Ragadd Meg A Pillanatot [FORDÍTÁS] I FELFÜGGESZTETT

6. Találós Kérdés

Gyermekkor. 

Életünk azon szakasza, ami mindig akkor halványodik el, mikor a leginkább szükségünk lenne rá. Az időszak, ami mintha csukott szemmel telne el. Az időszak, amikor lazára nyúzzuk a ruhánk ujjait, úgy téve mintha nem lennének karjaink. Az időszak, amikor még attól tartottunk, ha magvakat eszünk, egy fa fog kinőni a gyomrunkban. Az időszak, amikor a tv-t nézve aludtunk el, de mire felébredtünk már valaki az ágyunkba cipelt minket. Amikor nagyon lassan csuktuk be a hűtőajtót, csak hogy meglássuk az oltódó villanyát. Amikor azt hittük, a hold követi az autónkat, és ezzel a gondolattal máris egy kétségbeejtő és szánalmas világban találtuk magunkat. Majd egyszer csak sebekkel és horzsolásokkal az egész testeden találod szembe magadat azzal a vadállattal, amit nem lehet megszelídíteni: a valósággal.

12 évvel ezelőtt

Susogás gyenge zaja visszhangzott az üres folyosón, ahogy az öt éves kislány finoman lapozott egyet vastag könyvében. Sötét, barna színű szemei kitágultak csodálatában, amikor egy számára ismeretlen szót látott meg a következő sorban. Alaposan megszámolta a szótagokat az ujjain, majd elégedetten elmosolyodott. Az ölébe tette a könyvét, és a mellette ülő nőhöz fordult.

- Yui-san. - suttogta a pici lány. - Mi az az apa? 

Az említett nő elmosolyodott, és félresöpört a kislány arcából néhány csokoládé színű hajtincset. - Egy olyan személy, aki öszintén törődik veled.

A kislány erre pislantott egyet és szemeit a nő szemeibe fúrta. - Akkor te egy apa vagy? - faggatózott tovább.

A cseléd felnevetett. - Nem, Claire-kun, a cselédek nem lehetnek apák. - felelte mosolyogva.

Claire összeráncolta a szemöldökét értetlenségében. - Szóval az apa egy fiú, mint Lucas? 

- Igen. - bólintott Yui. - Csak kicsit idősebb.

- Nekem van apám? 

A nő erre is bólintott egyet.

- Akkor látni akarom őt. Közölni szeretném vele, hogy én is törődöm vele. - ragyogtak fel a kislány szemei.

A cseléd mosolya lassan elhalványodott. - Nem láthatod őt, mert az apád beteg.

A kislány arca grimaszba torzult. - És volt már orvosnál? Mondd meg neki, hogy nem kell félnie tőle, az oltás csak egy picit szúr.

Yui egyetértően bólogatott. - Mindenféleképpen tudatom vele. - majd elvette a kislány öléből a bezárt könyvet. - Befejezted az olvasást, Claire-kun? - próbálta terelni a veszélyes vizekről a témát a cseléd.

- Igen. - nem sokra rá Claire még hozzátette: - Yui-san, miért nem mehetek be az étkező melletti könyvtárba?

A nő sóhajtott egyet. - Mondtam már Claire-kun, Ingrid asszony megtiltotta.

A kislány erre ajakbiggyesztve összefonta karjait a mellkasa előtt.  - Ő nem kedves, tegnap rám üvöltött.

Yui gyengéden megpaskolta a kislány fejét. - Nem szabad ilyet mondani. Most pedig térjünk vissza a leckédhez. 

- Tudod, én egy kisbaba sírását hallottam tegnap. Hazudtál nekem. Láttam is a kisbabát tegnap sétálni. - mormogta Claire.

- Mégis mivel tudnálak rávenni, hogy végre folytassuk a tanulást? - Kérdezte a cseléd elképedéssel a hangjában. A kislány iránt érzett szeretetet egyértelműen látni lehetett a szemében.