Sex Education

Amikor mindenki bassza meg

Marinette kissé ki volt lelkileg. Rojtosra tépelődte magát azért, amit Macskával művelt. Álló farokkal faképnél hagyta, sőt menekült a környékről is. Akkorára duzzadt pánik hajtotta, hogy maga sem tudta, hogyan kavarodott el hazáig a csípős ellenszélben. A sok munka a rokonok a barátok mindaddig lekötötték minden idejét és persze az sem segítette a hangulatát , hogy Agreste egy ideje nem volt a címlapokon lotyókkal és úgy sejtik komolyabb kapcsolatát rejtegeti. Mindezek abba a kombinációba tartoztak, ami veszélyesen hullámzóvá tették a kedélyét. Bármikor jutott az eszébe az utolsó tanulmánya, kifutott a vér az arcából és azt érezte, hogy a fűtést teljesen feltekerték. A kezei között érezte a vékony hősruha alatt keményedő sőt önálló életre kelő testrészt. Vajon Macska adottsága, vagy tényleg olyan volt, mintha mozgatta volna?  Beleborzongott a gondolatba is. Próbálta külső szemmel is figyelembe venni a dolgokat, s olyankor ostobának és naivnak látta magát. Hiszen a fél világ a szex körül mozog Reggel délben este, ahogy kikel az ágyból már kacér bókokkal sorozzák, a ragadozó pillantások az utcán, az illetlen simulások a metrón vagy a liftben. Mindenhol jelen van és majd mindenkit ez mozgat. Nagyot sóhajtott. Csak számára olyan suták ezek a kezdő lépések? Ő bonyolítja túl ennyire? Megrázta a fejét. Nem, nem, nem, nem! Ő  nem egyszerűen egy dugásra vágyik. Az ő célja a mesterliga, márpedig ahhoz kétféleképpen lehet gyakorolni. Vagy egymás után habzsolja a pasikat, amit az ő szerény véleménye szerint a "ribanc" jelzővel szoktak illetni. Vagy egyetlen de rendkívül tapasztalt mesterrel készül fel a célra. Márpedig a partnere egy állítólag nagyon is tapasztalt egyed. Nos igen. A saját bevallása szerint. Szeretett volna kételkedni benne, de be kellett vallania magának, hogy a szőke haj és a sármos modor be szokott válni a könnyebb célpontoknál. A divat világában bőséges példát tudott voln felmutatni. Ámbár az igéző zöld szemekről csakis Adrien jutott eszébe, s fogalma sem volt róla, hogy Plagg milyen mértékben változtatta el a tulajdonosa kinézetét, hiszen mikor ő maga használta a gyűrűt, a haja a szemei sőt még az alkata is határozottan másnak hatott, mint amilyen valójában volt. Ruganyosabbnak, kecsesebbnek, kiegyensúlyozottabbnak érezte magát. Vajon hogy néz ki Macska valójában? Megpróbálta elképzelni kék szemmel, de nem vitte rá a lélek, hogy bármi változást is végrehajtson a számára oly tökéletes karakteren. Egyszer mintha említette volna, hogy valóban zöldek a szemei, de sajnos akkora zavarban volt, hogy nem tudott arra fókuszálni, hogy miket fecseg a kótyagos társa. Folyamatosan csak arra tudott összpontosítani, hogy Adriennek is zöld a szeme. Szeretett hivatkozni rá a tépelõdései alkalmával, hogy a hév és az élvezet faktor csakis a zöld szemnek tudható be. Semmi másnak!
Eme gondolatmenetet nagyon gyorsan veszni hagyta, mert a belsõ egyensúlya rendszerint nem volt meg, amikor belefogott ebbe a témába .

