Dark Magic

Prológus

A halálfaló fel alá járkált. Nem tudta, hogy mit kezdjen a gyermekkel. Hirtelen ötlet vezérelve kinyitott egy könyvet. Gyorsan átnyálazta a nagy részét, de az egyik oldalon megakadt a szeme. A lap tetején két szó állt : Umbo Imagin. Olvasni kezdte a latin sorokat, amik leírták a bűbáj mivoltát. Végre megvan a megoldás. Nem kell valamelyik ostobára bíznia egy szem lánya életét. A következő pillanatban pedig hopponált. A csuklyás alak hirtelen felbukkant a kúriában. A társai egy hosszú asztalnál ültek.
- Á, Bellatrix kérlek csatlakozz hozzánk!
- Nagyuram! Fenséges ötletem támadt. A gyermek a kulcs. Találtam egy ősi bűbájt, amellyel mély álomba ejthetem, amiből csak 16. születésnapján ébred fel. Addig sem kell vele foglalkoznunk, egy problémával kevesebb, s én is többet tudok érted tenni, Nagyuram! Amint felébredt, hasznossá tesszük, halálfaló lesz belőle. A bűbájnak hála, sok minden szükséges dolgot tudni fog a varázslat mellékhatásaként.
- Zseniális ötlet! Látjátok barátaim, ő is csak egy közületek, viszont ő már most bizonyította hűségét. Vegyetek példát róla. Fejeztétek ki irántam való hűségeteket! Most pedig eredjetek, mindenki végezze el a feladatát. – a férfi hideg tekintettel nézett végig a társaságon. Ők szó nélkül dehopponáltak. A csuklyás nő visszatért a szobába, ahol ezelőtt tartózkodott. Kezébe vette a könyvet és újra tanulmányozni kezdte.

*évekkel később*

Bellatrix kiment a kastély kertjébe, ahol egy kislány szaladgált. Mikor meglátta édesanyját, felkapott a földről egy leszakított virágot és a nő felé nyújtotta.
- Dracona. Nem megmondtam, hogy egy hölgy sosem futkározik a kertben? – dühösen kettétörte a virágot –Érzelemnek ebben a kúriában nincs helye! Többet ne forduljon elő! –Szinte már kiabált. A kislány némán bólintott. Az anyja előhúzta a pálcáját és a gyermekre szegezte.
- Mama mit csinálsz?
- Hallgass!
- De...
- Umbo Imagin!–mondta ki a varázsigét. A tipegő szemei lecsukódtak, a végtagjai ellazultak, így egyensúlyát elvesztve lezuhant a puha fűre. A nő sietve felkapta a csöpp teremtményt. Meg kell tennie. Ha nem hagyja ott a rejtekhelyen amit felfednek a minisztériumnak, akkor esélyük sem lesz beépülni. A nő egy pukkanás kíséretében eltűnt, és pár másodperc múlva megjelent egy erdő melletti kunyhónál. Egy intéssel kinyitotta az ajtót, és belépett a rozoga házba. Egy kis konyha étkezővel, egy nappali kandallóval. Miután felmérte a terepet, elindult felfelé a lépcsőn. A deszkák nyikorogtak alatta. Fent csupán egy fürdő és egy hálószoba volt. Ő az utóbbiba tartott. A küszöböt átlépve belényilalt az anyai ösztön, az érzés, hogy amit tesz, az nem helyes. Ezt az érzést hamar el is kergette, hisz ő a híres neves Bellatrix Lestrange, az érzések nélküli halálfaló. Az ágyra fektette a lányt, betakargatta és göndör haját félresöpörve csókot hintett homlokára. Sietősen kipakolt néhány elátkozott tárgyat a minisztériumnak, és gyors  léptekkel elhagyta a helyszínt...