Gyilkos Szerelem ~I. Kötet~ //Cp. Ff.// 17+

29. fejezet:Ez egy Randi? Nem csak egy tánc....

Már léptem is volna be az ajtón de Eyeless akkor jött ki. Ránéztem majd benyúlva a bőrdzsekimért és utána mosolyogtam a fiúra.-Mehetünk? -kérdezte Jack egy mosoly kíséretébe(Nem láttam, de tudtam, hogy mosolygott)-Igen.- válaszoltam neki egy mosoly és bólogatások közepetteLeléptünk a tornácról és egyenesen ki a kapun haladtunk amikor Zalgo velem szembe jött és egy mosolyt vetett rám.-Örülök, hogy megbarátkoztál a hellyel.-mondta mire én csak egy mosolyt adtam válaszul és tovább haladtunk JackkelAhogy elhagytuk a kastély területét,úgy múlt a feszült környezet, sőt az erdőbe teljesen felszabaultan éreztem magamat.-Amúgy el is felejtettem megjegyezni, hogy milyen gyönyörű vagy ma este... ma este is! -kedveskedett a gyilkos-Kö...köszönöm. -mondtam kis pírrel az arcomonEgy kis kínos csönd következett és az, hogy mindketten inkább a kilátást követtük a szemünkkel, de ezt Jack szakította meg.-Nyx...- szólított a már hozzászokott nevemen-Igen Jack?-kérdeztem egy kis kiváncsisággal az arcomon-Figyelj, tudod ami akkor történt, mikor bekerültél a gyengélkedőre -kezdte el mondandóját de én felé fordultam és közben levettem róla a maszkot, ő értetlenül nézett majd folytatta- akkor én nagyon hülye voltam... Tudod egyszerűen nem a te érdekeid voltak a fontosak, hanem akkor az én önfejűségem volt elő térbe és....- folytatta volna de mutató ujjamat a szájára tettem és ránéztem lágyan-Jack én nem haragszom csak, tudod furcsa volt egyszerűen.- mondtam a maszkját szorongatva a kezembe-Amikor utánad mentem az ajtóba... amikor Zalgo elvitt, akkor nem kifaggatni akartalak. Tudom... tudom, hogy úgy jött le, de én csak a te szívedet szerettem volna megmenteni. Semmi többet. Nézd, Price én tényleg sajnálom.-mondta teljes őszinteséggel az arcán felém fordulva-Eyeless,nézd mint, mondtam én tényleg nem haragszom.-mondtam egy kis mosolyt húzva arcomra Jack feléE.J elmosolyodott és tovább sétáltunk ketten a sötéten világító ég alatt. Minden olyan mesés volt, beszélgettünk mindenről, de tényleg mindenről, egyszerűen minden érdekelte.-És azt szabad tudnom kedves Nyx, hogy miért nem kaphatom vissza a maszkom?- nevetett egy kicsit-Mert, nem szeretem, egyszerűen utálom ha rajtad van. -mondtam gyermeki őszintességgel az arcomon-Miért is?-nézett rám mosolyogva-Mert... mert! Ne takargasd az arcod! Én szeretem. Főleg a szemeid nézni.- mondtam majd rájöttem, hogy ez kicsit furcsán jött ki Eyelessnél így elkezdtem nevetni-Hé, ez övön aluli ütés volt.- vágta rá és kezdte el játszani a sértődötett -Na gyere, csak ide. - kezdte el a kis szemtelen és elkezdett üldözni Egy bő 5 perc szaladgálás után elkapta a karom és elkezdett csikizni.-Kérem vissza a maszkom Nyx!-mondta nevetve miközben tovább csikizett-Nem, Neeem kapod vissza! Hagyd abba.- mondtam nevetve és ahogy nyúlt a maszkért én úgy nyújtottam ki a kezemből a maszkot hátra a fejem fölé, mire Jack utána nyúlt és mi hátra estünk a réten a fűvönÉn alul, ő pedig felettem támaszkodva. Egy idő után a nevetést a síri csend váltotta fel és egymás szemének való nézése. Ahogy néztem a fiút a szeméből láttam, hogy arcom mennyire vörös színt vesz fel, viszont nem szégyeltem, hisz ő is elkezdett vörösödni.-Szó..val az úgy volt.- próbáltam oldani a feszültséget - hogy... én tényleg szeretem a szemeid. Most mondhatod, hogy dehát nincsenek is, de ez hazugság! Szerintem gyönyörűek a szurkos szemeid.-mondtam a mondatom végén egy kis mosollyal- Ezt, eddig...csak te mondtad..-válaszolta a fiú és látszott rajta,hogy tényleg jól esett neki hisz egy lágy mosoly jelent meg az arcánEgy ideig csak szemeztünk, mire én megigazítottam a fiúnak a kissé kócos vöröses haját és ő mosolyogni kezdett.-Ha nem tudnám azt mondanám, hogy Laughing vagy titokban, annyit mosolygsz ma.- mondtam kicsit kuncogvaDe mire válaszolni tudott volna addigra felkapcsolódtak az elhagyatott erdő melletti lámpa sorok és egy lágy zene szólalt meg a fák közül egy hívogató házból.-Kedves Price, megtenné, hogy kihúzzuk a listájáról a 17. pontot? Vagyis megtisztelne azzal, hogy én lehetek az akivel teljesíti?- kérdezte a fiú aki felpattant a fűből és kezét felém tartotta-Kedves Eyeless, enyém a megtiszteltetés.-mondtam és lágyan felé nyújtottam a kezemetŐ megfogta kézfejemet és felhúzott a földről. Ezekután a kezével az enyémre kulcsolt, és a másikkal meg a csipőmnél fogva húzott közel magához. Egy kicsit kijebb léptünk az utcára és az ő vezetésével elkezdtük a táncot. Csodálatos volt, mintha minden lépésünk a másikéra lett volna hangolódva. Szinte tudtam mit fog lépni, hogy merre fog kipörgetni,hogy mire gondol, hogy közben magunkban énekeltük a zeneszöveget. Később a lámpák már lekapcsólodtak és csak a csillagok és a szemünkben égő láthatatlan szikra égett majd, az utolsó zene jött, hallottuk hisz szerintem valami lagzi lehetett abban a kis házban és hallottam,ahogy mondják, hogy ezzel zárják az estét.A zene tán rövidebb lehetett mint, a többi de nekem mégis óráknak tűnt, csodás óráknak. A zene végére kipörgetette majd vissza, megragadta a derekam magához húzott és egyszerre énekeltük az utolsó sort:-"I don't deserve this, you look perfect tonight"Ekkor mindenki a lagziból elkezdett tapsolni mi pedig egyre forróbbnak éreztük az őszi estét... Szemünket lehunytuk és egymás felé közelített arcunk. Nem zavarta egyikünket sem ez a közelség hisz csak... a másik érdekelt minket azon az éjszakán. A lélegzetét már az arcomon éreztem a lehelletét pedig az ajkamon.-Nyx, Eyeless! Vissza kell jönnötök most! Gyorsan!-és ez volt az a mondat ami kirendített minket a másikra való fókuszálásból