Dark Magic

3.fejezet: Vita

Dracona pár nappal később hangos veszekedésre kelt fel. Kiment a szobából, hogy hallhassa a konfliktus indokát. Egy idegen hangot is felfedezni vélt.
- Nem maradhat itt! Velem kell jönnie! Nem engedek belőle!
- Sajnálom drágám, de egyet kell értenem vele. Nem szeretném ha bármi problémát okozzon a családunknak! Veszélyes! Hiszen mégiscsak a pszichopata nővéred lánya! És akkor az apját még meg sem említettük.
- De Ted...
- Sajnálom drágám, de mennie kell.
- Andromeda, miért is nem hívod le gyorsan Draconát? - mondta a rideg, idegen hang. Draconának valamiért ismerős volt. Ekkor ért fel a lépcsőn Andromeda.
- Á, már fent vagy drágám? Gyere le gyorsan, vendégünk van!- A lány kihúzta magát és kecsesen lement a lépcsőn. Cissy elégedetten mérte fel.
- Dracona, be szeretném mutatni neked Narcissa Malfoyt. - Dracona mélyen a nő szemébe nézett s rögtön felismerte a nő szándékait.
- Nos, a kedvez hölgy azért látogatott el ma hozzánk, - vette át a szót Ted bácsikája, aki tudniillik nem különösebben szívlelte a lányt- mivel mi a sok munkánk miatt nem nagyon tudnánk téged nevelni, így vele kell hogy tarts, oda fogsz költözni hozzájuk.
- Értem, tehát azt szeretnéd mondani, hogy nem örülsz, hogy a házadban élek ezért rasózol a feleséged nővérére. Nem is kell magyarázkodnod, már megyek is pakolni. - a lány felviharzott a szobájába, és előkapva ládáját, beletette minden cuccát, amire továbbra is igényt tartott. Hamar kész lett, leviharzott a nappaliba és Narcissa mellé lépett. Ő elégedetten bólintott, mivel a lány első ránézésre vérbeli aranyvérűnek tűnt. Andromeda könnyes szemmel nézte, ezért Dracona sietősen megölelte a nőt. Tedre viszont gyilkos szemekkel nézett.
- Hiányozni fogsz, Andy néni!- mondta végszóként, majd kilépett a házból.
- Hopponálni fogunk.- jelentette ki Narcissa és pár másodperc után egy hatalmas birtokon álltak. Mikor beléptek a hatalmas épületbe, egy házimanó rögtön odalépett hozzájuk és meghajolt.
- Tehetek valamit önökért, Mrs. Malfoy?
- Voltaképpen igen, Halia, mutasd meg Draconának a szobáját, illetve üzend meg a férjemnek, hogy szervezzen egy találkozót a kedves miniszter úrral Dracona ügyében.
- Máris, asszonyom! Erre, hölgyem! - mondta Draconának. Az szó nélkül követte a manót. Egy hatalmas szobába érkeztek.
- Ez lesz a szobája. Illetve van még valami, látja azt az ajtót ott?- mutatott egy hófehér ajtóra- Az kegyed fürdőszobája.
- Köszönöm, Halia. Most elmehetsz. - intett a lány, mire a manó egy csettintésre eltűnt, Dracona pedig elterült az ágyon.

Dracona három hónapot töltött a Malfoy kúriában. Narcissa egészen örült neki, hisz egy szem fia volt, de mindig is szeretett volna egy lánygyermeket, viszont férje hallani sem akart róla. Mr. Malfoy találkozója a miniszter úrral sikeresnek bizonyult, mivel elintézte, hogy a lány a megfelelő vizsgákat letéve a Roxfortba járhasson. A lány hónapokig magántanárokkal tanult, bár a lány feltűnően ügyesnek bizonyult. Nem nagyon hallott új dolgokat, mindent rejtélyes módon tudott. A nyár végén pedig rengeteg tantárgyból sikeres RBF vizsgát tett, így biztosan megkezdhette tanulmányait a Roxfortban. A Malfoy házaspár elintézte, hogy hogy hivatalosan is ők legyenek Dracona gyámjai. Bár Lucius eleinte nem szívlelte a lányt, de miután kiderült, hogy tökéletesen aranyvérű, még viselkedésében is, ezért elengedte a kezdeti ellenszenvet. Draco pedig... tőle mit vártunk, hisz ő a híres mardekáros szőke herceg. Ők ketten különösen sok mindenben egyetértettek. A fiú eleinte feszült volt a lány mellett, de később feloldódott és nagyon jól összerázódtak. A fiú megosztotta vele tapasztalatait, mesélt neki a Roxfortról, Harry Potterről és a különleges kapcsolatról ami kettőjük között folyik, az ostoba gorilláiról, Crackről és Monstróról, a két igaz barátjáról, Theodor Nottról és Blaise Zambiniről. Arról az idegesítő ki s libáról, Pansy Parkinsonról, a tanárokról, a Roxfort titkos járatairól és trükkös lépcsőfokairól, körülbelül mindenről. Olyan szoros barátok lettek, mint két normális unokatestvér. A Malfoy családdal rengeteg bálon vett részt, az aranyvérű családok csodálattal nézték, hisz amellett hogy szépsége határtalan volt, a viselkedése minden aranyvérű család álmát tükrözte. Minden második férfi a bálon táncolni akart vele, s néhányan még házassági ajánlatot is tettek, bár azokat mind elutasította. A bálokat nagyon élvezte, hisz most komolyan, ki nem élvezné azt, hogy minden második férfi körbeugrálja, s minden kérését szó nélkül teljesíti? Viszont a bálszezon elteltével egyre közelebb került az a bizonyos szeptember elseje. Amikor a lány a kúriába került, pár napon belül Narcissa elvitte vásárolni. Elsősorban rengeteg ruhát varrattak, de mivel úgyis arra jártak, megvettek néhány a roxforti kelléket. Egy csodaszép, kígyómintákat ábrázoló bodzafa pálca is gazdára talált személyében.

