AZ-Visszatérés Derrybe

1.fejezet

Két perccel múlott éjfél. Nem vagyok képes aludni, tudom ha megint lehunyom a szemem újra látom azokat a szörnyű álmokat. Zuhog az eső.  Csak ülök az ablak előtt s az álmokra gondolok.. 

Mikor egyszer csak megszólal a telefonom.  Felveszem majd visszaülök az ablak mellé. Megnézem, hogy  ki hív.  Csak egy számot jelez és..a helyszínt..amin nem más áll mint: Derry.. 

   -Hálló?- veszem fel.-Itt Beverly Marsh.-mondom halkan.

  -Szia, Bev. Mike Hanlon vagyok Derryből.

A szívem majd kiugrik a helyéről, veszek egy nagy lélegzetet.

  -Nézd, azért hívtalak, hogy elmondjam, vissza kell jönnöd. Ígéretet tettél.

   -Nagyon sajnálom Mike, de nem igazán emlékszem.-mondom, fáradtan.

  -Sosem gondolkoztál azon miért nem emlékszel dolgokra, olyanokra amire a       legtöbb ember emlékszik? Amik arról szólnak kik vagyunk? Hogy miért van heg a tenyereden?-erre a kijelentésre a tenyeremen lévő hosszú hegre terelődik a tekintetem.- Senki sem emlékszik, Eddie, Ben, Stanley, Richie, Bill..

   -Bill?- kérdezem, a név hallatán.

  -Vissza kell jönnöd. Mindnyájatoknak...

   -Mikor?

  -Holnap hat órakor találkozunk a Jade of the orient vendéglőnél..-jelenti ki s a vonal megszakad.

   ...

                                                  .....................

El is kezdek pakolni, halkan.

-Jól vagy? Mi folyik itt?- bukkan, fel a férjem, az életem megkeserítője..- Az éjszaka közepe van, csomagolsz?-kérdezi kissé ingerülten.

Adok neki egy csókot és tovább indulok

-Nem akartalak felébreszteni édes, tudom ,hogy ez a hét fárasztó  volt.-mondom s elkezdem felhúzni a cipőmet.-csak kaptam egy hívást egy régi barátomtól Derryből..Vissza kell mennem oda.-jelentem ki amire nem szól semmit csak dühösen a szemembe néz.-Nehéz elmagyarázni miért.- nyögöm ki

-Rendben van.-mondja s leül mellém.-nem kell magyarázkodnod nekem. Nyugi. Bízok benned.-mondja nyugodtan s ad egy csókot, amit vonakodva de muszályból elfogadok.

-Köszönöm. -mondom s felállok, s ő erőből megragadja a karom.

-Én csak nem értem miért hazudsz nekem..-mondja rosszalló tekintettel rám meredve majd feláll s közelebb  húz magához a karomat még mindig szorongatva.- Hallottam amikor azt a nevet mondtad: Mike.

-Igen a barátom, volt egy kis csapatunk régen, gyerekkorunkban tettünk egy ígéretet, hogy majd visszamegyünk.

-Tudod a bizalom, minden egykapcsolatban. Tudod, ho ez a legfontosabb számomra. Ugye?- kérdezi csípősen.

- Tudom...ez nem az..amire gondolsz.- mondom, határozottan.

-Mi? Mint legutóbb?

-Sosem csaltalak meg!- fakadok ki.

-Te egy kibaszott hazug vagy!-mondja idegesen s másik kezét a nyakamra szorítja, felnyögök a fájdalomtól.

-Kérlek szívem hagyd ezt abba!- suttogom.

-Nem mész te sehova! Oké?! Azt akarom ,hogy itt maradj és megmutasd mit akartál csinálni Mike-kal Oké?-mondja dühösen nekilökve a falhoz ,kezét a nyakamra szorítva.

-Fájdalmat okozol ,szívem.-mondom halkan mivel már a levegővétel is nehézkesen megy a szorításától.

-Senki sem fog úgy szeretni mint én! Ezt tudod ugye?-most erőt veszek magamon s lepofozom amitől hátratántorodik.

-B..bocsánat..- nyögöm ki a pillantását meglátva.

Gyorsan az övéhez nyúl, s kihúzza majd felémfordul s egy erős mozdulattal megcsapja a karom amivel védekezek.

Majd még egyszer megcsap, és még egyszer.. majd  ököllel is nekem esik, a lendülettől leesek az ágyra .

Elkezdi levenni a pólóját s én ezt kihasználva meg rúgom, ott ahol fáj..aki ettől felkiállt, majd lekúszok a földre s hozzávágok valamit ami épp a kezem ügyébe kerül ami épp most egy képkeretet, továbbra is vérszemmel közelit ezért fogom az üvegtálat s hozzávágom a fejéhez, amitől kábultan lehull a földre. Elájul, állopítom meg.

Felkapom a cuccom és gyorsan kirohanok megmarkolom a kocsikulcsot s gyorsan kinyitom az ajtót, lehúzom a gyűrűmet az ujjamról s a zuhogó esőben a lépcsőre teszem s gyorsan besietek a kocsiba.

   Mély lélegzetet veszek, beindítom a kocsit s elindulok. Hogy kicsit biztonságba érezzem magamra zárom az ajtókat, mivel nem bőrig ázottan akarok újra találkozni a barátaimmal kicsit később félreállok s átöltözök, minden mozdulat fáj.

Szinte egész úton folynak a könnyeim nem a férjem miatt...nem szeretem őt, soha nem is szerettem, nem ez volt az első ilyen alkalom, hogy megvert...bőven nem.

Már beadtam a válási papírt de ő ezt nem tudja, naivan aláírta a papírt amit kértem, de az is biztos ,hogy nem fog többet látni.. Egy órányi autózás után lassan oda is érek . „Üdvözöljük Derryben" látom meg a táblát, pár perc múlva meg is érkezek, a Jade of the Orient-hez.

Ideges vagyok, pár percig csak ülök az autóban, majd erőt veszek magamon s kiszállok és elindulok az étterem bejárata felé, megtorpanok az ajtó előtt pár másodpercig, így állok míg egyszer csak egy hang szólal meg a hátam mögött.

-Van egy titkos jelszó, vagy valami?- ez a mondat kissé dereng valahonnan..