Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

31. rész: Vagy Összeesküvés?

Chuuya visszafojtott lélegzettel állt a nyomtató előtt, és belül a Miatyánk-ot kezdte mondogatni. Már értette, a lány miért sikoltott fel olyan váratlanul.

-Ő az új dolgozónk, Holmes-kun! -a névre Ranpo felvonta szemöldökét, majd a feléforduló arcát meglátva, kikerekedtek szemei. 

-Igen, ma érkeztem! Sherlock Holmes vagyok! -Atsushi ijedten tekintgetett Tanizaki-ra, és már nyitotta volna száját, mikor Ranpo közbeszólt.

-Milyen érdekes név! Azonban én még annál a karakternél is jobb nyomozó vagyok! Tehát, Holmes-kun nem tud semmit. - biccentett felé mosolyogva, majd a főnök felé fordult. -Merre van a fia asztala? 

Ranpo fedezését a két kolléga leesett állal figyelte. Nem tudták elhinni, hogy a sapkás nyomozó nem árulta be a maffia tagot. Ekkor pedig egy kisebb hang ütötte meg a fülüket. 

-Sherlock, ne rágd a kábelt az Isten áldjon meg! -ordibált Chuuya füldugójában Yumiko, Ranpo pedig felkapva fejét nézett a vöröshajú felé, aki zavartan mosolygott, ekkor pedig a mondat többi része is hallható volt. - Nenenene az aktát neee! 

-Szép időnk van, nemde? -kérdezte kínosan Chuuya, majd a verejtékcseppeket letörölte homlokáról. Eközben a férfi intett a nyomozóknak, akik a halott asztalához léptek- Chuuya természetesen követte őket- s kinyitva a fiókot, engedte oda a nyomozókat.

-A fiam jó ember volt, nem fognak semmit sem találni.- Ranpo odalépett a fiókhoz, és felhúzva kesztűjét, vette ki a mappákat, majd megpillantva a kis zacskót, vette ki a heroint, mire mindenkinek a szeme kikerekedett. 

-Nyugodjon meg, lehet ez csak porcukor! -mosolygott, majd kinyitva azt, egy csipetet kivett, és megnyalta.-...Vagy nem. 

-Ez...lehetetlen! Miért tette volna...- nézte sokkoltan az asztalt, Ranpo pedig elkezdte az aktákat fellapozni, majd megtalálva a hamisat, felvont szemöldökkel kezdte olvasni. "Ennyi, kész, lebuktunk"-gondolta Chuuya, Yumiko pedig összekulcsolt ujjait ajkaihoz emelve figyelte az eseményeket, közben az agyában levő fogaskerekek forogtak. 

-Nem hinném, hogy olyan ártatlan volt, mint amilyennek állította... -vett elő a mappából egy képet, min még a maffiás is lesokkolódott. A képen világosan látszott az elhunyt Tomura, illetve egy nő közösülés közben. Erre a vezető már tényleg nem tudott mit mondani. Feldúltan hagyta el a társaságot, Ranpo pedig vállatvonva nézegette tovább a képet. Chuuya inkább jónak látta, ha elsétál, azonban megszólították. -Holmes-san, beszélhetnénk? 

Chuuya sóhajtva fordult vissza a fekete hajú felé, majd bólintott egyet. Ranpo letéve a képet, gyorsan kiosztotta a feladatot két segédjének, majd Chuuya-val a szertárba mentek, becsukva az ajtót pedig, Ranpo neki is kezdett.

-Mit keresel itt? -kérdezte, a vöröshajú pedig csöndben várt az utasításra. 

-Az a baj, hogy az "erre jártam" nem megoldá- Áh a chipsem! - kiáltott Yumiko, majd a Sherlock-tól való hirtelen támadásra egy hangos puffanást lehetett hallani, Chuuya pedig ijedten kapott füléhez.

 -Akkor jól gondoltam, hogy irányítanak. 

-Nem! Mármint, azért vagyok itt, mert felmondtam a Maffiánál! - Ranpo unottan nézett a férfi felé, aki kezdte kínosan érezni magát. -Khm, szóval...

Várta az utasítást, azonban csak recsegést hallott. Talán itt nem jó a jel? Megköszörülte torkát, elfordulva megkopogtatta fülében a szerkezetet, azonban csak puffanásokat hallott. Nem tudta, hogy a lány közben élet-halál harcot vív kutyájával, hogy adja vissza az aktát, amivel játszani szeretne. Nem sokkal később a lány zihálását hallotta, majd egy " Mond azt, hogy nem rád tartozik"-ot. Megismételte a mondatot, a Nyomozó pedig gúnyosan felnevetett.