100 𝐌𝐄𝐌𝐎𝐑𝐈𝐄𝐒 𝐖𝐈𝐓𝐇 𝐘𝐎𝐔; 2.ᴇ́ᴠᴀᴅ

- ocean and jacuzzi;

{ M A Y A }

A magyarázat, mi szerint nem megyek be a vízbe, kellett volna. A többiek nem hagyták annyiban a dolgot.
Igaz, hogyha azt mondtam volna, hogy megjött, ezt elkerülhettem volna, de nem mondhattam. Attól még levehettem volna a vékony pulcsit ami a testem takarta.

- Na de most komolyan - fordult hozzám Selena. - Miért nem akarsz levetkőzni? - kérdezte.

- Csak nem akarok és kész, nem szeretek alapból sem strandokra járni meg ilyesmi helyekre - motyogtam.

Az csak ráadás volt, hogy nem is nagyon volt ilyen alkalmam. A családom ha tehette lepaszolt a nagynénémnek, akivel azalatt az idő alatt, remekül össze is barátkoztam.

- Biztos szégyelli a testét - mutatott rám Jenna. - Nincs alkata, nem is értem Tom miért szeretett belé - forgatta a szemeit.

Nem mondtam erre semmit. Tűrtem, ahogyan mindig is tűrtem a bántásaikat az embereknek.
Láttam, hogy Jenna még mondott volna valamit, de Tom közbe vágott.

- Jenna, hagyd békén Maya-t - lépett mellém. - Tudod nem mindenki szereti mutogatni az egész testét - szólta le a lányt. - Te pedig ne törődj vele, rendben? - suttogta Tom a fülembe.

- Rendben - mosolyodtam el halványan, miközben a hajába túrtam. - Nem is lett olyan rossz - haraptam a szám szélébe.

- A legjobb fodrász csinálta - felelte büszkén.

- Igazán? És miért a legjobb? - kérdeztem vissza.

- Mert igazán elnéző volt velem és megengedte, hogy egy kissé, hogy is mondjam? - gondolkodott el. - Elkalandozzak - tette végül hozzá.

Ha úgy kéne vágnom a haját, mint előzőleg, gondolkodás nélkül belemennék. Az már más kérdés volt, hogy lesz-e következő alkalom.
Onnantól, hogy Tom megjelent a társaságban, egyátalán nem gondoltam semmire. Sem arra, hogy a többiek itt vannak, sem pedig arra, hogy Jenna valószínűleg nem fogja abba hagyni a piszkálásom egy könnyen. Egyátalán miért zavart? Jenna nem volt számomra senki. Miért fájt mégis akkor az amit mondott? Talán még mindig bizonytalan vagyok magamban. Tom mellett viszont ezt egyátalán nem éreztem. Nem éreztem magam bizonytalannak, mert tudtam, hogy szeret. Az megint más kérdés volt, hogy nem bíztam abban, hogy teljesen boldog lehet majd tőlem.

- Maya - szólt nekem unottan Jenna. - Azt kérdeztem, hogy nem akarsz-e inni valamit? - kérdezte.

Mire megráztam a fejem. Egyátalán nem éreztem magam szomjasnak és nem voltam benne biztos, hogy vízre gondolt ő.

- Egyébként miért? - kérdeztem vissza.

Hangsúlyom teljesen normális volt. Úgy beszéltem vele, mint eddig általában az emberekkel. Már ha az a néhány számít, akikkel találkoztam.

- Mert a többiekkel együtt elmegyünk inni egy közeli bárba - mutatott el a parton.

- Kik mennek? - fordultam körbe, de nem volt itt mindenki.

- Mindenki, vagyis még Harrison-t és Tom-ot nem kérdeztük, de mindenki - felelte Zendaya, Jenna helyett.

Ahogyan Jenna-ra esett a pillantásom, nagyot nyeltem. Nem szerettem volna, hogy Tom menjen. És ez nem azért volt, mert nem bíztam benne, hanem inkább azért, mert tudtam, hogy Jenna tönkre akarja tenni a kapcsolatunk és én ezt nem akartam hagyni.
Boldog voltam Tom-mal és, hogyha Jenna miatt veszíteném el, akkor az jobban fájna.