A hetek csak úgy röpködtek felettük.
Eközben, Jungkook ismert lett az óvónők körében, mint Chae-èk másik apukája. Persze furcsa volt a fiúnak, ez a megszólítás, de valahol büszke volt arra, hogy így maradt meg a fejükbe, az ott dolgozóknak.
-Lara kèrlek, vedd be- nyüszített fel Jungkook,lehuppanva a székre. A kis hercegnő épp a megfázása közepette volt,és nem volt épp a kis bájos hercegnő énjébe. Jungkook pedig már a haját tépve,s kétségbe esve próbálta beadni a kislánynak a gyógyszert,ki megmakacsolva magát fakadt sírva,hogy már ő csak azért se fogja bevenni a gyógyszert.-Lara ,ha nem veszed be ,nem tudsz menni oviba,és játszani a többiekkel.
-Nyem éjdekel-hisztizett tobább,ellökve Jungkook kezét,mibe a picike tabletta volt. Jungkook fejét hátra döntve kezdte agyát törni,hogyan is adhatná be a kisebbnek a gyógyszert,de épp hogy bele merült volna gondolataiba,az ajtó nyitódott,s meghallotta Jacksonék hangját,egy kis megnyugvás ment át rajta.
-Heló! -kiabált Jackson, majd meg is jelent pár zacskóval a kezèbe.
-Nah, mi a helyzet? -tette le a csomagokat, majd a pityergő lánykára nézett.
-Nem akarja bevenni a gyógyszert-nyüszített fel Jungkook, segélykérően.
-Ugye nem gondoltad, hogy majd befogja venni a gyógyszert? Ő nem olyan mint Chae-vette ki a gyógyszert , majd a pulthoz sétálva elő kapott egy kanalat majd össze törte-Adj egy banános tejet-bökött fejével a zacskó fele . Jungkook tette amit a másik kért, majd oda adva a kis italt, Jackson bele szórta az összetört gyógyszert, s a pici lánynak oda adta.
Jungkook hatalmasat sóhajtva hunyta le szemeit , s dőlt neki a pultnak.
-Bele kell szoknod az apa szerepbe-nevette el magát Jackson. Át karolta a fiatalabbat ki vállára hajtotta a fejét.
-Lehet.... De majdnem fél év alatt nem jött össze...
-Taehyung se egy nap alatt szokott bele, neki is segitettem, neked pedig majd ő fog . . . Apropó Taehyung... Azért jöttem alapból, hogy beküldjelek hozzá.
-Miért? -pillantott fel rá.
-Igazából ...ezt majd Taehyung elmondja-mosolygott a fiatalabbra-Nah menj én addig leteszem Larat...gondolom Chae már alszik.
Jungkook aprót bólintott,majd megindult a nappali felé ,hol felkapva cipőjét és kabátját ,majd elköszönve Jacksonéktól indult el. Az idő már kásőre járt,a hőmérséglet hideg volt ,hiába volt már vége a télnek. Jungkook agya teljesen kikapcsolt míg sétált az épület felé.
Elérve a céghez ,köszönt a két őrnek,kik moslyogva engedték . Ezt kissé furcsának találta ,de mosolyogva köszönte meg,s indult el Taehyung irodája felé. Az egész épület már ki volt ürülve,és már csak a takarító nők járkáltak a szinteken,össze széve a szemetet.
Elérve Taehyung irodájához kopogás nélkül nyitott be,hisz nem gondolta volna,hogy még lesznek bent. Nos ,nem így lett.
Belépve az irodába,Jungkook édesanyja,és Taehyung ültek bent ,nevetgélve,de az érkezésére felkapta mind kettő a fejét. Jungkookba egy kis félelem suhant át ,mit Taehyung észre is vett,s fel is kelve sétált elé,egy puszit nyomva homlokár.
-Mi van itt Taehyung?-nézett fel szemeibe.Taehyung csak egy mosolyt eresztett el,s az asztalhoz húzta a fiút.
-Nos fiam-moslyodott el Jungkook édesanyja.-Te is tudod,hogy mi van velem .
-Anya...
-Várj fiam,nem fejeztem be. -mosolygott továbbra is az asztalt nézve-Nem szeretném ,ha egyedül maradnál,ha az bekövetkezik,ezért kerestem fel ma Taehyungot.Jobbnak látnám,ha hozzá költöznél..
