9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

14. Rész

Ötös szemszöge

Bekopogtam a házba. Nem jött válasz. Így hát be teleportáltam.
-Á! - kiáltott fel egy alak a kanapén.

-Gondoltad nem jövök vissza? - kérdeztem gúnyosan - hogy nem bosszulok meg mindent?!

-Egy perc nyugtom sincs.. - motyogta Lucifer.

-Tehát.. Választhatsz! - kezdtem bele a mondandómba - Vagy elmondász mindent Layláról, vagy.. Megöllek!

-Azt se tudom ki az a Layla! - tetette a meglepődötséget.

-Ez esetben, úgy látom az utóbbi opciót választod! - mondtam és már közeledtem felé.

-Jó.. Jó.. Elmondok mindent ha ennyire tudni szeretnéd - kezdett bele. Tudtam hogy azzal a csöppnyi ágyával nem akar meghalni.

-Elmondok mindent egy lányról aki régen itt volt még, nem tudom ő e az.. - mondta az igazságot, láttam rajta.

-Halljam! Nincs időm! - mondtam nyomatékosan.

-A lánynak pusztító ereje van mellyel világokat képes a halálba de egybe a megújulásba vinni - mesélte amit tudott- Mivel már ha minden igaz a ti világotokban bolyong, a napjaitok meg vannak számlálva!

-Hú.. De örülök neki.. - láttam rajta hogy még valamit eltitkol - na folytasd!

-Azonban egy monda szerint van egy fiú aki a lanyt vagy legyőzi vagy pedig megváltoztatja, erről az adott érintett ember dönthet - fejezte be a mondandojat - ennyi volna, most már nyugodtan aludhatok abban a tudatban hogy nem fog meggyilkolni az éjjel egy pszyhopata?

Gúnyolódott.

-Talán! - mondtam majd maradék erőmet össze szedve vissza ugrottam a mi vilagunkba. Ami lassan talán a pusztulás markába kerül..

Szörnyű volt ebbe belegondolni. Abba meg megszörnyűbb hogy talán Layla fogja a világot a pusztulásba vinni... Még kell találnom azt a fiút.. Tudnom kell hogy állítsam meg Laylát.. Ha ő az.

Layla szemszöge

Felkeltem és átmentem Ötös szobájához. Benéztem és pont akkor érkezett meg. Erejével valahova elment majd vissza jött. Valamin nagyon töprengett. Kíváncsi voltam vajon mi lehet az a dolog..

-Mit csinálsz? - kérdeztem ahogy kinyitottam az ajtót.

-Semmit - nézett rám.

-Valamiből kihagysz! Mondd már el magát az! - mondtam neki.

-Nem akarom - mondta Ötös.

-Ezek szerint nem bízol bennem.. - mondtam rá nézve.

-Layla, én bízok benned de.. - kezdett bele a fiú de én már ott is hagytam a szobájában.

Nem tudtam mi lehet annyira fontos hogy nekem se mondja el.. Nem szerettem ha valaki titkolózott előttem. Bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót.

Pár perc múlva kopogtak, nem válaszoltam. Nem volt kedvem..

-Hát jó.. Csinálhatjuk másképp is - hallottam Ötös hangját az ajtóban.

El is felejtettem hogy mindegy hogy bezárom e az ajtót mert az akit most a legkevésbé szeretnék hallani így is úgy is be tud jönni... És be is jött én a szoba közepén álltam és csak néztem rá.

-Menj ki! - mondtam azonnal.

-Addig nem megyek el amíg el nem mondhatom hogy hol voltam. - közölte velem majd egyre közelebb jött hozzám.

-Nincs kedvem most beszélgetni! - mondtam a szemébe nézve.

-Ki mondta hogy beszélgetni szeretnék? - kérdezte vigyorogva.

O.. Istenem.. Ebből semmi jó nem lesz.