Ezt felvetted?

XIV.

Nándi nem tudta kiverni a fejéből a péntek estét. Annyira nem, hogy végső elkeseredésében mindennel megpróbálkozott, hogy elterelje a gondolatait – még azzal is, hogy elhitte, a papíron a poharat egy szellem mozgatja, és nem Erik szórakozik vele.

– Miért kísértesz ebben a házban? – kérdezte Erik a lapra szegezve a tekintetét.

Nándi összevont szemöldökkel figyelte, mozdul-e a pohár. Már eltelt pár perc azóta, hogy a szellemük lebetűzte a melatonint, de hiába hangzott el újabb kérdések tucatja, választ egyre sem kaptak. Már pedig a mozdulatlanságban, Erik légzését hallgatva és forró bőrét érintve nehéz volt nem visszagondolni a péntek estére.

Nándi elszántan feltűrte a pulcsija ujját, majd visszahelyezte az ujját a pohár aljára, és előrébb dőlt.

– Miért nem válaszolsz a kérdéseinkre? – vonta kérdőre a szellemet.

Erik felpillantott, amikor az üveg útnak indult.

– Úgy néz ki, az hat rá, ha szigorúak vagyunk – súgta.

Nándi kihallotta Erik hangjából, hogy mosolyog, de nem pillantott a fiú ajkára. Az veszélyes territóriumnak számított.

– Vagy lehet, most betűzi le, hogyan fog megölni minket – tippelt Nándi.

Erik felnevetett, de válasz helyett a zsebébe nyúlt a hangosan rezgő telefonjáért. Nándi bőre úgy tűnt, elfelejtette a forróság fogalmát, amint Erik ujja nem simult többé az övéhez. Egyből megcsapta a szobát uraló hideg, alkarján a szőrszálak katonás sorban meredtek az égnek.

Nándi vetett egy gyors pillantást Erikre. A fiú szeme összevissza járt a képernyőn, de Nándi nem tudta elég ideig figyelni ahhoz, hogy eldöntse, miről árulkodnak a ráncai. A pohár gyors tempóban haladt az első betű felé, így Nándi ismét ráirányította a figyelmét, mielőtt mindketten lemaradtak volna a válaszról.

A betűk lassan összeálltak egy szóvá: N-E-M. Nándi lemondó sóhajára már Erik is felkapta a fejét, és amikor visszahelyezte az ujját az üvegre, az újra megindult. A válasz nemsokára teljesen összeállt: N-E-M É-R-I M-E-G.

Nándi összevont szemöldökkel dőlt hátrébb.

– Miért nem éri meg? – Erik még nem adta fel a próbálkozást. – Akarsz valamit cserébe?

Az üveg lassan, de megmozdult az I betű felé.

– Eliza írt? – törte meg a csendet Nándi, és Erik telefonja felé biccentett.

A pohár megállapodott a második betűn. G.

– Hm? – kapta fel Erik a fejét, majd a mobiljára lesett. – Ja, nem. Gréta volt az.

Nándinak kiszorult az összes levegő a tüdejéből. Gréta említése nem jelentett jót, Nándi agyában máris elindult egy asszociációs játék: Gréta; Erik azért akart szünetet tartani, mert lehet, mással akar lenni, aki nem feltétlen lány; péntek este a kocsiban; Erik lehelete a bőrén; az ujjai a hajában...

Nándi aprón megrázta a fejét, hátha ezzel kitisztulnak a gondolatai, és inkább újra a pohárra koncentrált. A pénteki úgysem jelent semmit, ha Gréta újra felbukkan a színen – dorgálta magát.

– Csak – köszörülte meg a torkát Erik, ahogy Nándi tekintetét kutatta – megkérdezte, hogy nincsenek-e meg a biológia jegyzeteim egy anyagból, mert az ő tanáruk rosszul magyarázta el, mi nem...

– Nem azért kérdeztem – vágott gyorsan közbe Nándi, ahogy megvakarászta a tarkóját. – Nem tartozol nekem magyarázattal.

Erik a pohárra lesett egy másodperc erejéig, amíg az megállapodott az E betűn, majd visszanézett Nándira.