Én éppen felléptem mikor egy váratlan pillanatban felbukkant egy ismerős arc a tömegből. Nem tudtam őt hova rakni így úgy tettem mintha egyáltalán nem ismerném.
Hozzátenném, a mi bárunk nem olyan hogy a dübörgő zenére mindenki önfeledten csápol a színpad előtt, inkább ilyen társaságok járnak ide kiereszteni a gőzt és hallgatni az éppen előadott vagy csak simán lejátszott zenét. Igaz így is van táncparkett amit szívesen használnak így szabad a tánc és a szórakozás, viszont leginkább a körasztalokat szokták kihasználi.
Sok gondolkodás után az öltözőben tudatosította velem Nick, hogy ki volt az az ismerős alak a közönségben, vagy is ez valahogy így hangzott.
- Azt a kurva életbe Ana!! Kiáltotta nekem miközben azt se tudtam hogy melyik világban vagyok.
- Mondjaaad Nick!!! Ordítottam neki úgy ahogyan azt ő is tette az előbb.
- Ki nem találod ki van itt! Mondta izgatottan miközben fel, alá járkált az öltözőben.
- Ne csessz föl hogy megint az az iszákos pali aki múltkor rá akart hajtani a Mírára. Kérdeztem összezavarodva.
- Nem te hülye!! Ordított rám.
- Akkor még ma elmondod, hogy ki az vagy a kisujjamból szopjam ki?! Mondtam neki már az ideg összeroppanás szélén.
- LANDO NORRIS!!! Üvöltötte a nevet mire én lefagytam.
- Hogy miiii?! Kérdeztem tőle miközben majd kiugrottam a bőrömből.
- Na ugye!
Tétlenül álltam és meredtem magam elé úgy hogy nem tudtam, hogy mit is kéne tennem. Ekkor Nick kettőt csettint a két bambuló szemem előtt és megszólal.
- És most ha lehet akkor ne itt dekkolj hanem nyűgözd le az álom palidat. Mondta nekem már színte lelkesebben mint én.
Abban a pillanatban ahogy kimondta izgatottan futottam fel a színpadra. Kicsit azért mégis féltem mert nem is ismertem meg hát azt se tudta eddig, hogy élek. Miközben énekeltem ráleltem azokra a gyönyörű szemeire amikről mindig mindenki áradozik.( nem is kell elmagyaráznom,hogy miért )
Na jó komolyságot.
Ahányszor ránéztem mindig összeütközött a tekintetünk amin nagyon meglepődtem. Soha nem gondoltam volna hogy egyszer Lando Norris engem fog nézni egy fellépésem közben. Az egyik kedvenc zenémet játszottuk ami inkább kicsit csajos volt és kihívó, Na ott elborult a pohár. Rá se néztem de éreztem magamon a tekintetét, igaz rajta kívül még nagyon sok ember nézett, de úgy éreztem megszűnik körülöttem a világ. Frusztráló de mégis jó érzés volt.
A nap végéig a tekintete járt a fejemben, felejthetetlen volt az a pillantás amit vetett rám.
Kb. hajnali egy lehetett amikor sétáltam hazafelé mikor megláttam őt a narancssárga McLarenjében miközben éppen elfoglalta magát valamivel. Csak egy pillantást vetettem rá mégis pont akkor nézett rám. Köszönt egyet, de én voltam olyan hülye hogy csak elforgattam a szemeimet és tovább mentem. Alig pár métert sétáltam tovább de egyszer csak hallottam hogy beindítja a kocsiját. Elkezdtem kicsit gyorsabban szedni a lábaimat de egy McLaren ellen ezek a rövid lábak mit sem érnek.
Nemsokára már mellettem gurult a narancs drágaság de próbáltam nem nagy figyelmet adni neki, hisz nem voltam már ilyen későn társalgós kedvemben sőt ilyenkor képes vagyok haragudni rá a semmiért.
Újra köszönt de már egy kicsit hangosabban, ekkor már tudtam, hogy muszáj lesz szóba elegyednem vele :
- Szia! Úgy gondoltam, hogy a magadfajta énekesek általában szoktak köszönni! Mondta gúnyosan a kocsi ablakából kihajolva.
- Üdvözlöm Őfelsége! Igen szoktunk köszönni csak vacilálnom kellett, hogy mit szokás köszönni egy MAGAD FAJTA PILÓTÁKNAK! Méltattam válaszra miközben idéztem az előbb elhangzott szavait.
- Ohh nyugodj meg elég a szia. Válaszolt még mindig olyan gúnyosan mint az előbb.
- Ohh tényleg?! De megnyugodtam. Válaszoltam majd újra útnak eredtem.
- Na mindegy, mi járatban vagy erre? Kérdezte mire újra elkezdett követni.
- Tudod megyek haza gyalog a lakásomba csak mert tudod ilyet is kell csinálni! Válaszoltam neki.
- Most hogy mondod, haza vihetlek ha szeretnéd! Tette fel a kérdés miközben mosolyra húzta a száját. Éreztem a lenézést amit áraszt a tekintete ezért egyre dühösebb lettem.
- Ohh még mit nem, előbb szállok fel a buszra a büdös emberek mellé mint hogy te vigyél haza! Nyögtem oda neki elég bunkón.
- Oké ha te mondod! Válaszolta higgadtan a megszólalásomra.
