Sex Education

Amiben Katica először találkozik a légifolyosókkal, nem kis zavarára

beosonok és itt hagyom nektek ezt a kis fejezetet, amit jó hosszan ízlelgetve írtam, hogy mindenképp imádjátok az első esetlen lépéseket :3

referenciaképpen az @Edendaphne féle Katicarajzot illesztettem be, mert hasonlóképp képzeltem el a pár év múlva aktívkodó Marinette-et ^__~

***

Kora délután esteledett, a levegőnek kezdett csípős, deres zamata lenni, amikor a talpak kecsesen koccantak a toronyház tetején. A kezdeti bizonytalanság, ami eleinte hatalmába kerítette a választása kapcsán, már egyre kevesebbszer tört elő. A kíváncsiság fokozatosan vette át a helyét. Miután megkapta a lakcímet, első dolga volt a neten kikeresni, és jó alaposan körbenézni az utca nézetben, hogy mégis hová kell majd mennie. Meglepetten tapasztalta, hogy nem egy lepukkant negyed, hanem egy frissen építtetett, körbekerített, és saját porta szolgálatos beléptetőrendszerrel ellátott komplexum az esti célja. Halkan füttyentett, mikor Tikkivel összefonódott a tekintete.

– Ezek szerint tényleg nem egy utca macska. Ki gondolta volna?

Társa némi egyetértő hümmögés után hallgatásba burkolózott. A lány által kifundált terv még elég látványosan nyomta a kis lelkét. Marinette inkább nem is erőltette a beszélgetést. Memorizálta a számítógépen látottakat és a gyomrában gurgulázó idegességet legyűrve próbálta a maradék időt elütni a találkozóig.

A tetőfeljáró ajtaja kitárult, s előbukkant egy jól ismert sziluett mögüle.

– Miaujság? – vigyorodott el az a vendégét meglátva. Ez egy pillanatig emlékeztette Katicát arra, hogy ez a régi jó ChatNoir. Akivel már ezer dolgot átélt. Erre a gondolatra nem tudott nem elmosolyodni, még az idegességéről is megfeledkezett. A fényszennyezett égről csak a hold nézett le rájuk, amint mindketten beléptek a tetőfeljáró kis bódéjába, s megindultak lefelé a lépcsőn.

– Nem lesz bajunk abból, ha ilyen helyen vagyunk? – tette fel a kérdést aggodalmaskodva a fiatal nő, mikor végignézett a felső szint tágas és ízléses berendezésén. A falak dizájnos színein, a rajtuk függő aranykeretes festményeken, melyek kivétel nélkül vázás virágokat ábrázoltak. Kissé össze is vonta a szemöldökét a maszk mögött. Tanulmányaiban szerepeltek az olyan dolgok, mint a régi családi fotók, melyeken előkelő szerepet kaptak a ház növényei, lévén mennyire drága dolog volt a beszerzésük és a flóra beltérbe kényszerítése. Így sok helyen nívós fotokópiák is készültek róla amint a család összegyűlt egy pálma mellett, vagy épp egyikük egy kis asztalon támaszkodott a megbecsült fikusz mellett, illetve a ház asszonya szigorú kontyba fogott hajjal és decens ruhával csücsült a drága minipálmával az ölében. Fejcsóválását a társa száj elhúzással viszonozta. Nyilván neki is megvolt a gondolata a berendezésről, de megtartotta magának és hagyta a lányt nézelődni. A tágas köztérben bordűrök futottak a falakon fent s alant, a magas mennyezetről ízléses csillár lógott alá, szórt fénnyel ellátva a teret, s a szint három ajtaja közül az egyik egy krómosan csillogó modern lift volt, melynek a hívóberendezése kódolóval működött. Katica tekintete találkozott a saját értetlen pillantásával a fényes felületen. Mit keresnek ők itt?

Kérdésére még nem is kapott választ. Macska kitárta előtte az egymással szemben helyezkedő két ajtó egyikét. Egy lakosztályba lépett be a társa mellett. Ebből már sejtette, hogy miként az ő otthonában, nyilván itt is szimmetrikusan dolgoztak a tervezők, s a szemközti ajtó egy éppen ugyanilyen lakásnak a tükrözött mását rejti maga mögött. Kissé fellélegzett, s némán mérte föl a terepet.

A kinti állapotokkal ellentétben bent teljesen hiányoztak a flóra jelei. A csupasz fehér falak vették körbe, egy teljesen letisztult, már-már üres lakás érzetet hagyva benne. Az ajtóval szemben lévő fal teljes egészében üvegezett volt, ezzel eszébe juttatva az építmény kétoldalt szélesen sávozott üvegfalú külsejét. Most már értette a dizájn, s elismerte az ebben rejtőző lehetőségeket is. Szakértő szemmel állapította meg a függöny teljes hiányát, a fa parketta meleg sötét-arany árnyalatát, s a szürke bútorok beolvadását a környezetbe. Jobb fal mellett diszkrét és hűvös szürke kanapé, annak lábainál dús és puhának ható krémszín szőnyeg terült el, mint egy jógamatrac. Na ebben veszítse el az ember a fülbevalóját, képzelgett egy másodpercre, majd tovább járatta a tekintetét a lakásban. A kanapéval szemben a túloldalon alacsonyan futó ám üresen tátongó tévészekrény futott végig a falon, egyetlen laptoppal árválkodva rajta. Szemöldök ráncolva dolgozta fel az információt, hogy a lámpa ég bent, odakint sötét van, ergo belátnak a teljes lakásba.