Sex Education

Amiben felkérik a legmegbízhatóbb hímet a szűztelenítésre

A Montparnasse irodaház extra magas tornya az egyik legmagasabb épület volt a környéken. Madártávlatból a város egészen más látképet nyújtott, mintha csak egy belvárosi ház tetején ücsörgött volna. A sugárutakat szegélyező fasorok üde zöldes sávok voltak a háztetők labirintusában, ám így ősszel egészen sivárképet mutatott. Az utcák és a részletek összezsugorodtak s a nézelődő picit úgy érezte a problémái is kisebbek lesznek a látványt figyelve. Így egy ideje szokásává vált, hogy ennek az irodaháznak a tetején ücsörögve elmélázzon az élet dolgain. A dolgozó emberek élete már nem csak játék és mese, ezt megtanulta. Még ha csak diákmunkásként, avagy frissen végzett tanulóként, tanoncként is helyezkedett el álmai cégénél. Hirtelen közel kerülni az addig elképzelt világhoz már nem volt annyira színes, mint addig gondolta.

Tinédzserként az ember tele van álmokkal, szenvedéllyel, a világ csak arra vár, hogy kiszabaduljon az iskolából és színre lépjen. Hírnév, tehetség, jó állás, az élet móka és kacagás. Minden holnap egy új lehetőség mindarra, hogy megváltsa a világot, ami aztán a nevét kántálva borul a lábai elé. Aztán a holnapok csak követik egymást monoton sorrendben és néhány év már el is repült úgy, hogy nem történt semmi. Nos majdnem semmi, hisz új dolgokat tanult, új embereket ismert meg, és ráébredt, hogy a divatvilág kemény ragadozókat vonz magához, akik átharapják a torkát szemvillanás alatt. Többnyire a modellek túrták egymást könyékkel a jobb felkérésekért, miközben át tapostak mindenkin. A testüket szemrebbenés nélkül használták fel céljaikra, s akikkel együtt kezdett, már azok is kezdték átvenni ezeket a gusztustalan tulajdonságokat. Úgy hírlett egyik másik már összefeküdt a megfelelő emberrel, hogy a ranglétrán feljebb kússzon, vagy számára előnyösebb részlegre kerüljön. Nagyot sóhajtott, mert ez a téma szinte naponta előkerült a cégnél. Bár voltak szabályok rá, hogy cégen belül nincs kavarás, mégis rendre szárnyra kaptak a pletykák ki, kivel, mikor, melyik irodában vagy mellékhelyiségben esetleg céges rendezvényen gabalyodott össze egy futó légyottra. Lábait eddig lógatta a peremen túlra. Gondolataitól aggodalom gyúlt lelkében, s védelmi reakcióként felhúzta egyik lábát, átkarolta, s a térdére hajtotta a fejét. A látkép is elhomályosult kissé. Szóval az élet mégsem arról szól, amit ő várt? Lehet, hogy nekik van igazuk? Valóban az élet csak az élvezetek hajszolása volna? Más nem vár rá, mint végeláthatatlan kamatyolás? Megcsóválta a fejét.

Nem!

A perspektíva ugyanaz, mint bármikor az életben. Ha új őrület van a városban, neki nem feltétlenül kell követnie azt. Még ha ez az őrület nem is új, hanem egyidős az emberiséggel, mivelhogy a szaporodás tényezőiről beszélünk. Mégis így fogta fel a kora miatt érkező újnak látszó dolgokat. Hullámokban jönnek a mindenféle trendi dolgok, s ezt a divatszakmában nagyon jól érzékeltették. Neon színek, csíkos vagy kockás dolgok, anyagok, minták, árnyalatok, formák, ezek mind csak múló dolgok, egymást váltogatják, néha keverednek, de aztán elmúlnak, hogy aztán "retro"ként támadjanak föl.
Marinete Dupain Cheng mindig egy oldalon áll, a sajátján. Jöhetett bármilyen őrület, ő a saját ízlésének megfelelően viselkedett. Nem függött a trendektől, hisz már pelenkás kora óta a maga feje után ment, tanult, kreatívkodott, oldotta meg a neki tetsző elemekkel a mindennapjait. Ez is csak egy ilyen dolog. Nem fogja beszippantani ez a dolog, csak mert mindenki ezt csinálja. Majd megoldja valahogy a maga módján.
– Csatlakozhatok My Lady? – szakította félbe gondolatait a váratlanul érkezett partnere.
Nem szólt, csak fáradtan ránézett és lágy mosollyal jutalmazta. Percek teltek el így a néma csendben, míg a híres macska kíváncsiság felül nem kerekedett a mutizmuson.
– Valami baj van? – tudakolta szemöldökét ráncolva a fekete maszk alatt. A lány tovább tanulmányozta a nagyon érdekes panorámát. Ahogy a novemberi idő hűvösre s az idő lassan sötétre fordult a város fényei pislákolva ébredeztek. Fájdalmas halk sóhaja égette a lelkét. Ki merje mondani ami nyomasztja? Más ember talán kinevetné, hogy ilyen dolgok foglalkoztatják. De Macska már évek óta hűséges társa. Már egy ideje a szerelmi vallomásai is elapadtak, és mivel tök normálisan viselkedett, teljes közöttük a harmónia. Katicaként haja egy jó ideje hátul egyetlen fonatban lógott a derekáig. Előre húzta a válla fölött a varkocsot és ujjaival zavartan játszadozott a piros szalag alól kikandikáló ecsetvéggel..
– Szerinted nagy szám megcsókolni valakit?
A kérdéstől a fiú látványosan megélénkült, ugyanakkor nem értette pontosan, így rövid merengés után megvakarta a fejét.
– Igazából nem nagy szám – ismerte el elkedvtelenedve az eddigi tapasztalatain.
– És a többi, ami vele jár?
– Nem igazán értem miért teszel fel ilyen kérdéseket.
– Csak ne térj ki a válasz elől. Akkora nőcsábásznak adod elő magad. Csak van annyi tapasztalatod, hogy válaszolni tudj nekem – horkant fel Katica a tájra függesztve kék szemeit. Macska hezitált a felelettel. Mégis mit kellene egy ilyen kérdésre válaszolnia. Nagyon meg kell gondolni. Mert hát a dolgok igenis nagyon fontosak akkor, ha olyannal csinálod, akit a fejed búbjától a lábujjadig szeretsz. De ezek az érzelmek elég ritkák és az ember összekeverheti másféle érzelmekkel, amik idővel elalszanak és nem lobognak benne úgy, mint az a bizonyos szerelem. Hogyan is mondhatná el annak a fiatal nőnek, hogy neki már semmi sem számít mert csak a teste követelő vágyait követi fejvesztve. Nem számítanak a szupermodellek, nem számítanak a celebek, az elkényeztetett kis trónörökös hercegnőcskék. Ő csak egy nőt akart megkoronázni királynőjévé, de az makacsul várt egy másik királyfira. Hosszan szívta be a város szmogos levegőjét, majd ugyanolyan hosszan engedte ki, hogy átgondolhassa mit is emeljen ki a kusza gondolat kazalból.