Az utóbbi mondat után már legalább két perc telt el, mire megelégeltem, hogy a nyomomban van .
- Figyel menj haza nem szeretném ha mellettem gurulgatnál mint egy rossz Pincsi okés?! Mondtam neki felháborodva.
Ekkor elkezdte túráztatni a motrát és teljes gázzal elhúzott mellettem. Nem értettem miért pont ő van felháborodva hisz csak az igazat mondtam neki, eköben rádöbbentem, hogy Lando Norris egyáltalán nem olyan, mint ahogy én azt elképzeltem.
Másnap az esti műszakban újra összefutottunk, ekkor Lando a VIP részlegen ( mert igen olyan is van ) iszogatott ami az öltözők felé nézett de még pont rá lehetett látni a színpadra
Mikor a fellépésemhez készültem nagyon kellett sietnem. Futkostam ide-oda, a sminkestől az öltöztetőig onnan a mikrophortosokhoz és onnan egyből fel a színpadra. Tudni kell hogy az a dal amit énekeltem nem volt a legszolídabb hisz volt benne minden is, de ha ezt nem számítjuk bele akkor összességében nekem ez az egyik kedvenc dalom az összes többi közül.
Mikor lement a szám éppen hogy leértem a színpadrol rohantam az őltözőmbe hisz újabb produkcióra kellett készülni. Miközben öltöztem éreztem hogy valaki figyel, mikor felpillantottam Lando szemeit láttam felcsillanni miközben engem nézett egy pohárral a kezében. Körülbelül fél percen keresztül szemeztünk miközben engem sminkeltek és öltöztettek.
Amikor éppen elkezdett volna felém jönni felrohantam a színpadra a következő számomra. A második dalom egy Trap dal volt az egyik ottani haverommal.
Igaz Lando a VIP részlegen volt mégis megpillantottam őt a közönségben. Mikor egy gyorsabb rész következett lehajoltam a színpadról az asztalukhoz és a szemeibe néztem. Rendkívül kellemes volt nézni őt, de tartani kellett magamat a valóságban. Ekkor olyan gyorsan ledaráltam a szövegemet mint még soha. Ő is nagyot nézett de rajta kívül mindenki más is. Elégedett voltam magammal hiszen a legjobbkor nem akadt össze a nyelvem.
Mikor végeztem megint lementem a színpadról, de ekkor Lando már ott várt a lejárónál. Le akart szólítani de ellöktem őt hisz nagyon siettem az öltözőmbe, igaz a végére odanyőgtem neki hogy : BOCSESZ , de nem kaptam rá választ.
Miközben az utolsó pár kosztüm darabot vettem fel már hallottam, hogy Mark engem konferál ezért a kosztümöstől rohantam a színpadra miközben Mark, Nick és Míra már játszották a "Quasar" -t. A legnagyobb szerencsém az volt, hogy az, egy olyan szám aminek csak a végén éneklek ezért volt időm arra hogy gyorsan összeszedjem magamat.
Az én részemhez érve befutottam a színpadra, ugrott mindhármunk egy nagyot és a droppra a színpadi fények villogni kezdtek. Ott úgy éreztem magam mint egy igazi pop szár. Mikor vége lett a dalnak meghajoltunk és szépen komótosan lejöttünk a színpadról. Az öltözőkhöz értünk de Landonak nyomát se leltem. Ezért nyugodtam de mégis kíváncsian mentem a kosztümöshöz, készülve az utolsó előadásomhoz.
Mivel a hajam be volt fonva ezét az utolsó dalhoz csak ki kellett bontani. Gyorsan átöltöztem, lemostuk a sminket és már kész is voltam.
Felballagtam a színpadhoz és egy kicsit húztuk még az időt de lassan elkezdtük az utolsó "záró" dalt. Esküszöm azt a számot élveztem a legjobban, sőt még koreográfiát is tanultunk hozzá. Volt benne egy olyan rész amikor megpillantottam Landot miközben lehúzott egy jó kis Britt "felest".
Mondanom sem kell a Britt "feles" olyan mintha egy bort kevertél volna össze egy kis vízzel. Össz-vissz 15%-os volt ami egy jó kis Magyar pálinkához képest semmi.
Amikor végeztünk a koncertekkel mindig megünnepeltük. Így nem habozva húztuk le a feleseket aminek mondhatom nem volt nagy hatása rám így Magyar leánykaként. Mi (Nick, Míra és Mark) a színpadon beszélgettünk és iszogattunk mikor megindult egy mindhármunk számára ismerős szám.
Tudtuk hogy mi fog következni hisz mindig erre a számra iszogattunk. A szám címe a "PLAY WITH FIRE" -volt. A szabály az volt hogy a droppra mindig le kellett húzni egy felest.
Mikor kiöntöttük a piát megpillantottam Landot aki (nem akarta beismerni) de nagyon nem bírja a piát. Láttam hogy Lando kezében is egy ugyan olyan feles pohár van mint az én kezemben csak az övé csurig volt töltve.
Megszólalt a dropp, feltartottuk a poharat én elnéztem Lando felé aki szintén engem nézett és szintén felemelte a poharát. Nem kellett sok egyikőnknek sem hogy lehúzzuk a felest, így nem haboztunk lehúztuk.
Halii!!! elhoztam a második részt is remélem tetszik!
X Kate B.