta kizsarolni belőle a vallomást. Mineta lenne az utolsó, akivel beszélni akart volna egy lányról. De főként a lányról, akit kedvelt.
¤¤¤
– Szerintem hozd el! Meg akarom ismerni – lelkendezett másnap Fuyumi.
– Kizárt – jelentette ki Shoto – Nem akarom, hogy találkozzon vele – biccentett az ajtó felé.
– De miért? Nem lehetsz örökké ilyen – győzködte a lány.
– Nem akarom ide hozni az első adandó alkalommal. Azt sem akarom, hogy vele találkozzon – utalt az apjára – mondj valami használhatót – dugta zsebre a kezét Todoroki – 20 perc múlva indulnom kell, ha nem akarom lekésni a tanulást – tette hozzá türelmetlenül.
– Akkor piknik? Viszel neki virágot is? – kérdezte Fuyumi, így másodszor merült fel a virág ötlete. Vajon a lányok tényleg ennyire virágot akarnak kapni? – gondolta, mikor a háta mögött neszezést hallott, és tompa súrlódással kinyílt a shoji.
– A kedvenc virágát – kezdte, mielőtt a fiú megfordulhatott volna, hogy megnézze, ki az – a nők szeretik a virágot – mondta az apja. Shoto mélyet sóhajtott.
– Sietnem kell, hogy időben visszaérjek – búcsúzott el nővérére nézve és apját kikerülve elhagyta a házat.
Fuyumi együttérzően az apjára nézett.
¤¤¤
Shoto becsukta a könyvet és felnézett rám.
– Mégis fentmaradtál az éjjel megtanulni mindezt? – kérdezte sóhajtásra emlékeztető hangsúllyal.
– Dehogyis – védekeztem. Összehúzta a szemeit, és úgy nézett rám, mintha át akarnám verni – Minek tagadnám le? Büszke lennék, ha olyan szorgalmasan tudnék tanulni – duzzogtam.
– Akkor ezt mind tegnap jegyezted meg?
– Amikor elmondtad. Végig figyeltem. Reggel belenéztem tanítás előtt, de nem volt időm végigolvasni – mondtam bűnbánóan lesütve a fejemet.
– Dehát este majdnem elaludtál közben – vitatkozott halkan.
– Mert megnyugtató volt a hangod, és... – félbehagytam a mondatot. Nem kell tudnia, hogy milyen gyöngéd, meleg szeretetet éreztem, amitől úgy elkényelmesedtem – Végig figyeltem a hangodra, és képes vagyok emlékezni arra, amit mondanak nekem – kötöttem ki, és ő elmosolyodott.
– Jól van – mondta és a fejemre tette nagy tenyerét – Akkor folytathatjuk a többivel – ezzel azonnal letörölte a durcás grimaszomat. Csodálkozva bámultam az arcát. Meglepett a reakciója, gyanúsan kedélyes volt, mintha valami elvonná a figyelmét. Hirtelen belém hasított, hogy most három napig nem lesz lehetőségem látni.
– Mi a baj? – kérdezte, de csak megráztam a fejem, amitől a hajam össze-vissza táncolt kettőnk között – Ha ilyen koncentrált vagy, hamar túlleszünk a tananyagon – mondta, a fejemben pedig egy huncut gondolat kényszerített mosolyra. Az, hogy az ő hangján elhangzottakra nem nehéz koncentrálni és emlékezni.
– Holnap A-channal és a testvérével síelni megyünk a hétvégére – kezdtem – Szerinted lesz elég időm felkészülni, vagy ott is végig tanulnom kell majd?
– Ha ma is odafigyelsz, akkor semmi akadálya, hogy a hétvégén jól érezd magad – mondta nyugodtan, és pillanatokig csak néztük egymást, mielőtt átlapozta volna a könyvet a következő tananyaghoz. Kicsit le voltak maradva az alap tananyagból, valószínűleg a gyakorlataik miatt. Viszont rengeteg olyan dolgot tanultak, amit mi nem.
Letört, hogy nem mutatott különösebb érdeklődést, amikor megtudta, hogy a hétvégén nem fogunk találkozni.
Talán nem is tervezte, hogy fogunk...