Sex Education

Amiben Marinette ráébredt, hogy míg ő várt, az élet zajlott körülötte

Bosszúsan tette le a kezében lévő retikült az egyik székre, s forgatta meg a szemeit, miközben Alya a válaszára várt. Alig érkezett meg a találkozóhelyükre, rendelt egy kávét a pultnál és felmarkolt egy szendvicset az önkiszolgálós hűtőből, már kapta is az első kérdést a képébe a megrögzött riportertől. Ekkor jutott eszébe, hogy Tikki a táskájában lapul, így csak gondolatban tudott neki küldeni egy sajnálom-ot a táska kissé durva lerakása miatt.
– Mi lenne? Semmi – fújtatott még mindig idegesen, a kérdést hallva.
– Aha, hogyne. Ne feledd, hogy van két ördögi húgom, akik rendszeresen kamuznak nekem – húzta a száját egy féloldalas mosolyra a figyelmes barátnő, amitől a frissen érkező arca megenyhült s helyet foglalt végre. Ebédszünetben mint gyakornokok, gyakran kiugrottak valahova enni pár falatot, s közben volt idejük beszélgetni egymással az élet dolgairól. Az cég, ahol Marinette gyakornokként dolgozott, értsd tanult, alig pár saroknyira volt a tévéállomástól, ahol Alya kezdte a tavalyi évet, mint tanonc. Az életük mondhatni sínen volt s mindenki gőzerővel zakatolt a céljai felé immár egy egész éve.

– Kicsit kiakadtam, mert odabent a lányok között nincs más téma csak a szex, és ha a srácokkal állok le haverkodni, akkor legalább nem kell ezt hallgatnom. De akkor meg a csajok skatulyáznak be, hogy mekkora ribanc vagyok, mert körülöttük őgyelgek, pedig csak unom már, hogy másról sem beszélnek. A srácokkal legalább lehet a viedojátékokról, ruhákról, a közelgő eseményekről és még ezer dologról beszélgetni. Még a melegek se csattognak annyit arról, mint a csajok. Szégyen a női nemre az a sok bugyuta csirke, akiknek csak a hímvessző és annak becserkészése az életcél 14 éves kora óta.
– És te kényelmetlenül érzed magad, mert nem tudsz a témához hozzászólni?
– Ez nem igaz. Igenis tudnék mit mondani, csak borzalmasan unalmas már, hogy ki, kivel, mikor, hol. Részletesen kibeszélik a postáscsávó méreteit, szinte felfalják szemmel a szóba jöhető hímeket a részlegen. Alya ezek a lányok hihetetlen mocskosul beszélnek, és úgy kezelik a srácokat, mintha falat hús lennének a salátástálban – sóhajtott föl a húszas évébe lépett, immár egy éves divatszakmai tapasztalattal rendelkező Marinette. A világ nagyot változott körülötte, ám neki nem sikerült ezzel azonosulnia. Kedvetlenül vette el a rendelt kávéját a pincértől, észre sem véve annak eszményivé szélesedett mosolyát és kezdte el falatozni a szendvicsét. Alya csak a fejét csóválta és csipegetett keveset az előtte lévő salátából. Marinette elvakult ha a srácokról van szó, mert hisz a mr. Igaziban.

