9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

20. Rész - Robbanás..

Layla szemszöge

Hirtelen egy éles fájdalmat éreztem a karomba és a másik masodpercben már a földön feküdtem. Szem héjam lecsukódott és több emlék nem maradt.

-Szóval Layla.. - hallottam hírtelen egy hangos bemondóból. Szemem szinte kipattant ahogy kinyitottam..

Egy székhez voltam kötözve, fejem hátra szorítva.. Nem bírtam mozdulni.. Ez megrémisztett..

-Engedjenek el!! - Üvöltöttem fájdalmamba.

-Persze szívem! Elengedünk amint kapunk pár választ tőled! - hallottam az intéző vigyorgós hangját a bemondóból - rendicsek?

-Nem! - Üvöltöttem egyre dühösebben.

-Tehát! - kezdett bele a nő akaratom ellenére - Az első kérdés..

-AZ HOGY MIÉRT ILYEN KIBASZOTT NAGY KURVA MAGA! - csak úgy pörgött a nyelvem dühömben.

Erőlködni kezdtem mire a kezemen efy amolyan bizsergető érzés futott végig és már is kiszabadultam a fogságból.

-Az őrök már úton vannak, vigyázz nehogy történjen valami.. - mondta gúnyosan az intéző.

-O.. Ugyan én nem azért aggódnék hogy nekem bajom lesz.. - mondtam ördögies hangon.

Az őrök csak ugyan megérkeztek.. Lábam lassan emelkedni kezdett és már lenéztem a fegyveresekre..

-Tehát.. - mondtam a saját hangomnal sokkal eltérőbb hangon - Jöttetek játszani?!

Sorba próbáltak megállítani az őrök én meg persze sorban gyilkoltam meg őket.. Minden egyes őrnél egyre jobban éreztem magamban a sötétséget.. Vagy talán az engem magába ölelő sötétséget.. Egyre jobban és jobban nem bírtam kontrollálni magamat.. Elnyelt a sötétség.. Mikor végeztem az összes fegyveressel még akkor sem változtam vissza.. Aggódtam.. Testem akaratlanul átadta magát a sötétségnek.. Próbáltam ellenállni de nem sikerült.. Már más vagyok.. És talán más is maradok..

Akaratom ellenére emelkedtem újra a magasba és egy csöpp erővel robbanást okoztam, arcom csurom vér.. Lábamon hosszú vágás húzódik.. Kimentem az épületből..

Ötös szemszöge

-Hogy merészelted?! - szorítottam Diego nyakához egy kést. Ha ő képes lett volna megölni a barátnőmet, akkor.. Nos.. Én is képes lettem volna megölni a testvéremet.

-Nyugodj már le! - kezdett Diego gúnyosan mosolyogni - úgy se tennéd meg!

-Igen?! - kérdeztem és még jobban hozzá szorítottam az apró késet a nyakához - Nem tudhatod mire vagyok képes!

Diego nyakán lassan lefolyt egy vér csepp..

-Ötös! - rohant oda Vanya és karjával lerántott Diegórol.

-Ezt nem úszod meg! - szóltam Diego után aki már menekült is ki a szobából.

-Nyugodjatok le mindannyian! Meg kell találnunk Laylát amíg még nem lesz késő! - mondta Vanya mindenkire rá nézve.

-Nekem van egy tippem! - mondtam és már ott se voltam.

Az intéző laborjához teleportáltam ami éppenséggel már romokban havert. O bassza meg.. Elkéstem.. Körül néztem.. Hírtelen megpillantottam a lányt tőlem 20 méterre épp sétált el. Elé teleportáltam.

-Hova sietsz? - kérdeztem mosolyogva.

-Oda ahova te nem! - mondta, nem ő beszélt.. Ez nem ő volt.

-Hát.. Pedig oda jössz ahova én is! - mondtam neki majd már bele is karoltam és húztam magam után..

-Azt mondtam hogy nem megyek veled sehova! - mondta a lány és már is még jobban elnyelte a sötétség.

-De..-akaratoskodtam, de nem sokáig hisz már is a földre rogytam..

A fejembe éles fájdalom nyilalt.. Éreztem hogy a lány csinálja.. Egy csöppnyi megbánás sem volt a látható a fejen.. De tudtam hogy ez nem ő.. Valahol még ő is ott van!

-Lay.. Layla! - mondtam a szemébe nézve - Kérlek.. Hagyd abba!

-N-E-M! - betűzte vigyorra húzva a száját.

Vér ízét éreztem a számban.. Elkezdtem vért köpni, hamar erőm vesztettem, szemem lecsukódott és már csak a lány távozó alakját láttam...