Pezsgőspohárral a kezében állt és nézte a tágas csarnokon át behömpölygő vendégsereget. Az évet lezáró céges party valójában nem zárt le semmit, csak az évszámokat változtatták meg, de a munkájuk szakadatlanul folyt tovább abban a mederben melyben olykor csermely máskor áradat vonult a maga iramában. Türelmetlenül sóhajtott föl és kóstolt bele a pohara tartalmába, hogy lelkileg is felkészítse magát a részlegen belül és kívül portyázó szexuális ragadozók támadásaira. Mint Ázsiai felmenőkkel megáldott nősténynek, sajnos potenciálisan nagyobbak voltak az esélyei a támadásokra. Fenébe is azzal, hogy mindenki azzal akar dicsekedni, hogy meghúzott egy keleti nőt is. Pláne, hogy gyerekként egyszer tette a lábát az ősei földjére, azóta se többet. Mindenkit csak a külcsíny vonzott és nem a tény, hogy Franciaországban született teljes értékū állampolgár, éppencsak bevándorló szülõk gyermeke. Nem kínai, nem Olasz, hanem Francia.

Szóval eltelt a december.
A maga munkamániás, karácsonyos, színpompás fényekkel, illatokkal és lámpásokkal tarkított kavalkádjával, s Adrien mellett úgy húztak el a napok, mintha csak vonattal száguldottak volna. Egyszerre volt boldog és bosszús a Katicával való kapcsolata váratlan fordulatai miatt. Bár már ezerszer meggyőzte magát róla, hogy álmai nője lányos zavarában hagyta őt el, mégis aggódott amiatt, hogy hosszabb idő telt el az utolsó találkájuk óta. Azon a tényen, hogy remegve élvezett el a kezei között, minden alkalommal pozitív energiákat érzett. Hiszen a fenébe is, ha annyira nagy lett volna a baj akkor már azt sem hagyta volna nemde? Amíg az a parancs, hogy ő kalauzolja, addig a legnagyobb élvezettel fogja belevetni magát a feladatba, hogy az ismeretlenbe vezesse az ő kecses és apró bogárkáját. Ezen gondolatok fényében kezdte el tervezgetni a december végére időzített újévi partihoz a mellékes terveit. Hiszen ha már kénytelen a városban tartózkodni, miért ne szakíthatna egy kis időt a tanítványára is. Már ha neki épp nincsen terve arra az estére, mikor az évzáró céges parti is megrendezésre kerül. Reszkető zsigerekkel tervezgette ezredjére a kifundált, totál lazának ható szöveges üzenetet, de elküldeni még nem volt mersze. Nathalie részletes leírást küldött neki arról, hogy hány emberrel kell majd  bájcsevejt folytatnia, kezet ráznia, megkérdeznie az anyja, apja, kutyája, macskája hogylétét és így tovább. Már előre türelmetlenūl várta, hogy túlessenek az efféle formalitásokon és utána visszamehessen Londonba. Bár vész esetén ezt az utat akár fél órán belül is megtette AstroCat formájában, mégis csak kényelmesebb volt a magángéppel végigülni azt az egy óra hosszát, míg valaki más irányít, mialatt ő lazulhat az utaskabinban. A sietségre azonban most nem volt semmi oka. Laza nap, felkészülés, szmoking próba, frizura beállítás, s este a már elõre begyakorolt bájmosoly, aztán észrevétlen meglép a kandúr kecóba egy kis élvezetnek is teret engedni. Már előre izgult, hogy sikerül majd lepleznie az örömét a Bogárkája előtt, s a táncoló zsigerein urrá lenni egy újabb rövidke oktatás erejéig. Mert tény, hogy nagyon uralkodnia kellett magán, hogy ne vesse rá magát, marcangolja le a ruháit és tegye azonnal magáévá, ha már erre ajánlkozott. A mindent felülmúlóan lángoló szerelem már a múlté volt, eltemette magában azon melegében, ahogy a cégük modelljei önként és dalolva ugrottak fejest egyesével az ágyába s vágyálomként élt tovább a fantáziájában. Szépen elkülönítette magában, hogy vannak a szívügyek, és vannak a hormonok. Az álmok és a szükségletek. A kettőt márpedig nem keverjük.
– Nem keverjük – nézett bambán maga elé, amikor a rendezvényteremben a sokadik tiszteletkör lefutása után a tekintete megállapodott egy alacsony ám nádszálkarcsú porcelánfehér és hibátlan háton. Elcsodálkozott és hormonjai mondták, hogy a vonzóan szép hát tulajdonosával bizony beszélnie kell.