Kemény élet vár arra, aki az érettségit letette s végre sikerült elhelyezkednie az álmai cégénél. A Francoise Dupont művészeti suliban végezni egyet jelentett azzal, hogy az ember bekerülhetett az előszobájába a nevesebb helyeknek. Jelen esetben a Gabriel vállalatról beszélünk. A cég előszobájában lenni arról szólt, hogy a tanoncok a ranglétra legalján rengeteget kellett tanuljanak az anyagismeretről, a tervezési fázisokról, magáról a divat kialakulásáról és annak mindenféle alfajairól, a stílusokról. A divathetek kialakulásának, a nagy négyes felemelkedésének, s a saját cége üstökös szerű berobbanásának a dobogó közepére. A lehető legunalmasabb dolgok biflázása mellett egyszerűen idegesítő volt kávéért szaladgálni a már felszopó ágon csimpaszkodó dolgozóknak, akiknek lassan teret engedett a szakma. Marinette hiába nyert már többször is a Gabriel féle tehetségkutató pályázatokon, még ő is gyakorta kellett fogdmeg melót végezzen, másodévét kezdve is. Olykor fáradtan esett haza, s kezdte el bújni a lapokat, hogy vajon merre lehet és mit csinálhat az ő titkon szeretett Adrienje. Az elmúlt bő egy évben alig találkoztak vele, mert a napirendje folyamatosan be volt táblázva a suli elvégzése óta. Rengeteg hivatalos eseményen kellett képviselnie a távol maradó apját, s lassan kezdtek rá a cég örököseként tekinteni az ő zsenge húsz évével. Marinette lehetősége szerint nyomon követte a srác pályáját, s elcsüggedve kellett tapasztalnia, hogy az angyalarcú modellből igazi férfi lett. Ez egyszerre volt örömteli nyálcsorgatásra méltó dolog, és zsebkendőt telesíró is. A jóképű srácot ugyanis eddig is körbeugrálták a lányok, ám most úgy lepték őt el, mint dögöt a legyek. A sajtó az első pillanattól kezdve rá volt állva a srácra, s gyakorta kapták lencsevégre újabb és újabb topmodellekkel, vagy éppen valami szülők pénzét öröklő és pazarló nőcskével. A hódításairól a cégen belül rendre szó esett. Ilyenkor a lány csendben gyászolta azt az érzékeny és kedves srácot, aki emlékeiben élt, s akibe titkon még mindig szerelmes volt. Ezt persze kitartóan tagadta Alya előtt, aki ezen felbuzdulva már több vakrandit akart összehozni barátnőjének. Mondani sem kell, hogy ezek egyike sem vált be. Hogyan is lehetne annyival lerendezni egy ilyet, hogy „jajj, de hát ő egy tündéri csávó!", vagy „szerintem baromi kedves srác", na meg „Tök poénos, és folyton jókedvű" Ezek egyike sem elég ahhoz, hogy valakivel járni kezdjünk. Attól, hogy valaki a baratnője szerint baromi jó fej, attól még nem biztos, hogy kurva jó partner alapanyag és működni fog a kémia a két ember között. Más dolog valakit haverként csípni és totál más kapcsolatba kezdeni vele. Egyszerűen nem lehet valakit csak amiatt kedvelni, mert Alya szerint okés.
Az álmodozó kék szemek egy plakátra révedtek vágyakozva. Bezzeg Adrien, aki egyszerre kedves, jóképű, figyelmes, egyszerűen tökéletes. S, mint tökéletes, egyszerre elérhetetlen is számára.
– Szóval Paul sem jött be neked kisanyám? – igazgatta meg a szemüvegét Alya. Ő szabadúszó cikkíró akart lenni, s az alapokat már ő is tavaly óta tanulta a helyi médiánál. Nagyon jól ment neki, mondhatni a vérében volt, hogy a szavakkal dobálózzon és célba is találjon. Erre csak bizonyíték volt, hogy egyszerre két per is folyt ellene, amitől a főnökei csak büszkék voltak rá. A rekordot nyolccal tartotta az egyik közkedvelt fickó, de úgy látszik Alya máris berontott és tarol náluk.
– Ajj. Nem, nem jött be, csak...
– Ne finomkodj, nem jött be.
– Annyira gyerekes volt a viselkedése, és dohányzott is. Tudod te mennyire büdös volt? – a lány megrázkódott a gondolatra is. – Borzalmas, amikor az embernek a ruhájába, a hajába, mindenébe belerakódik az a szag és auraként lengi körül. Ez a srác megpróbált engem a találkozó végén lesmárolni. Elhiszed? Mintha egy marék egyhetes csikket akart volna a számba dugni!
– Felhívott és totál ki volt akadva rád – támasztotta az állát a sátorként egymáshoz illesztett ujjai hegyére. Teljesen el volt ragadtatva a barátnőjétől, s annak szűzies viselkedésétől. – Úgy elmenekültél előle, hogy azt hitte rád jött a szapora – röhögött vigyorogva a szemüveges.
Marinette belepirosodott a feltételezésbe s beleharapott az előtte lévő szendvicsbe. Végezetül szürcsölt vagy kettőt a jó sok tejjel kért kávéjából.
– Nem fogok elnézést kérni, mert sétáló hamustál és nincs tudatában – vonta meg a vállát teli szájjal. Az ebédszünet a végéhez közeledett.
– Hiányoznak a régi szép idők – elmélkedett a riportertanonc fennhangon, ezzel akaratlanul is kimondva amire a másik gondolt. Majd alamuszi mód folytatta a témát. – Tudtad, hogy Agreste már legalább tíznél jár a megfektetett csajokat számláló kollégák szerint?
– Nem érdekel – felelte a kérdezett egy hatalmas gombóccal a torkában, miközben észre sem vette, hogy a szendvics helyett a kávéjába akart nagy lendülettel beleharapni. A folyadék rálöttyent, s végigfutott a sima, fehér pólóján. – Banyek! – markolt fel egy adag szalvétát gyorsan, hogy a foltot felitassa. Barátnője persze kárörvendőn röhögött rajta, s még oda is szúrta neki.
– Így jár, aki hazudik – sziszegte. Ekkor Marinette mintegy reflex szerűen a telefonjára nézett és elszörnyedt. – Jóég, el fogok késni ha még át is akarok öltözni – mondta és hevesen felkapdosta a dolgait, és betolta a maradék szendvicset a szájába. – Majd később beszélünk puszipá!
S már ott sem volt. Magára hagyta a fejét ingató barátnőjét a kedvenc kávézójuk teraszán, ahol rendszeresen ültek össze az ebédszünetben csökkenteni a rajtuk lévő nyomáson.