LAKÓTÁRSAT KERESEK!!!
Pénzügyi problémák miatt 18 éves gimnazista keres hasonló korú fiatalt lakótársnak a Széll Kálmán térhez és a Délihez közeli, negyedik emeleti bérelt lakásába. A költségeket persze feleznénk, ezért előnyös ha dolgozol.
-2 hálós...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
kispál és a borz - húsrágó hídverő
───── ⋆⋅☆⋅⋆ ─────
Renjun megtanulta értékelni az apró pillanatokat.
Már nem azért, mert nagyobb események nem történtek volna az életében, hiszen ő is utazhatott szünetben külföldre, járt koncertekre, volt hatalmas tizennyolcadik születésnapi bulija (bár ő az ott lévők felét nem ismerte, és Nóri erőltette az ötletet), megtapasztalta milyen az első nyelvvizsgabizonyítványát a kezében tartani, ugrott már fejest tengerbe, tudja milyen érzés szép virágokat kapni a második randin, számolt már el kiabálva nulláig december legutolsó napján, borult már össze sírva családtagjaival, amikor szülei bejelentették, hogy fél év különlét után újra összeházasodnak.
De ezekben a helyzetekben is a kisebb dolgok számítottak - Renjun inkább figyelte édesanyja mosolyának ragyogó görbületét, azt a csiklandozós érzést, amikor az ember landol a repülőgéppel, a szilveszteri pezsgőspoharak összekoccanásának kórusát, a félig meghagyott tortaszelet mellé kiszóródott konfettit, szerelme hátán a kisgöncölt kirajzoló anyajegyeket, a kávé összetéveszthetetlen illatát munkahelyén, a szelet, ami összeborzolta haját, ha nyitva volt a villamos ajtaja, a rejtélyes foltokat fehér ingjén egy eseménydús nap végén.
Szeretett elveszni a részletekben.
Aznap is, a szigeten egy pokrócon ülve a partot beterítő köveket figyelte, ahogy becsapott alájuk a víz. Magasan volt a Duna.
-Ezt nem értem - a mellette ülő, sötét hajú fiú terelte el figyelmét a koszos habokról. Oldalra pillantott, s gyorsan belenézett a versbe, amit Chenle tartott felé.
-Elmondom negyedjére is, nem muszáj érteni, úgy is érezheted, hogy miről szól - magyarázta, majd óvatosan kivéve a másik kezéből a kötetet lapozott párat.
-Látod? Nem kell, hogy legyen háttértudásod, ha elkezded olvasni, és elkapod a lendületet, akkor visz magával a vers, és megérzed a monotonságát, az ismétlődést, ahogy mélyen duruzsol és gördül és "Csak daloljunk: Meggyilkoltuk - s emlékezzünk: férjeinket - csak daloljunk, bár nem értjük, és meritsünk és üritsünk; úgy sem tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben némaság van, és a némaság oly félős! néma, rengeteg sötétség: a sötétség nem beszél" - olvasta teljesen fellelkesedve, amúgy halk torkából dörmögve zúdultak a sorok, mintha igazi mesemondó lett volna, vagy legalábbis olyan aki anyanyelvi szinten beszélte a magyart.
-Érted? Az segít, ha hangosan olvasod fel, mintha egy színdarabot mondanál, bele kell élned magad, és akkor sokkal könnyeb megérteni is - visszanyomta a még mindig sokkolt fejet vágó Chenle kezébe a könyvet, hogy sajátját, amit a felolvasás hevében összecsukott, újra fellapozhassa.