Marinette az elhavazódott és teljes egészében munkába ásott hónapot szerette volna végre elfelejteni és maga mögött hagyni. Sőt, az egész évet. Bár még a tavaszi kollekcióval nem voltak teljesen kész, a tervek már kialakultak, s a varroda már megkapta a berendelt anyagokat is, hogy legyártsák az első darabokat a kifutóra. A megkésett rendelésekkel is volt még pár zūr. Szóval a tervek elkészültével nem zárultak le a hajtás izgalmai. Gyakran váltott szót a megszaporodó feladatok miatt egyre szűkszavúbbá váló Nathalie-val, így megtudta, hogy az éves záróbulin végre megjelenik majd Adrien is és végre esélye nyílhat arra, hogy személyesen szót váltson vele. Nem titkolt vágya volt, hogy megpróbálja felkelteni a figyelmét s elhavazódása közepette arra is rávetemedett, hogy külső segítséget fogadjon el a megjelenésével kapcsolatban. Hiszen megvan ugyan a maga stílusa, de azzal sajnos eddig nem ért célt, így kénytelen volt bevonni a tervezési folyamatokba egy profit is. Nagyot nyelve kopogott kedvenc projekt vezetője irodájának az ajtaján. A bebocsátást a szokásos hangos üdvözlés követte, s izgatottan fogadta el a kezébe nyomott vállfára húzott ruhácskát, amit Fabrizioval kettesben alkottak. Egyszerre tartalmazta egy érett férfi elképzeléseit a nőiesség kiemeléséről s egy ifjú tervező sajátos álmait. Így született meg az kreáció, melyet Marinette hevesen dobogó szívvel vitt be a próbafülkébe. A fekete alapon piros szegéllyel kivarrt ruhácskának kínai stílusban megoldott magas nyaka volt, elöl résnyire villantotta a mellkasát, fedetlenül hagyva a hátát és a vállait, hogy csinos vékony lábait kihangsúlyozva bokáig érő, felsliccelt estélyiben végződjön, amihez most kivételesen magassarkú fekete Prada stilettot kapott kölcsön atyáskodó munkatársától. A hatást egy stólával és némi visszafogott gyöngy ékszerrel szerette volna kiegészíteni. A rajzait Fabrizio agyon dícsérte, magasztalta, s a vonalakon itt ott javított, hogy üdvöskéje elfogult ízlésével ellentétben segítsen neki kiemelni az apró és vékony keleties megjelenésű lánynak a nőies oldalát. Hiszen mégiscsak egy vérprofi volt, aki évtizedek óta űzte az ipart.
Nos így esett, hogy apró ámde vékony keleties termete kiválóan érvényesült és porcelánbabaként fogadta a bókok véget nem érő áradatát. A kezében lévő félig telt poharat ürügyként használva, hogy lépten nyomon valaki meg akarja hívni egy újabb és újabb italra. Persze mindenki ragaszkodik hozzá és a végén elázva valamelyikük karjában kötne ki. Legalábbis erre hívták fel a figyelmét a munkatársak, amikor javasolták neki a kézben tartott pohár trükköt.
– Azt hittem a modelleknek az apám ruháit kell viselniük a rendezvényen – lépett mögé valaki egy elég rémesnek ható felszedős dumával. A szöveget értelmezve és a hangot felismerve Marinette lenyelte a reflexből nyelvére jövő gondolatait és szélesen elmosolyodva felé fordult. Ez egy külső ember szemével úgy zajlott le, hogy a mindaddig csak feszülten álldigáló nőcske idegesen felhajtotta egy kortyra az italát – talán attól remélt erőt nyerni – aztán inkább sután mintsem kecsesen megperdült, majdnem kiverve a mellette elsiető pincér kezéből a teli tálcát, s a saját lábaiban majdnem megbotolva a hozzá lépő karján megpihenve remélt talpon maradni.
– Ez így is van Monsieu Agreste. Csodálkoznék ha éppen ön ne tudná – mosolygott szédülten, abban reménykedve , hogy totál természetesnek hat. Adrien szemmel láthatóan meglepődött, majd arca lágy vonásokat öltöt régi ismerősét felismerve a vadászterületére tévedt vadban.
