9-es, Pokolból származó angyal / Befejezett/

3. Rész - Érzések

Layla szemszöge

Újra.. Ugyan az a bizsergető érzés keltett hatalmába mint Vanyánál. Nem tudom ezt mihez hasonlítani. Ahogy belém karolt, egy számomra új érzés jelentkezett. Ahogy ezen töprengtem szinte észre se vettem hogy már leérkeztünk a többiekhez.

-Sziasztok! - köszöntem

-szia, biztos te vagy Layla! Engem Allisonnak hívnak!-köszönt egy szinte tökéletes kisugárzást keltő kb 25-30 éves nő. Gyönyörű mosolyát megrebegtette előttem is.

Hírtelen egy kés repült el a fejem mellett alig pár milliméterre. Nagyon megilyedtem.

-Te meg ki vagy? - jött oda hozzám mogorván a kés tulajdonosa.

-ő Layla-mondta helyettem Ötös - máskor ha lehet ne egy késsel köszöntsd...

-és pontosan miért is van itt? -kérdezte

-szüksége volt valakire-mondta Ötös, és ez a mondat meglepett, ezek szerint bizhatok benne?

-ja persze, Laylanak biztos egy elmebeteg gyilkosra van szüksége-mondta-amúgy Diego vagyok..

-Majd én elődöntöm kire van szüksége, és kinek segítek jó?! - vágott vissza Ötös elég félénken. Mintha relytegetne valamit.

-A többiek nincsenek itthon? - kérdezte Ötös

-Klaus elment vmi discoba, de megigerte hogy nem fog betépni, tudod mikor tartja a szavát ahhoz hogy nem tép be.. Luther meg boltba ment- válaszolt Allison Ötös kérdésére.

-hát jó.. - mondta Ötös- Gyere Layla.

-megyek - válaszoltam majd utána indultam.

- Ez lesz a te szobad, ha bármire szükséged van szólj! - mondta Ötös barátságosan.

-oké! - mondtam.

Ötös kiment. Alig telt el tíz perc mikor atmentem a szobájához és bekopogtam.

-gyere-mondta kurtán, bementem.

-Kérdezhetek valamit? - kérdeztem azonnal a lényegre törve.

-persze-mondta egy kicsi gyanakvassal az arcán.

-Mire utalt Diego lent mikor azt mondta hogy "elmebeteg gyilkos vagy"?-kérdeztem idézve Diego szavait.

Ötös szemszöge

Ezzel a mondattal egy fájó pontra tapintott. Elakartam neki mindent mondani, de ugyan nem tudtam bizhatok e benne. De hazudni se akartam. Csessze meg ez a kibaszott világ hogy mindent elront...

-Diego sok mindent mond.. - kezdtem bele úgy hogy valamennyire kifejtsem a valóságot - a múltra gondolt..

-értem - mondta könnyedén.

-tudod.. Nem szívesen beszélek erről- vallottam be végül.

-megértem- mondta majd oda jött hozzám és szemeit mélyen az enyémekbe furta-De figyelj.. Anyitt segítettél, szóval ha beszélgetésre van szükséged az a legkevesebb tőlem hogy meghallgatlak és próbálok segíteni túl lenni rajta!

Mondta őszintén. Azok a Tengerkék szemek...elhomajosított előttem mindent. Szemei megbízást és értelmességet tükröztek. Ah.. Bármelyik pillanatban tudnám nézni..

-köszönöm-nyögtem ki végül nagy nehezen.

Sziasztok! Remélem mindenkit jó érzéssel tölt el az ha megszakíthatja a kapcsolatot a külvilággál, és minden gond eltűnik mikor egy számára élvezetes könyvet olvashat 🥰