A család egyenesen a kilenc és háromnegyedik vágányra hopponált. Nem érzelgősködtek, Draco ridegen kezet fogott apjával, Dracona pedig egy bólintással elintézte az egészet. Draco mellett lépkedett. A fiú segített feltenni a vonatra a lány ládáját, majd miután sajátja is felkerült, ők is felszálltak, s elindultak megkeresni Draco barátait. Rájuk is találtak a vonat közepe tájékán. A fülkében mindenki elengedte az aranyvérű színészkedést, és örömmel üdvözölték egymást. Draco bemutatta unokatestvérét barátainak akik egyből befogadták. Bár közel nem volt olyan jó hangulat, mint mondjuk egy hugrabugos társaságban, nekik ez pont kellemes volt a hosszú nyár után. Dracona ettől függetlenül hamar megunta társaságát, és elővette kedvenc könyvét, a Rideg koponyát. A könyv egy sötét mágusról szólt, aki beleszeretett egy egyszerű gyógyító lányba, és az ő szerelméért képes lenne mindent feladni.
Mélyen belemerült a könyvbe, egészen addig, ameddig a vonat hirtelen le nem állt. Nem ijedt meg, de a fülkében ülőkkel találgatott hogy mi történhetett. Egy körülbelül tíz perc múlva a mozdony újra elindult, a lány pedig visszamerült a könyvébe. A vonat beért a roxmortsi megállóba. Ott leszálltak, Dracona pedig a tömeget fürkészte. Lucius elmondása szerint egy félóriás mamlaszt kell keresnie és az elsősökkel fogják beosztani, ami kissé felháborító. De meglátta a férfit akit keresett s odament hozzá.
- Te lennél Dracona Lestrange?
- Igen.
- Hát akkor maradj itt, még várjuk az elsősöket.- a lány erre nem választ, csak csendben fürkészte a hangulatos varázslófalut. Hamarosan elindultak a csónakok felé, ahol egy elsős kislány került vele egy csónakban. Az megszeppenve megszólította.
- T-te is elsős vagy?
- Nem.
- Hát akkor hogy kerülsz ide?
- Honnan veszed hogy közöd van hozzá?- mondta dühösen Dracona.
- B-bocsánat! - válaszolt megszeppenve a kislány. Az út némán telt el, s a csendet nagydarab férfi törte meg.
- No gyerekek, arra megyünk.- az elsősök és Dracona némán baktattak mögötte. A lépcső kissé meredek volt, egy fiú majdnem leesett. A kastélyba érve McGalagony professzorral mentek tovább, a nő kissé szigorúan mérte végig a társaságot. Egy pár percet várniuk kellett, aztán végre bemehettek a terembe.

Egy újabb látomás. Egy kislány testében volt, aki különösen hasonlított rá, csak sokkal fiatalabb volt. Az elsős kislány a sor elején lépkedett, bár elég fegyelmezett, valószínűleg egy aranyvérű származású volt, aki nem nagyon tudta leplezni , hogy mennyire izgul. Elkezdték szólítani a gyerekeket, és elkezdődött a beosztás. Ő volt a harmadik. A székhez lépkedett, leült, s fejére emelte a süveget. A megbűvölt ereklye egy rövid ideig gondolkodott, majd kimondta a megváltást: MARDEKÁR. A lány kifújta hosszú ideig benntartott levegőjét, majd magabiztosan leült a mardekár asztalához, a felsőbbéves Lucius Malfoy mellé.