BUDAPEST! nct dream

prológus

╓═════════════☆═════════════╖

billie eilish - ilomilo

───── ⋆⋅☆⋅⋆ ─────

Jenonak borzalmas napja volt.

-Nagyon köszönjük, hogy megint vigyáztál Emmára és Olivérre - nem is igazán figyelt a nőre, aki mézes-mázos hangján, lehetetlenségig torzult mosolyát elővéve hálálkodott neki az előszobában. Minden alkalommal ugyanezt mondta, a fiú pedig sosem válaszolt neki.

-Remélem jól viselkedtek - felnevetett, majd szeleburdiságot mímelve legyintett, hiszen ő maga is tudta, hogy milyenek a gyerekei. -A férjem majd utalja a pénzt.

-Igazából hamar kéne - Jeno hangja egészen rekedtül hangzott a percek óta sikeresen tartott némaságtól, és meg is lepte a nőt, aki már hozzászokott a bébiszitter furcsa szótlanságához. Elég furcsának tartotta Jenot.

-Sajnos az most lehet, hogy nem fog menni, tudod.. - húzta el a száját, majd hátrakapta a fejét, mivel hatalmas csörömpölés hallatszott a nappaliból - Én nem dolgozom, a férjemnek pedig akadt egy kis konfliktusa a munkáltatójával, aztán.. - szigorúan intett egyet az odabent kergetőző virágmintás ruhát viselő lánynak és csokimázas szájú öccsének, majd újra mosolyogva fordult az ajtóban álló, nyúzott arcú Jenohoz, aki nem igazán értette, hogy jön az ő harmatgyenge tízezer forintja Takács László ingatlanügynök havi bruttó fizetéséhez. 

-Megértem, persze - hazudott, egyik lábáról a másikra lépve. Szíve szerint már a lépcsőház csúszós lépcsőin sietett volna le az utcára, hogy elkaphassa a következő villamost, ezért nem akart értelmetlen vitákat folytatni a takaros luxusfeleséggel, vagy neadjisten magyarázkodni neki, hogy miért van olyan sürgősen szüksége a pénzére. 

-Azért megpróbálunk minél előbb utalni, mert én aztán tényleg átérzem a helyzetedet, nem könnyű ennyi idősen szülők nélkül, barátokkal együtt lakni, de hát az az igazi, nem? Jó társaság, jó bulik, elhiheted én is voltam így, bár mostanában eléggé felmentek az ingatlanárak, a férjem már csak tudja - a nő csevegése a szokottnál is elviselhetetlenebbül visszhangzott a folyosón, ahova Jeno óvatos léptekkel hátrált ki, jelezve, hogy indulnia kéne. 

-De hát nyáron az embernek van ám ideje dolgozni, iskola mellett már nehezebb. Vagy már elkezdtél készülni szeptemberre? 

-Igen, sajnos már muszáj, most is egy ismerősöm fog korrepetálni matekból, oda sietek, szóval elnézést, d-de-

-Jajj micsoda szorgalmas fiúval van dolgom! Rendben, menjél csak, aztán szép hétvégét! - Jeno már a lépcsőfordulóból intett viszlátot, és mikor már kikerült a nő látóteréből, fejét rázva megforgatta szemeit.

Jeno dícséretes ötös volt matematikából a tavalyi tanév végén. És sose lett volna elég félretett pénze korrepetálásra.

Sötét tornacipőbe és fekete szakadt nadrágba bújtatott lábait sietősen szedte, megmaradt energiáját az utcán hömpölygő késő délutáni embertömeg kerülgetésére használva fel - egyenesen rohanni kezdett, mikor meglátta a megállóba begördülő négyeshatost, fejében csak az az egy gondolat ismétlődött, hogy haza akar végre érni, aludni akar, aludni aludni aludni.

-A rizszabáló kurva anyád!

Hangos dudaszó és becsmérlő káromkodások sorozata zökkentette ki a futásból, ő pedig ijedten torpant meg a zebrán, rábámulva a neki hevesen mutogató sofőrre - a férfi majd kiesett Hondája letekert ablakán, felkeltve magára és a zebrán ragadt Jenora minden járókelő figyelmét. Zavartan, egyre növekvő gombóccal nyelőcsövében kocogott át a piroson, csak hogy közelebbről figyelhesse meg, ahogyan továbbhajt nélküle a villamos a Széll Kálmán tér felé. Idegesen pillantott fel a táblára. Még hét perc.