9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

2. Rész-sok minden közös bennünk

Lyla szemszöge

-Mi az? - kérdeztem Ötöstől ahogy megpillantottam meglepett arcát.

-tudod.. Én képes vagyok teleportalni és idő síkokban ugrálni-mondta bizonytalanul.

-ez.. Ez tényleg igaz? - kérdezte Vanyara pillantva, mire ő egy bólintással jelezte.

Ötös oda ment Vanyahoz, és kérdezett tőle vmit mire a lány bizonytalanul bólintott egyet. Majd Ötös megfordult és vissza jött hozzám.

-van kedved velem jönni? - kérdezte tőlem fél oldalas mosolyra húzva a száját.

-O.. Persze-feleltem bátran.

Ötös megfogta a vállam. Bizsergető érzés fogott el.. Fura.. Majd már is egy szobába találtam magamat. Ötössel.

-szóval meselj.. Hogy kerültél ide? - kérdezte miközben leültetett egy ágyra.

-erős fény jelent meg és arra eszméltem hogy már egy másik idő síkban találtam magam.. Az az itt-mondtam.

- Itt maradhatsz nálunk ha akarsz-mondta Ötös.

-de nem akarok zavarni.. - mondtam őszintén

-nem zavarnál, legalább is engem! - mondta Ötös vigyorogva.

-még átgondolom-mondtam. Nem szívesen alszok idegeneknél. De Ötösben megfogott valami.. Egyszerűen nem tudom mi de valahogy más volt..

Ötös szemszöge

Mikor felajánlottam neki hogy aludjon itt nálunk egyszerűen konkrét szavakkal ráerőszakoltam volna hogy maradjon itt. Szerettem volna ha itt maradna. Mindent megfogok tenni hogy maradjon. Kell nekem egy társ.. Minden értelemben! Pláne egy olyan aki még meg is érti a idő síkok közötti ugrálásokat. Először érzem úgy hogy szükségem van valakire.. Rá.. És talán neki is szüksége van rám..

-remélem igent mondasz! - böktem ki végül mosolyogva.

-jó.. Maradok! - mondta a lány.

Szívem szerint hangosan üvöltöttem volna egyet, vagy legszivesebben átöleltem volna. De nem tettem... Nem csinálhatom azt magammal hogy egy olyanba szeretek bele aki felém nem táplál semmit se.. Ezért is jó Dolores, azt képzelem amit hallani akarok. Igen, sokan őröltnek tartanak emiatt. De félek szerelembe esni.. Úristen Ötös miket képzelsz már?! Viaskodtak újra belső éneim.

-valami baj van? - kérdezte Layla mire én kizökkentem gondolat meneteimből.

-nem dehogy-mondtam nagy hirtelenjében.

-gyere menjünk le a többiekhez! - mondtam

-többiek? - kérdezte furcsa arccal a lány.

Mire én csak karon fogtam és elkezdtem lefelé húzni. Nem érdekelt az hogy mit is reagál arra hogy karon fogtam, egyszerűen örültem.

Ez most nem lett annyira hosszú rész de remélem tetszik eddig, ma még készülök eggyel 😌❤️