Az Iroda Poirot-ja (Ranpo x OC)

30. rész: Véletlen...?

Egy hét telt el az Iroda tagjainak betörése óta. Yumiko egyre jobban kezdte ismét maffiásnak érezni magát, azonban egy dolgot nem tudott kiverni fejéből...

Hogy mi történt, mikor Chuuya-val lerészegedtek. Annyi maradt csupán meg, hogy egy felmosóval táncol tangót, s a rózsa a szájában megszúrja ajkát. Azonban többre nem emlékezett. Mindenesetre, felébredve Chuuya szobájában voltak mindketten... Illetve hárman, mert a szekrényben egy halott is volt, rózsaszín festékkel beborítva, és egy unikornisszarvval megáldva. Egyszóval, az este maga a rejtély maradt, mindkettejük számára. Yumiko magabiztosan haladt a maffia folyosóján, oldalán Sherlock-kal, majd megállva egy ajtó előtt, mély lélegzetet véve, kopogott be, majd meghallva, a "szabad" kiáltást, kinyitva az ajtót, lépett be.

-Hívatott, Ougai-san?- kérdezte Yumiko, megállva a hatalmas terem kellős közepén, és az előtte ülő maffiafőnökre nézett. Egy magasabb emelvényen helyezkedett el a férfi trónra emlékeztető széke, melyről Mori Ougai nézett le az Írónőre rubintszemeivel.

-Yumiko-san, nagyon örülök, hogy kezdesz visszailleszkedni családunkba.- mosolygott ravaszan, és intett a lánynak, hogy jöjjön közelebb.

-Köszönöm, hogy érdeklődik effelől, de úgy érzem, nem emiatt hívatott.- a főnök megrázva fejét kuncogott, majd felállva lépett Yumiko elé, és kezei közé vette arcát.

-Apád helyett apád voltam, és nem tagadom, örülök annak, hogy visszajöttél.- kémlelte az Írónő arcát, és elmosolyodott halványan. Még emlékszik az első találkozásukra, mikor hatévesen elhozta a maffiába, mikor az első gyilkosságát végezte el, és lám, már előtte áll, mint egy érett nő. Ekkor érezte, hogy ő is öregszik. Nem tulajdonított nagy gondot őszülő tincseinek, és az arcán keletkező pár ráncnak, hisz amíg mellette van Elise, nem kell semmiről sem aggódnia. Most azonban szembefordították a ténnyel: Az élet nem áll meg. Folyamatosan csak halad előre, olykor-olykor másokat hátrahagyva. Mikor észrevette a lány értetlen arcát, megrázva fejét, folytatta.- Azonban, jól gondoltad. Lenne számodra egy feladatom. 

Visszalépett trónjához, és leülve arra, intett a bejáró felé fejével, mire a hatalmas tölgyfaajtó kinyílt.

-Hívatott, Mori-sama? -jött be a terembe Chuuya sietős léptekkel, majd ahogy szokás, féltérdre ereszkedve megállt Yumiko mellett. A fekete hajú főnök intett neki, majd felállva pislogott nagyokat Chuuya barátja felé.-H-Hát te? 

- Megbízlak titeket egy feladattal. -Chuuya szemei kikerekedtek, majd a lányra kapta fejét.

-Y-Yumiko-t körözi az Iroda! Nem lenne megfontolt cselekedet őt kiküldeni!- Yumiko megrázta fejét, majd a főnökre emelte tekintetét.

-Chuuya. Ougai-san a régi módszert szeretné alkalmazni.- a mondatra a vezető ravasz mosolyra húzta ajkait, majd térdére támasztva könyökét hajtotta fejét kézfejére.

-Yumiko-sannak igaza van, mint ahogy eddig volt. Nemhiába ő a Consigliére-m.- a barna hajú lehunyta szemeit, és mélyen elgondolkodott. Egy hete nem hllott már a Nyomozóról, sem az Irodáról. Persze, párszor megemlítették őket a bázison, de az megszokott volt. "Csak nem tűnnek fel. Mennyi lenne rá az esély?"-gondolta magában, Chuuya azonban elkezdett ellenkezni.

-Mori-san, Yumiko nem ezért jött vissza a Maffiához! Kell neki még egy kis idő- a lány azonban feljebbtolta szemüvegét, majd elszántan nézett főnökük felé.

-Megcsinálom!

Az ügy lényegében nem volt bonyolult. Egy balga társuk nyomait kell eltakarítaniuk, hogy a Port Maffia ne keveredjen gyanúba. Yumiko belépve az általa oly jó ismert szobába, elmosolyodott halványan. Nem volt tágasnak mondható, azonban ő így szerette. Az összes falrész tele volt könyvekkel, illetve aktákkal, középen pedig az íróasztala, és a széke. Odalépve letette az imént vásárolt, ezúttal csirkés ízesítésű chips-ét, majd leülve asztalához, kinyitotta az ügyről szóló aktát, és figyelmesen kezdte olvasni.