9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

8. Rész - Lehetetlen Is Történhet

Layla szemszöge

Mikor felkeltem fejem Ötös mellkasán pihent már. Felültem, kinyújtóztattam végtagjaimat majd az alvó Ötösre néztem. Kisimult arcbőre kiemelten vonásait. Cuki volt. Ránéztem az órára. Már hát óra volt. Jó sokáig aludtam. Lementek halkan és elkezdtem magamnak egy kávét csinálni.

-Mi van este buliztok Ötössel vagy mi? - kérdezte Allison ahogy oda állt a pult túl oldalára.

-Ja persze, egy bárba megyünk ahol táncolni is lehet - gúnyolódtam majd mind ketten elkezdtünk röhögni.

-Na nekem mennem kell mint mondtam egy bálba, Klaus itthon marad, vigyázzatok rá! - Mondta Allison halál komolyan.

Előszőr csak azt hittem hogy viccből mondja azt hogy vigyázzunk Klausra, aztán rájöttem hogy nem viccel. Ha jobban bele gondolok Klaus olyan mint egy nagyra nőtt csecsemő, legalább is ezalatt az 1-2 nap alatt amíg itt voltam ezt feltételeztem róla. De szerintem a többiek se voltak vele más képp.

-Hát te meg? Reményekedtem benne, hogy amikor félkelsz, legalább mégvársz - hallottam Ötös hangját mögülem.

-a kávé ide vonzott! - mondtam egy grimasszal az arcomon.

-és én nem vonzottalak vissza? - kérdezte Ötös és a hangjából hallottam hogy mosolyog.

- Csak akartad volna! - mondtam majd elkezdtem a kávémat kortyolni.

Csöngettek.

-majd én! - mondtam Ötösnek és már rohantam is kinyitni.

-Szia! - köszönt egy rohadtul ismerős ősz hajú nő.. De honnan ismerném?

-Om.. Jó napot? - mondtam - segíthetek?

-Ötöshöz jöttem! - mondta egy hatalmas vigyort szét terítve az arcán - van egy kis elintézni valónk..

Beengedtem a nőt, őt követte 3 fegyverrel felszerelkezett férfi akiket eddig észre se vettem. Leült a nő az asztalhoz.

-na és holvan Ötös? - kérdezte.

-nem tudom, az előbb még itt volt-mondtam az igazat.

Ötös hírtelen mellém teleportalt egy késsel a kezébe.

-beszélgetni akarsz? Intézzük el máshogy! - mondta Ötös és egy nagy vigyor terült szét az arcán, amolyan pszichopata vigyor.

Megrémisztett ahogy az egyik fegyveres ember mögé teleportal és azt a konyhai kést telibe bele szúrta. Azzonal hányat vágódott a férfi. Siettem a telefonhoz hogy felhivjam Allisont. De mikor már hívtam volna egy erős kéz ragadott meg.

-Hé!! Engedjen! - üvöltöttem.

-AZT MONDTAM ENGEDJEN EL! - sikítottam haragomban.

Testem elernyed. Ereim megduzzadnak. Szemem feketébe borul. Haragom elönt mindent. Lassacskán kitörök a férfi kezéből mire ő furán néz rám vissza. Én a földön a férfi a magasban. Hirtelenjeben elöntött haragommal azt kívánom bár meghalna, mire alig gondolom ezt, nyaka kitekeredik szemei kiguvvadnak, majd holtan rogy le a földre. Testem és lelkem már újra a régi
meglepődve ámbár egyben félve nézek az előttem elterülő holttestre.

Ötös szemszöge

Mindkét fickót megöltem de az egyik szemem elől tévedt. Az intéző táskájával együtt semmi nyomot eltűnt.
Kutatom tekintetemmel Laylát. Közbe magamon is végig nézek. Az arcom tiszta vér, kezem mintha holmi piros festékbe nyúltam volna. Nem akartam újra ölni mint régen, meg akartam változni. De ugyanakkor jó érzéssel töltött el az hogy valakibe újra bele szúrhatok akár egy konyhai kést. Tudom sokan őrültnek tartanak, de... Ez vagyok én.. Csupán egy pszichopata.
Miközben ezen agyaltam meglattam Laylát. Soha nem láttam még ennyire felbosszantva. Szeme feketévé vált. Az egyik férfit a magasban tartotta majd erejével hirtelen kitörte a nyakát. Ügyes húzás.. Gyors halál.

-Layla! - rohantam azonnal oda hozzá.

Sziasztok! Ma még pár résszel készülök nektek addig is kellemes időtöltést c: