Dark Magic

4.fejezet: Kávé

Kinyílt a hatalmas ajtó, a kis elsősök pedig, beözönlöttek rajta. A sor végén egy idősebb lány sétált, aki csak ment a sorral. Hirtelen mindenki megállt, McGalagony professzor pedig szólítani kezdte az izgatott gyerekeket. Draco Malfoy unottan ült az asztalnál, nem nagyon érdekelte holmi idegesítő gyerekek beosztása, bár arra felfigyelt, ha aranyvérű családnevet hallott, amiből nem volt túl sok. Ám mikor a j betűnél járt a beosztás, mégis figyelni kezdett.

- Jewell, Elliott! - az elsősökhöz képest egy kissé magasabb fiú volt soron. - HOLLÓHÁT!

- Kettleburn, Danna! - a rézvörös hajú kislány megszeppenve ment ki. - a süveg több ideig gondolkodott, mint az előbb, aztán kimondta döntését: HUGRABUG!

Még ki lett hívva egy bizonyos Kyre, Jean nevezetű lány, aki szintén a hugrabugba, illetve egy Labirinth, Derrick nevű fiú, akit a griffendélbe osztottak.

- Lestrange, Dracona! - az ifjú Malfoy lélegzet fojtva nézte, ahogy unokatestvére leül, s a fejére kerül a süveg. Aki eközben már erősen kutatta a lány emlékeit, próbálta látni a jövőjét.

Lám lám, hát végül mégiscsak itt vagy, Dracona Lestrange! Hogy is mondjam, elég könnyű dolgom van veled, bár az emlékeid elég zavarosok voltak, mintha valaki másé lettek volna... Na mindegy, a legeslegjobban csak egy házban tudnál kiteljesedni, és ez a ház nem más, mint a MARDEKÁR! - mondta immár hangosan a Teszlek Süveg, Draco Malfoy pedig megkönnyebbülve odébbzavart néhány másodévest.

Dracona Lestrange fáradtan levágta magát unokatestvére mellé, ránézve szavak nélkül megbeszélték, hogy mennyire megkönnyebbültek mindketten. Néhány név megmaradt a lány emlékezetében(Nettles, Merle; Nightsinger, Aidan; illetve Osborn, Maggie), de ezek is csak azért, mert közvetlenül utána voltak a névsorban. Végighallgatta Dumbledore beszédét, aztán nekiesett az isteni finom roxforti vacsorának. Mikor elfogyasztotta a salátáját, egy kevés tiramisut, illetve az elmaradhatatlan kamillateát, úgy döntött, beszélgetést kezdeményez valakivel. Mivel Draco éppen Blaise-vel beszélt, odafordult másik szomszédjához, aki egy kifejezetten szép, barna hajú, barna szemű lány volt.

- Szia, Dracona vagyok!

- Oh, szia, Sarita Rabago vagyok, cserediák a Castelobruxoból! - mondta a lány erős latin akcentussal.

- Melyik évfolyamba jársz?

- Hatodik.

- Hát, akkor sok óránk közös lesz, én is hatodikos vagyok.

- De akkor hogyhogy most osztottak be?

- Hosszú sztori, de az a lényeg, hogy eddig kómában voltam, de mivel sikerült letenni az RBF vizsgát, megengedték, hogy ide járjak.

- Ó, ne haragudj, nem tudtam!

- Semmi baj, már megszoktam. - mondta a lány, aztán hirtelen egy apró koppanást érzett a mellkasán. Valaki megdobta egy szőlőszemmel. Kérdően körbenézett, s meglátott egy harmad vagy negyedéves lánycsapatot, akik behúzott nyakkal pillantgattak felé. Dracona nem csinált drámát, helyette folytatta a beszélgetést Saritaval.

