LAKÓTÁRSAT KERESEK!!!
Pénzügyi problémák miatt 18 éves gimnazista keres hasonló korú fiatalt lakótársnak a Széll Kálmán térhez és a Délihez közeli, negyedik emeleti bérelt lakásába. A költségeket persze feleznénk, ezért előnyös ha dolgozol.
-2 hálós...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
troye sivan - the good side
───── ⋆⋅☆⋅⋆ ─────
Renjun még mindig nem tudta túltenni magát a dolgon.
-Sose láttam még fiút ilyen szerelésben - magyarázta a vele szemben ülő lánynak, akivel együtt zötykölődött a hatvanegyes villamoson.
-És ez csak egy dolog - folytatta, feltolva barna keretes szemüvegét az orrára - Ki a fene iszik capucchinót nyolc extra espresso shottal?
-Valaki aki nem akar sokáig élni - húzta el a száját a vörös hajú, kisimítva egyenruháját, amikor leszállni készültek a végállomáson.
-Na ez az! Elgondolkoztam rajta, hogy engedélyt kell-e kérjek az ÁNTSz-től egy ilyen kávé elkészítéséhez.
-De mivel a fiú cuki volt, megcsináltad neki - vágta rá a lány, nyelvet öltve Renjunra, akinek hirtelen minden szín kifutott az arcából.
-Nóri! - kapott osztálytársa felé, hogy betapassza annak cserfes száját - Muszáj ezt ilyen hangosan?
-Amúgy meg nem volt az esetem - mormogta, rémülten tekintve körbe az utcában, mintha tartott volna attól, hogy bárki kihallgatja őket.
-Jól van, ne haragudj - mondta, s karon ragadta Renjunt, hogy fölrántgassa az iskolájukba vezető széles szürke lépcsősoron, aminek a tövében több fiatal is gyülekezett már; voltak, akik utolsó szál cigijüket szívták el, mielőtt bementek volna, mások pedig távozni készültek, táskáikban a frissen átvett nehéz tankönyvekkel. Mindenki arca hasonlóan melankolikus ábrázatot öltött, és a késő augusztusi meleg minden fiatal szívét megfacsarta egy kicsit - még Renjunét is, akinek alapjáraton semmi problémája nem volt a tanulással.
Most mégis egy fokkal nehezebb léptekkel haladt végig a jól ismert folyosókon, követve Nórit, aki szinte már rohant a tornacsarnok irányába, fájdalmasan rángatva a kínai fiú karját.
-Hé, hé, lassíts már egy kicsit - nyűglődött - Hát ilyen bánásmódot érdemel az, aki alig egy hete jött haza?
-Renjun, ezt a kifogást azóta hallgatom tőled, hogy a koli holnaputáni nyitásáig lecsöveltél nálunk, kitúrva engem a saját ágyamból.
-Nem tehetek róla, hogy a szüleid kedvelnek engem. Na, ne szaladj már! - a tesiöltözők előtt megelégelte a sietséget, és lecövekelt, megállítva ezzel Nórit is, aki felháborodottan fordult oda hozzá.
-Éppen téged próbállak menteni, te szerencsétlen - fújtatta, majd nemes egyszerűséggel belökte Renjunt az egyik öltözőbe, megállva annak ajtajában, hogy hallgatózzon. A sötétkék inges fiú is hasonlóan tett, rátapasztva fülét a vékony falapra. Hangosan dübörgő léptek jelezték egy társaság közeledtét.
