Dark Magic

5.fejezet: Matthew

Dracona a hátsó padok egyikében ült, mellette egy mardekáros fiú, Lucian Bole aludt a padra dőlve. Dracona az elején nem figyelt, nem volt kíváncsi a tanárok jövőre RAVASZ vizsgák kezdetű beszédére, viszont inkább jegyzetelt az első bűbájtan második felében, amikor Flitwick végre elkezdte leadni az anyagot. A duplaóra végére keze már nagyon fáradt volt, továbbá a tintafoltok majdnem teljesen befedték a kézfejét. Hálát adott a megszólaló csengőnek, felkapta a jegyzeteit és a Luciustól kapott fekete kígyóbőr oldaltáskát, majd kiment a teremből. Időközben hozzácsapódott Meredith, egy szobatársa. Együtt indultak le a pincébe, a klubhelyiségbe. Néhány negyedéves mögött álltak, akik már bemondták a jelszót, így a fal már megnyílt. A terembe belépve Dracona egyből leroskadt egy mélyzöld bársonykanapéra. Pár perc múlva Clarissa-val és Anne-el bővült társaságuk.

- Na, milyen volt az első napod, Drac? - érdeklődött Anne.

- Egész jó. Bár eléggé fárasztó.

- Hát, határozottan nem a csütörtök a legkönnyebb nap.

- Létezik még olyan, hogy könnyű nap?

- Ebben sajnos igazat kell neked adnom, Clar.

- Viszont az svk nem volt olyan borzalmas. Ez a Lupin, egész jó tanárnak tűnik. - állapította meg Dracona.

- Hát, jó lenne, ha maradna, mert ha megint kapunk egy Lockhart féle ostobát, eskü kilökök valakit az ablakon!

- Miért, ilyen szörnyű volt ez a Lockhart valaki?

- Az az ember konkrétan azzal indította az évet, hogy dolgozatot íratott a könyveiből, ami SAJÁT MAGÁRÓL SZÓLT, ÉRTED TE EZT?

- Jaj, az nagyon vicces volt! Emlékszem, hogy Meredith semmit nem tudott, és levont két pontot azért, mert azt írta arra a kérdésre, hogy mi Gilderoy Lockhart kedvenc étele, hogy nem tudom, de az a tippem, hogy sajtos makaróni. - nevetett Anne.

- Igen, és utána meg kijelentette, hogy még maga a feltételezés is sértő, mert olvashatta volna, hogy allergiás a sajtra. Ezután nagyon sokszor feleltette Mer-t. - folytatta Clar.

- Á, a régi szépidők... - nosztalgiázott az említett.

Ekkor a semmiből megjelent egy fiú, és egy csókkal üdvözölte Clarissa-t.

- Dracona, bemutatom a barátomat, Matthew-t. Matthew, ő az új barátnőm, Dracona.

- Igazán örvendek, Matthew. - rázott kezet a fiúval.

- Én is. - nézett mélyen a lány szemébe. - Hölgyeim, nem lenne probléma, ha esetleg elrabolnám Clart?

- Menjetek csak, gerlepár! - forgatta a szemét Meredith.

- Hola, mis amigos!

- Sarita! Jaj, de jó, hogy itt vagy! Clarissa épp most ment el a barátjával enyelegni.

- Oh, ugyan már, hadd menjen. Én most hozzátok jöttem. Olyan hírem van! - mondta izgatottan a latin lány.

- Ki vele, csajszi!

- Ismeritek Terence Higgst? Mardekáros, eggyel alattunk jár. Elhívott randizni!

- Csajszi, már az első napon randizni hívnak? Mi lesz velünk év közben? Alig fogjuk tudni elzavarni körüled az idiótábbnál idiótább fiúkat.

- Ugyan már, kizárt, hogy olyan sok fiú egyáltalán randizna velem!

- Drágám, nem legyél már ilyen butus, olyan szép vagy, csoda, hogy nem állnak sorba miattad!

- Ne túlozz, Anne!

- Én nem-

- Lányok, elég legyen légyszi, éppen csak túléltem az első napomat, igazán jó lenne, ha nem sipítoznátok, mint valami óvodások.

- Ne már, Cony, ne legyél ilyen ünneprontó!

- Nem fejeznétek be légyszi és játszunk robbanós snapszlit? - mondta ki az utolsó szót Meredith, mert ezután mindenki kártyát ragadott, és el is kezdődött az első kör.

                                                         -§-

Az öt lány közösen indult fel vacsorázni a Nagyterembe. Draco és Blaise pont akkor jött kifelé, így Dracona lemaradt a többiektől egy gyors köszönésre, amikor utolérte őket, a négy lány már elfoglalta a helyét a mardekár asztalánál. Ő is leült, Meredith mellé. Megpakolta a tányérját gofrival, és csendben elkezdett enni. Hallgatta szobatársai beszélgetését, éppen a jövő évben megrendezésre kerülő kviddics világkupa volt a téma, amikor Dracona testén hirtelen fájdalom szabadult el. Kiejtette a kezéből a falatot, amit éppen evett, s magával ragadta a sötétség...

Egy teremben volt, egy szőke hugrabugos lány testében, egy mardekáros fiúval. Nem látta teljesen az arcát, mert az homályos volt.

- ... és akkor láttad volna, hogy menekültünk Frics elől! Az öregnek valami baja lehet.

- Hát, ebben igazad van, nem normális a szerencsétlen. De ne is beszéljünk arról a vén gondnokról, amikor nekem van egy sokkal jobb ötletem - súgta az ismeretlen fiú a fülébe. A fiú arca közel volt sajátjához, egy ideig csak néztek egymás szemébe, aztán a srác hirtelen megszűntette a távolságot ajkaik között.

- Matt...

- Ssss, ne most! - morogta a fiú, majd újra megcsókolta a lányt, ezúttal sokkal hevesebben, mohóbban. A lány Matt haját simogatta. A fiú már a lány nyakkendőjét bontogatta.

- Istenem, Matthew! - sóhajtotta a lány, miközben a másik fél már további ruhadarabokkal ügyködött. A bizonyos lány pedig sóhajtozgatott örömében. Draconába percekkel később ütött a felismerés. A lány egy bizonyos Bridget Hale, a lány rúnaismeretről, a fiú pedig... Úristen! Ez az a Matthew, Clarissa barátja! Ő meg egy látomás keretében egy lány testében ragadt, akivel éppen megcsalja a szobatársát a barátja! Tennie kell valamit! Kiszabadulni ebből a testből! De hogyan? Képtelen volt kontrolálni. A két ember pedig egyre jobban, túlságosan is élvezte egymás társaságát...

- Dracona, haló! Föld hívja Draconát! Hallod? Dracona, ez nagyon nem vicces! - hallotta hirtelen Meredith ideges szavait. Ez végre elég volt, hogy kiszabaduljon látomásából. Hálásan felé fordult.

- Az isten szerelmére, Dracona! Nagyon megijedtem, hogy hirtelen ledermedtél és fehér lett a szemed! Minden rendben van? Tudod mi történt?

- Nem. - rázta a fejét nemlegesen. Túlságosan sokkolt állapotban volt, még nem lett volna képes róla beszélni. Főleg, hogy eddig senkinek nem említette, hogy látomásai vannak.

- Hát, az nem túl jó. De ne merészelj mégegyszer így csinálni, mert komolyan mondom, ki foglak hajítani a csillagvizsgáló toronyból!

- Jó, jó nyugi, nem lesz többet ilyen! - remélem, tette hozzá gondolatban...