-Mi!?Nem! Nem foglak otthon magadra hagyni-kelt fel idegesen Jungkook,lerázva magáról az idősebb kezét -Te pedig hagyod ezt!?-pillantott le az idősebbre.
-Jungkook ,legalább hallgasd végig az anyukádat,és ne lobbanj egyből.
Taehyung szavai egy cseppet hatottak a fiúra,ki vissza huppanva ült le.Ideges lett,nagyon .
-Te is tudod ,hogy nem sok van hátra. És jelen pillanatba,Taehyungba bizom a legjobban veled kapcsolatba,és szeretném ,ha jó kezekbe kerülnél ha nem leszek már. Ezért is szeretném ,ha Taehyunghoz költöznél,mert nekem te is tudod ,hogy be kell feküdnöm a korházba. -a nő felemelve fejét látta meg fia dühös egyben könnyektől ázatott arcát. Szemei neki is bekönnyesedtek,majd felkelve ölelte meg fiát.-Tudod ,hogy szeretlek Jungkook,ezért akarom a legjobbat neked.
-Nem akarom, hogy egyedül veszéld át-sirta anyja nyakába bújva teljesen.
Jungkook 5 éves kora óta édesanyjával kettesbe töltötte az idejét. Ő hozzá ragaszkodott a legjobban és rettentően félt, hogy édes anyja halála akkor következik be amikor nem lehet ott vele.
-Tudom kicsim-szoritotta jobban magához. -Azt is tudom, hogy Taehyung-ra mind ketten számíthatunk. Ezért is szeretném ezt. -tolta el kisfiát magától, hogy egy mosollyal ajkain tudjon fiára nézni. -Tedd meg nekem kicsim.
-De anya... Én....
-Szereted Taehyungot, ugye? -pillantott komolyan fiára, ki csak bólintott egyet-Akkor miért ellenkezel ennyire? Te is tudod, hogy egy idő után eljött volna ez a pillanat, hogy össze költözzetek, akkor miért ne most?
-Anya-fogta meg kezeit-szeretnék Tae-el össze költözni, de nem ilyen indokkal. Nekem le kell menni egy kicsit-engedte el édesanyja kezeit, majd kilépkedve az ajtón vette irányba a tűzlépcsőre vezető ajtót, hova kimenve, hatalmasat szívva a friss levegőből engedte szabadjára könnyeit.
Bele se akart gondolni , hogy mi lesz ha már az anyukája nem lesz, félt, nagyon is. Minden problémáját, és boldogságát vele osztotta meg.
Tényleg szeretett volna Taehyung-al lakni, de nem ilyen indokkal. Nem azzal az indokkal, hogy bármikor meghalhat az a nő akit a legjobban szetet.
-Manó-ölelte magához a fiatalabbat , ki remegve bújt hozzá.
Taehyung-ba, valamiért rossz érzés áradt szét,nem akarta megsirattatni se párja édesanyját, de szerelmét. -Picim...
-Most ne... Inkább csak ölelj-szoritotta magához az idősebbet, ki téve a kérést, csendben hallgatta párja szipogását. Egy jó ideig így álltak kint, a hidegben, egymást ölelve. -Anya... Anya elment?
-Igen, az egyik barátnője hívta mert nem tudott kimchit csinálni. De megkért , hogy nyugtassalak le, majd hívjam fel, hogy mi a helyzet veled. Plusz adjak neked kakaót.
Jungkook elnevetve magát engedte el az idősebbet, ki a másik arcára fogva kezdte azt el simogatni. A fiatalabb mancsait Tae derekára vezette, majd közelebb húzva magához hajolt ajkaira.
Taehyung elmosolyodva viszonozta a csókocskát, majd köszönhetően én hidegebb fuvallatnak, mind kettőjükön átfutott a hideg, megszakítva a csókot.
-Menjünk haza mert még fogsz fázni.
Végül, össze széve cókmókjaikat indultak el haza, nem kapargatva a költözés témát. Hiába érezték már azt, hogy olyan mintha együtt laknának, nem akarták feszegetni a témát, így fàradtan.
(vissza tértem)