– Nem gondoltam volna, hogy összefutunk ekkora tömegben – váltott át a srác az udvarias hangnemére, ami nem kerülte el a lány figyelmét. Figyelte már annyit, hogy tudja ez a barátzónás hangnem, ezért elég zokonvette a dolgot. Eszébe jutott a Macska által elhangzott mondat, miszerint annak is van farka, akiért az egész cirkuszba belevágott. Pillantása akaratlanul is végigsiklott a divatikon élre vasalt szmoking nadrágján, amitől felforrt a vér az ereiben. Vagy talán a hirtelen felhajtott pezsgő ártott meg? Megszédült így a kar amibe egyébként is még kapaszkodott, tök jól jött.
– Jól vagy? – érdeklődött aggódón a szőke, s lopva körbenézett, hogy merre juttathatná a barátját friss levegőhöz. Marinette bólogatott, bár ezzel nem győzte meg a másikat, így az a karját magánál tartva megindult a tető felé vezető lifthez, lévén a bejáraton folyamatosan hömpölyögtek befelé az emberek a már jócskán megtelt rendezvényterembe ahol a pompa a csillogás, a fények és a klasszikus zene és a svédasztalok uralták a teret. A rendezvény egyébiránt csak a földszintre terjedt ki így az inas, aki a felvonó előtt  állt, csak akkor aktiválta az ajtót a személyzetis kártyájával, amikor a kövér jatt a zsebében landolt. Nagyon jól tudta, hogy kivel van dolga, hisz a Gabriel minden céges rendezvényt a Hotel de Bourgeois -ban rendezett meg, ahová Adrien Agreste gyerekkora óta bejáratos volt. A lift belseje csupa tükör, és aranydíszités volt. Kapott benne helyet derékig némi kárpit, egy kacskaringó lábú asztalka egy csokor fehér rózsával és egy idegtől öklendező lány az őt támogató gavallérjával. Csilingelt az ajtó és a tetőn friss hideg levegő csapott az arcukba, felidézve Marinette-ben, hogy a ruhája mennyire nem kültéri, de főleg nem téli koncepciók alapján lett megtervezve. Azonnal dideregni kezdett, amitől csak még szánalmasabbnak érezte magát. Végre itt állhat a fényszennyezett Párizsi ég alatt a világ legeszméletlenebb palijával és ő a hányinger és a megfagyás között vívódik.
– Jobb? – ráncolta a homlokát a szőke aggódón. Marinette továbbra sem látta szikrányi nyomát sem annak, hogy törhetne ki a barátzóna nevű aknamezőről. Némán bólintott, s kapaszkodott tovább élete szerelmének a karjába szédülten, majd fázósan megdörzsölte a karját. Adrien barátian utánozta le a gesztust, majd előzékenyen bújt ki a szmoking felsőből, hogy a lányra kanyaríthassa azt. Az egy hirtelen gondolattal remélte menteni a helyzetet is magához húzta a meglepett fickót.
– Ha összebújunk alatta akár össze is melegedhetünk – csúszott ki a száján a kétértelmű megjegyzés egy félénk mosollyal megtoldva de Adrien felnevetett.
– Jaj Marinette te mindig olyan vicces vagy ... – további gondolatainak nem tudott hangot adni. Marinette kezei a vékony ingen át érezték Adrien testének a melegét, s a megfeszülő izmait is. A hidegben rövid párapamacsok képében távozott ajkukon át az elhasznált levegő. Adrien idegesen köhögött és hátrébb lépett tőle, hogy kicsusszanjon az öleléséből. A nő alig tudta leplezni a csalódottságát.
– Milyen csinos vagy mostanában – jegyezte meg halkan a szőke udvariasan, hogy témát váltson.
– Aham.
– Már a multkor is észrevettem, amikor összefutottunk. Mostanában teljesen kivirultál. Csak nem valami pasi van a dologban? – A kérdés övön alúli voltán a címzett nem szívesen gondolkozott el, főleg nem annak a társaságában, akiért az egészet csinálta. Fekete üstöke alatt gondolatai villámként cikáztak és most már átkozta magát érte, hogy ott és akkor cserbenhagyta az oktatóját. Most lehet volna annyi önbizalma, hogy legalább megpróbáljon rávetődni a cég fiatal örökösére s egyben csitrikori szerelmére. Halkat sóhajtott s arcát a tenyerébe temette, hogy aztán a felajánlott karban újfent megkapaszkodhasson.
