9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

4. Rész

Layla szemszöge

Nem tudtam mit kezdeni azzal hogy csak nézem Ötöst ahogy lehajtott fejjel gondolkodik... Az érzelmeim eluralkodtak felettem. Megöleltem. Nem számított hogy vissza ölel e. A másodperc vonzalma vont maga után, így hát tettem amit a szívem sugott. Vissza ölelt. Ebben a pillanatban bármeddig maradtam volna.

-Haza jöttek a többiek! - nyitotta ki nagy lendületben az ajtót Allison, mire mi mint madarak mikor valaki közeledik szét rebbentünk.

Allison lekullogott. Mi egymásra néztünk Ötössel, mire a fiú a fejével az ajtóra bökött jelezvén hogy menjünk.

-Sziasztok! - köszöntem amint leértünk - Layla vagyok!

-K.. K.. - mondta egy soványabb fiú- Hé, haver mi is a nevem? - nézett kérdőn a mellette álló termetesebb férfira.

-Klaus, te hülye.. - válaszolt a másik.

-Ja tényleg! - mondta Klaus - Néha az embernek csak úgy kimennek a fejéből a dolgok... Huss..

-Luther vagyok! - mondta a termetesebb férfi- vele ne törődj, egy picit be van állva..

-hogy.. Én??.. Beallvaaaa-kezdett el röhögni Klaus, majd hírtelen abba hagyta- Mit is jelent az hogy beallvaaa?

Jesszus, kész őrültek háza van itt.

Ötös szemszöge

Jajj istenem.. Ha tehetném most azzonal kinyírnám ezt a beállt parasztot..

-Milyen szép kislányyy - húzta el a szavak végét, majd Laylara mutatott.

Ebben igaza volt, gondoltam.

-Megb...-kezte az új mondatát Klaus

-Klaus! Kuss! - szóltam rá, nem akartam hogy szar benyomást keltsen rólunk..

-Gyere Layla-szóltam végül majd mindketten felmentunk a szobankba

-jó éjt - mondta a lány

-jó éjt - mondtam köszönés képp.

Majd az éjszaka csendbe borult és már csak a csillagok ragyogtak az égen. Lassan egy új nap vár ránk ami ki tudja mit rejthet.