9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

12. Rész - Ez Így Nem Lesz Jó..

Layla szemszöge

Dylan elment. És ahogy láttam ez Ötöst nem feltétlen zavarta.. Nem értem miért volt ilyen féltékeny, legalább is nekem annak tűnt.

-Te féltékeny lettél volna az előbb? - bukott ki belőlem vigyorogva a kérdés.

-Mi?! Tudod mikor! - hazudta Ötös.

-Hát akkor megyek és megismerkedek új fiúkkal is! - nevettem.

-Nem mész sehova! - mondta Ötös szigorúan.

-Hah.. Én mondtam hogy az vagy! - mondtam.

-Jó.. Talán - vallotta be Ötös.

-Talán?! Az előbb, ha szemeddel ölni tudnál akkor Dylan már hallott lenne, pedig csak beszélgettünk! - mondtam és a vigyor az arcomrol még mindig nem tűnt el.

-Hagyál! - szólalt meg végül Ötös tettetett sértetségel.

-Nem foglak addig hagyni amíg be nem vallod! - mondtam.

-Úgyse fogom bevallani! - mondta most már Ötös is vigyorogva.

-Hát jó - mondtam végül és mentem volna a szobámba, de Ötös elém tette a kezét és nem engedett - Ah.. Had menjek már!

-Addig nem, amíg.. - kezdett bele Ötös majd közelebb húzott magához és megcsokolt.

-Most már mehetsz! - mondta miután elengedett.

-Kössz! - mondtam.

-Elmegyünk kávézni? - szólt még utánam.

-Most vettem kávét, de felőlem! - úgysincs jobb dolgom. Meg alapból miért is nem mennék el Ötössel kávézni?

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

-Na? Megyünk? - kérdeztem miután újra a nappaliban voltam.

-persze! - mondta Ötös és kezemet megfogva sietős léptekkel húzott az ajtó felé.

Mikor oda értünk a kávézóba kevés hely volt ahol elfertunk volna ezért én Ötöst oda vonszoltam egy lányhoz aki egyedül ült ott.

-Szia! Leülhetünk? - kérdeztem kedvesen a lánytól.

-Igen persze! - mondta és mosolyomat viszonozta. Én leültem a lány mellé, Ötös pedig elém.

-Layla vagyok! - mutatkoztam be neki.

-Én Ana! - mondta mosolyogva és kortyolt egyet az előtte lévő teából.

Ötös csak csendben ült és hol rám hol Anára nézett, láttam rajta hogy unja magát. Hamar kihoztak a mi rendelésünket, én az egészet végig beszéltem az újonnan megismert lánnyal.

-Layla, nem megyünk vissza? - kérdezte Ötös.

-De mehetünk, egy pillanat! - mondtam majd gyorsan elkertem Ana számát hogy hátha tudnánk máskor is találkozni.

Ötös szemszöge

Már menni szerettem volna. Laylával szerettem volna lenni, kettesben.

-Miért baj hogy másokkal is barátkozok? - kérdezte Layla - Legalább is a nézésedből ezt szűrtem ki.

-Csak.. Nem akarom hogy aztán mással legyél mint inkább velem! - mondtam az igazságot..

-Nem foglak magadra hagyni! - mondta a lány, sejthette mire céloztam az előző mondatommal.

A hazafelé vezető úton már csak csöndben sétáltunk. Szorosan fogtam a lány kezét mintha féltem volna hogy bármelyik pillanatban elmegy. Egyszerűen csak nem akartam őt elveszíteni. Hogy féltékeny voltam e?.. Talán, de ez ezzel jár. Már az ajtó előtt voltunk mikor Layla megtorpant. Szemei sötétbe borultak. Kezemet elengedte... Furcsán nézett rám.

-Ne érezd magad biztonságban mellettem! - mondta olyan rekedtes hangon mintha valami megszállta volna.

-Hé! Layla nyugi! - mondtam remegő hangon.

-NEM VAGY BIZTONSÁGBA! - dörögte a lány... Ez nem az ő hangja.. Nem ő beszélt..

-LAYLA! TUDOM HOGY OTT VAGY! KÉRLEK GYERE VISSZA! - üvöltöttem a lánynak de csak meglendítette a kezét és én a ház falának csapódtam.

Nem tudtam felfogni hogy mit is csinál. Fejemet bevertem a falba éreztem ahogy a vér végig folyik a nyakamon.. Szememet alig bírtam nyitva hagyni. Lassan elmosódott előttem a világ...

Layla szemszöge

A sötétség átjárta testemet... Egyik pillanatról a másikra elnyelt. Átvette felettem az irányítást.. Nem tudtam ellene küzdeni.. Olyan hírtelen történt minden hogy már csak egy érzés fogott el.. A pusztítás.. A lelkem egy része könyörgött a testemnek hogy hagyja abba, úgy éreztem mintha egy sötét burokban lévő lány lennék ahonnan nem tudok kitörni... Távoli hangként hallottam ahogy Ötös próbál nyugtatni.. Nem sikerült neki... A sötétségé lettem.. Ez ellen nem tudtam mit kezdeni. Éreztem ahogy körülöttem szél keletkezik.. Tárgyakat kap a magasba.. Talán én csináltam.. Talán nem... Majd olyan hírtelen ahogy jött, ment is. Földre rogytam.. Kapkodtam a levegőt mint ha valaki az előző másodpercben még folytogatott volna. Nem érdekelt hogy én hogy vagyok oda szaladtam Ötöshöz, eszméletlenül feküdt..