– Azt hiszem nem vagyok hozzászokva a magas sarkú cipőkhöz – panaszolta. – Ráadásul a bőrömet is kikezdi. – A divatban járatos hím azonnal rezonált a problémára, s tekintetét végigfuttatta a felsliccelt ruha alól kivillanó ormás lábakon amiken az ominózus cipő is volt.
– Vedd le egy kicsit, hátha jobb lesz tőle.
– Félek bevallani, de megittam pár pohárral és ha most lehajolok biztosan eldőlök a földön – kacagott föl halkan és játékosan. A csapdája egyszerűen tökéletes volt. Évek óta ismerte ezt a fickót és tudta, hogy mennyire gavallér. Egy halk "hagy segítsek" keretein belül már le is guggolt mellette, hogy az amúgy is fáradt lábáról lesegítse a drága és túlárazott dizájner cipőket. A lány így legalább tíz centivel alacsonyabban a vékony harisnyájában a hideg padlón azonnal fázni kezdett, de a cél érdekében lenyelte a vacogását és ujjaival mintegy véletlenül beleszántott a szőke hajkupacba. Pontosan úgy, ahogy Macskával is tette nem régen, s aminek szemmel látható eredménye is volt akkor. Egy pillanatig úgy tűnt a fölegyenesedő úriember ajka kérdésre nyílik, aztán a fránya telefoncsörgés szinte villámként hasított bele a bimbózó romantikába. Adrien összeráncolt homlokkal tisztázta (nyilván Nathalieval) az eltűnése okát és megígérte neki, hogy azonnal visszamegy, hogy megtarthassa azt a beszédet, amit előre megírtak neki.
– Jössz?
– Még maradok egy kicsit – sóhajtotta csalódottan az ármánykodó, aki teljesen magába zuhant a tervei kútbaesése miatt. Nyilván az önbizalma és a praktikája még nem elég jó, és mégiscsak annak a fránya kandúrnak volt igaza. A fenébe az egésszel! A fenébe a távozó Adrien Agreste-el, a fenébe a kibaszott szexuális vonzalommal, a fenébe mindennel.
– Mindenki kapja be – utasította a világot csalódottságában, majd a gondosan a csuklóján fityegő parányi csillámló táskában megrezzent a telefonja. Semmi kedve nem volt a világgal kommunikálni, tekintete mégis felderült az üzenet láttán. Ez a fránya kandúr mesterien tud idõzíteni. Hogy csinálja?
" Ma este a városban vagyok, ha még érdekel a folytatás..." - állt a képernyőjén a második kártyájára érkezett rövid és tömör üzenet.
– Hogy a picsába ne érdekelne? Épp most pattintottak le, mert annyira szánalmas a felszedős technikám.
A lift még lefelé tartott a beszédre igyekvő szőkeséggel, mikor megnyomta a hívó gombot, hogy tervei szerint amilyen hamar csak tud megszabadulhasson onnan és a már jól ismert kis tanulószoba felé vehesse az irányt, amikor azonnal megkapta a választ az elküldés utáni másodpercekben. Ezekszerint nem riasztotta el a tanoncát, sõt tūkön ült, hogy irjon neki?
Halkan felnevetett.

****

Kövezzetek meg, de mindenki életében van olyan pillanat, amikor legyen bármilyen hű az elveihez de feladja. Próbáltam már ezt az érzést többször is belevinni a történetbe, de igazából azt hiszem mindezt addig nem érzi át az ember, amíg el nem érkezik hozzá az ő ideje ... Legyen az csak egy elkanyarodás a szigorú diétától, vagy egy apró kilengés bármilyen irányba. Marinette sok sok ilyen pillanatot élhetett már meg az évek alatt, hogy feladja az Adrien iránti rajongását, de azt hiszem egy ilyen lekoppintás után még ő is megfontolja, hogy apácának álljon XD vagy épp az ellenkezője.

2022 karácsonyán túl esve kívánok mindenkinek további kellemet ünnepeket.