Ezt felvetted?

I.

Simonnak igaza volt, Erik érdekes embernek tűnt – hogy ennek tudatában volt-e, azt Nándi már nem tudta megmondani. Eddig még nem látta a hosszú, fekete kabátja, vagy a sötétzöld táskája nélkül, amin roskadásig gyülekeztek a kitűzők. A haját is megnövesztette, a sötét tincsek egyedül a göndörségüknek köszönhették, hogy nem értek le a válláig.

Mégis, hiába nézett ki úgy, mint aki a határán áll, hogy zenekart alapítson két cigi elszívása között, Nándi olyanokat hallott róla, amelyek nem illettek bele a képbe. Benne volt az első tíz helyezettben az előző évi biológia OKTV-n, a harmadik nyelvvizsgájára készült, és az egész nyarat átdolgozta – ezeket mind az anyukája dicsekedte el Nándi anyjának, aki szerint szépítés az egész, de Nándi nem értett ezzel egyet.

Akármikor látta valahova menni a fiút, mindig ott volt egy füzet vagy könyv a kezében, és nagyon is el tudta képzelni, hogy ezeket mind elérte.

– Mennem kell – kapta el a fejét, amikor Erik végre megérezte magán a tekintetüket, és visszanézett rájuk.

– Társaságod lesz – súgta Lili.

Nándi gyomra összerándult, amikor látta, hogy Erik elköszön a társaságtól, akikkel eddig beszélgetett. Kényszerítette magát, mégsem tudta levenni róla a szemét. Erik arcán széles mosoly pihent, ahogy intett a barátainak és elindult Nándiék felé.

Itt következett a nap második majdnem-szívrohama. Erik hiába lépett nagyokat, az a pár másodperc, amíg odaért hozzájuk egy örökkévalóságnak tűnt. Nándi tudta, milyen szánalmas ez, azt gondolni, hogy megáll az idő, ha egy helyes fiú elhalad mellette, de gondolatai lelassultak.

Majd hirtelen gyorsabbak lettek, mint valaha. A tekintete összeakadt Erikével, és a következő, amit felfogott az az volt, hogy a fiú felé biccent.

– Jó a kabátod – mondta, majd tovább haladt.

Ha Ádámon és a semmitmondó arckifejezésén múlt volna, Nándi még azt hiszi, ez meg sem történt. Ha Lilin és az elnyílt ajkain, talán még elhitette volna magával, hogy Erik valójában azt mondta: hé, nekem is ott lóg az Istennel való szövetség jelképe a falamon, találkozhatnánk valamikor. De ha Simon meglepetten megemelkedett szemöldökén és a saját, piros kordkabátját gyűrögető ujjain, akkor végre elhitte, hogy a fiú tényleg hozzászólt.

– Össze fogtok házasodni – jelentette ki Lili.

Nándi felnevetett.

– Itthon biztos nem – pislogott párat, hogy visszatérjen a valóságba.

– Mire egyszer képes leszel összefüggő választ adni neki, talán engedélyezik a melegházasságot – vigyorodott el Simon.

– Most arra utalsz, hogy soha nem fogok vele beszélgetni?! – rázta a fejét Nándi mosolyogva, mire a fiú csak megvonta a vállát.

Nándi nevetve felemelte a középső ujját, majd elköszönt a barátaitól, és Erik után indult az állomásra. Talán – próbálta biztatni önmagát – még az előtt menni fog a válaszadás, hogy Erik májusban leérettségizne, és elköltözne, hogy egyetemre járjon.

***

A találkozás az apjával úgy ment, mint bármikor máskor. Kerülgették a legkényesebb témákat, amíg Nándi megvacsorázott, majd amint landolt a mosogatóban a tányérja, bele is csaptak. Miért nem hívtál, miért nem sportolsz már valamit, miért nem mondasz már le végre arról, hogy fotósként dolgozz – hangzottak el a kérdések, Nándi pedig jó gyerek létére mindet megválaszolta. Mert a legutóbb, mielőtt a rehabra kerültél, letiltottad a számomat, mert nincs időm az iskola mellett, mert nem fotós akarok lenni, hanem operatőr.