Hősöm - My Hero Academia - Todoroki Shoto fanfiction - BNHA - MHA

20 - Csak barátok vagyunk

Todoroki furcsán viselkedett. Elkerülte a társalgást Midoriyával is, és az órák után nem mutatkozott a társalgóban. Habár egyébként is csak csöndben ücsörög a többiek között egy könyvvel, azért általában előjön. Midoriya elindult a szobája felé, hogy megkérdezze, hogy érzi magát. Hátha megbetegedett, és szüksége van valamire.

Halkan kopogott, hogy ne zavarja. Elsőre nem érkezett válasz, ahogy másodjára sem, ám rövidesen kattant a zár és az ajtó kinyílt. Todoroki kérdő tekintetével jelezte érdeklődését.

– Todoroki-kun, jól érzed magad? – kérdezte a Midoriya fiú aggodalmasan, majd szelíden elmosolyodott.

– Persze – mondta unottan, és talán nem is igazán értette a kérdés valódi természetét.

– Csak... Mostanában... zavartnak tűnsz – mondta – és gondoltam...

Todoroki szélesre tárta az ajtód, és egy aprócska biccentéssel beinvitálta barátját a szobába.

– Midoriya, amiről a múltkor beszéltünk – kezdte és megvárta, amíg a fiú helyet foglal – Szerintem nem volt igazad.

– Úgy érted... Hino-san? – kérdezte makogva, és érezte, ahogy zavarba jön. Még túl éretlennek érezte magát ehhez a témához. Attól is zavarba jött, ha Uraraka felhívta telefonon. Todoroki bólintott – Ezek szerint te tényleg...

– Én tényleg mi? – nézett rá tanácstalanul a fiú.

– Nem számít – rázta meg a fejét Midoriya – Elmondtad neki?

– Inkább... – vont vállat a fiú, és mesélni kezdett. Elmesélte azt, amit tett, azután várakozva nézett barátja töprengő arckifejezésére.

– Todoroki-kun, honnan vetted, hogy ez tetszeni fog neki? – kérdezte Midoriya félénken.

– Camietól – mondta egyszerűen, és egy pillanatra félrevonta tekintetét, hogy aztán újra a fiúra pillantson.

– Camie? A Shiketsuból? – kérdezte döbbenten – Nem is tudtam, hogy barátok vagytok!

– Nem is. De együtt vettünk részt a felkészítő kurzuson. Ismered?

– Nem igazán... Toga Himiko átvette a helyét a vizsgán alakváltással és...

– Toga Himiko... Alakváltás... Milyen volt? Láttad ahogy átalakul? – szakította félbe a kevésbé izgalmas történetet Todoroki. Egy ideje érdeklődik az alakváltó technikák iránt. Pontosabban azóta, hogy őt magát is lépre akarták csalni.

– Elég kínos volt, amikor átváltozott, leolvadt a bőre és nem volt rajta ruha – mondta Midoriya pironkodva, és elmesélte a történetet részletesen. Shoto türelmesen végig hallgatta, de közben eltűnődött a dolgon.

¤

Hiába, akárhányszor néztem, a telefon kijelzőjét, még mindig nem volt rajta új üzenet tőle. Talán nem is lesz. Miért kért bocsánatot? Miért tett olyat, amiért később úgy kellett éreznie, hogy bocsánatot kell kérni? Ezek után nem írhatok én. Hogy nézne az ki? Ott hagyott. – megráztam a fejem. Ezek a gondolatok nem visznek előre. Ezek a gondolatok nem segítenek megérteni, hogy mi zajlik a fejében.

Legszívesebben a falhoz vágtam volna a telefont, amiért továbbra sem mutatott új üzenetet. Tehetetlenül feküdtem az ágyon, a karom a földre lógott, egyik lábam a párnán, másik a falnak vetve. A hajam mindenhol elterülve körülöttem. Az ágy mellett egy megevett instant ramen doboza, egy üres flakon és rengeteg könyv. Némelyik nyitva, fejjel lefelé, mások csak szétdobálva hevertek a földön. Körülöttük összegyűrt papírgalacsinok hevertek elszórva.