                                                                                        -§-

Dracona éppen az ágya melletti ablak előtt ült. Ezelőtt esténként a csillagokat nézte, de mivel a tó alatt van a klubhelyiség és a szobák, ezért most azokat nem láthatta. Helyette a tó élővilágának látképe fogadta. Néhányszor észlelte az óriáspolipot elúszni az ablak előtt, két járőröző sellőt, akik minden neszre felfigyeltek és harci pozícióba helyezkedtek. Hiába volt éjszaka, a holdfény betört a víz habjai közé, illetve a tóban élő világító medúzaszerű lények is gyakran megjelentek, így Dracona könnyen megfigyelhette a tó éjszakai életét. Már éjfél is elmúlt, amikor az ablakban megjelent egy másik árnyék is, mire Dracona reflex szerűen a pálcájáért nyúlt.

- Nyugi, csak én vagyok! - szólt egy ismerős hang, egész pontosan egyik szobatársa, Anne. - Hogyhogy még nem alszol?

- Nem tudtam aludni. Lehet nem kellett volna kávét innom.

- Ha az megnyugtat, a legelső roxforti éjszakámon, egy percet sem tudtam aludni. Képzelheted milyen fejet vágott Piton amikor bealudtam az első bájitalon. Azt az arckifejezést, amit akkor láttam a fején, amikor a padtársam felébresztett, sosem felejtem el. Szerencsére azóta megkedvelt. - emlékezett vissza Anne. Dracona hamar megkedvelte a lányt, viselkedése aranyvérűhöz méltó volt, nem hozott szégyent családjára, hiába azok nincsenek bent a szent huszonnyolcban, mert eredetileg Amerikában éltek, aztán ott azt hitték, hogy a vérvonal kihalt Yusuf Kamaval, viszont csupán az történt, hogy feleségével a háború miatt Angliába költöztek. Mindezt Narcissa mesélte neki, ugyanis a hölgy ragaszkodott ahhoz, hogy tisztában legyen minden Angliában élő aranyvérű családról és történeteikről.

Ezután Dracona elköszönt Annetől, behúzta a függönyét, és lefeküdt aludni

Egy sziklásabb tengerparton volt. Egy fiatal, göndör hajú nő alakjában ácsorgott egy kis házikó ajtajában. Egy felemás szemű férfi nyitott ajtót. Kissé mérgesnek tűnt.

- Nem megmondtam a Nagyuradnak, hogy hagyjon békén, nem szeretnék vele tárgyalni, különben is, akkor jöjjön el személyesen, ne a talpnyaló halálfalóit küldje?! Bár mondjuk ilyen csinos kis hölgyeket nyugodtan küldhet tárgyalni! Megkínálhatom egy csésze kávéra, Miss...

- Black. Illetve most már Mrs. Lestrange. És igen, örömmel elfogyasztok magával egy kávét.

- Házas ilyen fiatalon?

- Hát tudja, a szüleim ragaszkodtak hozzá. Nem vagyok szerelmes a férjembe, de legalább a szüleim nem nyaggatnak, hogy házasodjak meg.

- Makacs aranyvérű szülők, így már mindent értek. - mondta a férfi, miközben intett a házimanónak, hogy hozzon nekik két csésze kávét.

- Hogyhogy meggondolta magát? Mármint először azt mondta, hogy nem szeretne velem tárgyalni.

- Tudja, egészen elbűvölő a kisasszony.

- Igazán? Ezt bóknak veszem!

- Annak is szántam.

- Ameddig várunk a kávéra, kérem körbevezetne? Nagyon tetszik nekem ez a ház, tervezek gyakrabban ellátogatni ide.

- Hát persze, hogy körbevezetem, bármikor ellátogathat ide. Kezdjük fentről lefelé, mert akkor egyenesen ide fogunk visszaérkezni. - a férfi elindult felfele a lépcsőn, a nő pedig követte, mint az árnyék. Az emeleten a férfi benyitott az első ajtón, előreengedte a nőt, és becsukta az ajtót ...