Ezt felvetted?

II.

– Nem tudom, fiúk, melyikőtök fogja kifizetni a fényképezőt, ha leejtitek lökdösődés közben.

– Elnézést – tette vissza Erik a helyére a gépet, majd amint a biztonsági őr arrébb sétált, mosolyogva felsóhajtott. – Be kell vallanom valamit, Nándi.

Nándi ajkai elnyíltak, beszélni készült, és Erik érdeklődően megemelte az egyik szemöldökét, de a fiú végül csak elmosolyodva megingatta a fejét.

Kár – gondolta magában. Élvezte Nándi megszólalásait, könnyebben el tudott vele beszélgetni, mint az elmúlt időben bárkivel.

– Na, mit? Mégis félsz a szellemektől? – kérdezte mosolyogva végül. Azért szívesen meghallgatta volna a másik viccet is, amit magában tartott.

– Dehogy félek – rázta a fejét nevetve. – Mondtam már, hogy nem könnyű megijeszteni, sosem futok fel a lépcsőn, miután a földszinten lekapcsoltam a lámpát!

– Szóval azt akarod elmondani, hogy pszichopata vagy – bólogatott.

– Ha te mondod, kukkoló – veregette meg Nándi vállát, majd elindult kifelé. – Arra számítottam, hogy kicsit olcsóbb kamerák is lesznek, de most el kell halasztanom ezt a vásárlást.

Nándi lassan követte, és összevonta a szemöldökét.

– És mi lesz addig a szellemekkel? Hagyod őket, hogy bizonyíték nélkül kísértsenek?

– Kénytelen leszek – vont vállat mosolyogva. – Ha valami nagyon fontos történik, ott lesz a telefonom!

A fiú egy ideig hallgatott, ahogy kimentek az üzletből, és Erik hirtelen nem tudta eldönteni, hogy mi az oka a nagy csendnek. Talán tényleg elpazarolta volna Nándi idejét?

– Használhatod addig az én gépemet – szólalt meg végül a fiú.

Erik szélesen elmosolyodott, és gondolatban megveregette a saját vállát. Ha őszinte akart lenni, amióta Nándi nem tiltotta le a huszadik üzenete után, amiben a paranormális jelenségekről beszélt, az volt a célja, hogy belevonja őt is a szellemvadászatba. Egyedül elvégre nem lett volna annyira jó, nem igaz? A barátnője, Gréta sosem egyezett volna bele – nem lett volna rá ideje a tanulás miatt –, a barátai pedig mind Pesten éltek.

– Komolyan?

– Persze, végül is hamar át tudom vinni, ha kölcsönkérnéd. Csak írj, ha van valami, és már megyek is!

***

A szellemek, mint akik megérezték, hogy a lebukás veszélye fenyegeti őket, úgy döntöttek, hagyják Eriket a várakozásban szenvedni. Pedig Erik becsületszavára legyen mondva, erősen próbálkozott, hogy feldühítse őket: nyitva hagyta éjszakára az ablakját – cserébe egész héten köhögéssel és torokfájással küszködött –, rágyújtott a szobájában – viszonzásul az anyja összeveszett vele, amiért újból rászokott a dohányzásra –, és egyszer még fel is lesett éjszaka a padlásra.

És mégis, semmi sem történt. Erik nem tudta, szellemek valójában léteznek-e, de abban biztos volt, hogyha köztük élnek, akkor a házukban lévők azt a feladatot kapták, hogy kicsesszenek vele. Péntekig nem hívhatta át Nándit, és még azzal sem halogathatta a tanulást, hogy videókat nézzen sakkmeccsekről – nem mintha ismerte volna a sakk szabályait –, mert az internetük felmondta a szolgálatot néhány napig, ez pedig a villanykörtés incidensük után csak és kizárólag az ő művük lehetett.

Aztán, pénteken már nem tudta türtőztetni magát, és írt Nándinak:

„van egy ötletem."

„Na?" – érkezett pár másodperccel később a válasz.